Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

37. Fejezet

Zozó szemszöge:

Reggel két kávéval a kezemben mentem vissza Jázminnal közös szobámba.

-Hogy vagy?-karoltam át a derekát

-Majd lassan megszokom azt, hogy nem három bögre kávéval jössz be reggel.-vette el tőlem az említett italt.

-Legkésőbb 10 nap múlva találkozunk a fiúkkal. Azt kibírjuk valahogyan.

-Muszáj lesz. Már Geri is nagyon hiányzik. De ha 10 napnál előbb látjuk őket akkor Oli tuti szétrúgja a csinos kis fenekedet.

-Hmm szerinted csinos a fenekem?-fordultam neki háttal.

-Ülj le. Zavarba hozol. Megint...

-Ha az megnyugtat, akkor te is csinos vagy.-pusziltam meg a homlokát.

-Menjünk le reggelizni, Dávid, Dorka és Gabi már tuti várnak minket.

Szokásomhoz hűen müzlit reggeliztem. Jázmint pedig talán először láttam rendesen enni. Végre nem csak csipegetett.
Gabin és Dorkán azt láttam, hogy nagyon félnek attól, hogy mi lesz ha elveszítjük a végjátékot.

A csapat ismét két részre szakadt. Dávid Dorkával, a másik két lány pedig velem vonult el.

-Izgulsz Gabi?

-Hogy ne félnék, basszus lehet, hogy kiesek 2 nap múlva.

-Nem lesz bajnok párbaj-jelentette ki határozottan a rajtam fekvő lány

-Nagyon remélem. És ha mégis?

-Akkor van még 2 medálod. Neked is van 3. 5 medál a 2 ellen. De ne legyen rá szükséged.

-Köszönöm srácok. Annyira jó, hogy itt vagytok

A csatakiáltás után már a kisbuszban is voltunk. A pályát láttán nem ijedtem  meg. Az arany pálya az egyik kedvenceim közé tartozott. Viszont az ügyességi mindenkit aggasztott.

Az első kört megnyerték a kihívók. 4:0-ra vezettek ők. Úgy gondoltuk meg tudjuk csinálni. Semmi nem volt itt még veszve. Mindenki azt hitte, a következő kiválasztás már nekünk kedvez. Ez sajnos nem így történt.

-Srácok 7:1 fordítottunk már innen. A történelem, pedig ismétli önmagát. Meg tudjuk csinálni, csak kicsit pörögjünk fel.-lelkesítettem őket.

-Nem lehetetlen, Gabi szerezd meg a második pontunkat.

-Igyekszem.

A lány végül ezt megnyerte, így 7:2 lett az állás. Én következtem. Egy utolsó pacsit kértem csapattársaimtól, és nekivágtam a futamnak. Dave ellen harcoltam. Fogalmam sincs mi történt velem, de az ügyességi a harmadik futamomra nagyon jól ment.

-Ügyi voltál. Mondtam, hogy nincs semmi sem veszve.-ölelt meg a legjobb lány barátom.

-Dorka, rá fogsz érezni. Látod mi történt most velem is. Semmi sem lehetetlen-bíztattam a soron következő játékost.

Ő nem tudott pontot szerezni. Dávid a következő meccsét megnyerte, de kikaptunk. 10:4 lett a végső állás.

-Gabi min mosolyogsz ennyire-faggatta őt Palik

-Nosztalgiázunk egy kicsit a táborban. Ott lettünk igazán csapat. Az első három napot és az utolsó hármat is ott töltjük.

-Megértük ezt is, hogy valaki örül a tábornak.

-Fáradjatok be.-nyitottam ki mindenki előtt az ajtót.

-Itt kezdődött minden 99 napja. Emlékeztek arra, milyen volt itt először?

-Gabi, az felejthetetlen. Itt lettünk csapat. Itt hallhattuk Szilveszter esti meséit, történeteit legelőször.-kezdtem bele a mesélésbe.

A két olyan csapattagunk aki nem az eleje óta van velünk, kíváncsian hallgatott minket. Már csak hárman voltunk az eredeti nyolcasból.

Biztos vagyok benne, ha Oli itt lenne akkor nem lenne ennyire nyugodt itt minden. Ezt nem bántásból mondom, mert nagyon megszerettem. Csak akkor valakivel biztos szórakozna. Nem tudom, hogyan csinálta, de mindig ezerrel pörgött.

-Majd megismeritek ti is a többieket. Nagyon jó fej társaság.-jelentette ki Dávid.

Már nagyon kevesen voltunk, így mindenki tudott volna dupla ágyon aludni. De ezt a jó szokást meghagyták nekem.

-Nincs meleged Baba?-simítottam ki arcából egy tincs hajat.

-Szeretek a pulcsidba aludni. Így pont jó- bújt még közelebb hozzám.

-Oké, te tudod.

Miután a táborba érkeztünk egy ágyat ismét kitettünk a teraszra. Nagyon meleg volt az éjjel, ezért úgy gondoltam kiköltözök oda.

Reggel egy nem várt meglepetéssel találtam magam szemben. Gondolom Dávidnak is melege volt, ezért ő is kiköltözött. Mivel csak egy ágy van kint, ezért velem aludt...