Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

8. Fejezet

Jázmin szemszöge:

A tegnapi napot a bajnokok sajnos elvesztették. Így a táborba kerültünk. Szerintem senkinek nem ez fájt, hanem az ,hogy a végjáték első fordulóját sem mi nyertük.

Kedd reggel van ma nincsenek kihívók és bajnokok csak Magyarok vannak. A nemzetek viadala első meccsét vívjuk meg ma. Szokásomhoz híven előbb keltem mint a többiek így elmentem futni egy keveset.
A faháztól nem messze volt egy erdő ott kerültem egyet. Hajnal 6 óra van még csak Gabi ébredt fel. A lépcsőre ültünk ki beszélgetni. A meccseiről mesélt, a szemében látni lehetett a csillogást. Ez pedig annak a jele, hogy imádja amit csinál.
Az én sportomról kérdezett, amikor két erős kar fonódott a derekam köré.

-Sziasztok csajok.- mondta mély és rekedtes hangon Zozó

-Kettesben hagyjalak a szőke hercegeddel?

-Nem kell jó veled beszélgetni.Dorka ébren van már?

-Igen mindjárt szólok nekik is.Amúgy miért hívsz szőke hercegnek Gabi?

-Szőke a hajad és Jázminnak vagy a hercege. Ez ilyen egyszerű.

Ezen én csak elmosolyodtam és megérkeztek a többiek is. Mindenki felült a korlátra és így beszélgettünk. Dávid a kajakos élményeit mondta el amikor megérkezett a kisbusz. Észre sem vettük azt, hogy már ennyire elszaladt az idő.
Gyorsan magunkra vettük a hátizsákokat és már a gyülekező helyre is érkeztünk. A kihívók ragaszkodtak a ,,gólörömhöz" ez a bajnokoknak nem tetszett. De megcsináltuk. Bogit látványosan megalázta Adu.

-Bogika állj oda Dávid mellé. Ott jobban mutatnál
De tényleg itt már nincs hely.
Bogi az egyetlen kék lány akit kedvelnek a pirosak, így egyből a védelmére keltünk.

-Gyere Bogi ott tényleg kevés a hely gyere ide hozzánk.-mosolygok rá kedvesen

-Köszönöm. Napok óta azt kell hallgatnom ahogyan azzal szívják a véremet, hogy szerelmes vagyok Dávidba.

-Semmiség. Itt szívesen látunk. Igaz fiúk?

-Természetesen. Gyere melegíts be velünk. Ne menj vissza hozzájuk.-mondta Dávid

A kékek forrtak a dühtől amiért Bogi nem szomorkodott. Viszont Dorci látványosan rátapadt Zozóra. Ez nekem nem igazán tetszett. A barátomat szerencsére nem érdekelte Dorci magamutogatása. Amikor megsimogatta a karját a lány elegem lett és arrébb vonultam. Ez már Zozónak is sok volt. Felállt onnan, és átölelte a derekamat.
Ezt a kékek nem értették miért tette. De minden esetre Dorci végre békén hagyta.
Ma csak a rendes játékosok futhattak. Itt nekem csak szurkolni volt lehetőségem.
A jó hír az volt, hogy a magyar csapat nyerte meg a napot. A rossz viszont az, hogy a BMX-es fiú meghúzta a combját. Nem akarta kimutatni a fájdalmat, de ez alatt a néhány nap alatt megismerte annyira a piros csapat, hogy tudtuk kinek mikor van valami baja.
A tàborba tértünk vissza. Dorka kissé csalódott volt mert ő nem tudott pontot szerezni. Barátja Geri vigasztalta. A csapat hangulata ingadozó volt. Az este folyamán voltak olyan pillanatok amikor mindenki nevetett és jó kedve volt. De azok sem maradtak el amikor csak meredtünk magunk elé.

Több versenyző a honvágy miatt lett kissé letört. Dávid mesélt a húgáról, hogy mennyire hiányzik neki a testvére és a kisfia. Gabi a párját hiányolta. Zozó pedig az egész családját. Nem mindenki sorolta fel de tudtuk, hogy a szülei is hiányoznak a társainknak. Nehéz belegondolnom, hogy ők ezt hogyan bírták ki 3 hónapon át. Nekem egy hát után is borzalmasan hiányoznak az otthon levők. De semmiért sem cserélném el az itt megélt pillanatokat. A gondolatmenetem közben kissé elbambultam. Gergő kezdett szólongatni.
-Baj van? Nem mosolyogsz annyit mint amennyit szoktál.

-Tudod nagyon hiányzik a családom. Jobb lett volna ha legalább Júlia itt lehetne velem.

-De rég láttam már tavaly a versenyeim miatt vele nem is találkoztam.

-Hát sokat változott. Nem rossz irányba. De nem felejtett el téged attól mert egyre kevesebbet látunk. Mindig emleget.

-Ez jó hír. Amint vége lesz az exatlonnak az első utam hozzátok fog vezetni.

Erre csak szorosan megöleltem. Már nagyon hiányzott Geri. A tavalyi év alatt csak keveset láttuk élőben. Jó újra együtt lenni.
Fejben most kicsit mindenki otthon volt. Meséltünk egymásnak az exatlon utáni terveinkről.

Zozó Gyulára menne a családjához. Azt mondta ha benne lennék bemutatna nekik.

Dorka Gergővel utazna a szüleihez majd a lány családjához.

Gabi a párját látogatná.

Dávid a húgát és a szüleit.

Én pedig egy rövid látogatást tennék haza Zozóval, majd mennénk Gyulára.

A teraszra mentünk beszélgetni.
-Mesélsz a családodról?Róluk keveset mondtál eddig.

-Hát jó. A szüleim vállalkozók és az üzleti utak miatt keveset látom őket sajnos. A húgommal viszont nagyon sok időt töltök. A neve Júlia. Kb velem egy magas az érdeklődési körünk is azonos. Idén 18 éves.
Te jössz.

-Az én szüleim szintén nagyon sokat utaznak. Az extrém sportok szeretetét apától örököltem. Az öcsém 19 éves. A BMX az ő egyetlen szerelme. Szerintem jól meglennének a tesóddal.
Mit szólnál ahhoz ha a húgodat is hoznád amikor megyünk Gyulára.

-Nekem jó.Júlia tuti örülni fog. Az egyik legnagyobb rajongód.

-Ezt jó hallani.

-Mi lesz velünk az exatlon után? Én Debrecenben fogok egyetemre járni, te pedig Pesten laksz.

-Nyugi ez nem akadály. Én már végeztem az egyetemmel kezemben a diploma neked most a suli a legfontosabb. Ha kell leköltözök Debrecenbe azért, hogy minden nap lássalak.

-Köszönöm
Közelebb bújtam hozzá és lágyan megcsókoltam. Azt elmondani nem tudom mennyit jelent ez nekem.
Vissza mentünk a házba és álomra hajtottuk a fejünket.