Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

61. Fejezet Buli

Hónapok teltek el Szeptember óta. Mostmár Decembert írunk. Pontosabban december 30-at. Ma utazunk Pestre. Testvérem elköltözött, méghozzá Olivérrel. A wakeboardos fiatal azóta is nagyon törődő Liával.

-Mit szólnál, ha beugranánk a szüleimhez?

-Mehetünk. Szeretem őket. Apukádnak amúgy is hoztam vissza dolgait.-tette kezét ismét a combomra

-Ennyire jóba lettetek?

-Februárban lesz 1 éve, hogy a lánya a barátnőm. Muszáj volt beletörődnie.

-Nem volt sok választásuk. De hidd el, szeretnek.

-Ennek örülök.

A kis kitérőnk után már indultunk is tovább. Húgom és barátja egy 3.emeleti lakásban él. Az erkély óriási, a kilátás pedig gyönyörű. A felépítése hasonlít a mi debreceni otthonunkhoz.

-Ideértünk, a legfelső emeleten vannak.-csókolt meg Zozó-menj nyugodtan. Tudom, hogy most jelenleg minden vágyad az, hogy a nyakukba ugorj.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod?

-Szaladj! A táskánkat felviszem.

3 napra jöttünk hozzájuk. Ezért csak egy kisebb csomagot hoztunk. Meg persze pezsgőt is. Az újévet együtt töltjük, mindannyian. Még a Január első napját is.

A megfelelő ajtón bekopogva jutottam be hamar a lakásba. Olivért átölelve köszöntöttem.

-Hiányoztál.

-Te is nekem. De Zozót hol hagytad?  Történt valami veletek?

-Dehogy. Csak most hozza fel a táskánkat. Lia merre van?

-Hál' Istennek. Már tényleg azt hittem vége a kedvenc párosomnak. A fürdőben van. Hamarosan kijön.

-Cső öcsi.-ölelték át egymást a fiúk

-Na mostmár én is itt vagyok. Csak Olival sütni szerettünk volna, de ő ebben akadályozott.

-Mit csinált a kisfiúú?-vékonyította el hangját a barátom.

-Belisztezte mindenemet. Tényleg mindenemet. Most mostam meg gyorsan az arcom, hogy emberien nézzek ki.

-Máskor nézd meg a nadrágodat is. Egy tenyérnyom van a fenekeden.-fordultam hátra hozzá

-Olivér én megöllek egyszer.-ütötte meg gyengéden a fiút.

-Nincs vita tubicáim. Máskor öld meg a pasidat. A szilvesztert még együtt akarjuk tölteni.-fogta meg mindkét kezét Liának Zozó.

-Ha kell csak hívj fel, és segítek eltüntetni a maradványokat.-karoltam át testvéremet.

-Hát kösz. Azt hittem legalább az egyik Szabó lány szeret.-szomorodott el a fiatalabb fiú.

-Ha ez felvidít hoztunk sütit és van whisky is.-avatta be őt Zozó

-Jameson?

-Persze. De remélem erre a mennyiségű alkoholra nem ketten lesztek.

Amint ezt kimondtam betoppant a két hiányzó személy. Vagyis hárman érkeztek, de ebből nekünk egy nem számított. Ő pedig Patrik új barátnője volt.
Bízok benne, hogy egy héten belül nem kell megismerni egy másik ri... akarom mondani gyönyörű és kedves hölgyet.

Senki nem tagadta, hogy a fiatalabbik Kempf barátnőjét, nem kedveltük. Inkább csak elviseltük, azt is csak Patrik kedvéért.

Geri továbbra is szingli volt. A napokban azt tanácsoltam neki, hogy menjen szabadságra. Imádja a munkáját, és ezt a sportot, de kimeríti, mert nem pihen sosem. Már nem csak ő vesz részt az edzéseken, hanem tanítja is a fiatalokat. Látszólag ezt szívesen teszi.

Teljes volt a csapat. De hogy ténylegesen mindenki itt legyen egy újabb találkozást szerveztek a bajnok csapatnak, vagyis a végső 8 embernek. Kísérőt mindenki hozhat, így Zozó engem, Oli pedig Liát hívta.

Az éjfélhez közeledve pezsgővel a kezünkben álltunk ki a hatalmas teraszra.

A visszaszámolást megkezdtük, vészesen közel voltunk a másnaphoz. 5...4...3...2...és végül 1. Ennyi választott el minket az új évtől. A visszaszámlálás végén Zozó a derekamba kapaszkodva csókolt meg szenvedélyesen. Ebben a pillanatban rontottam el a tökéletesre beállított haját, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne túrjak bele.
Ahogy oldalra pillantottam Lia és Oli párosa hasonlóan egymásba voltak gabalyodva, Patrik és barátnője volt a kivétel.

Zozó öccse Gerivel beszélt, a lány pedig folyamatosan meg akarta csókolni. Patrik szabotálta tervét, mivel mindig elhúzta a fejét. A csaj egy idő után feladta és dühösen elvágtatott.

-Srácok a kinti bulinak vége. Lassan idefagyok a korláthoz.-zavart be minket Geri. Mindig is tudtuk, hogy ő a legértelmesebb közöttünk.

A kanapén foglaltunk helyet mindannyian. Egymás szavába vágva meséltük az érdekesebbnél érdekesebb, és szórakoztató sztorikat. Hajnali 4-kor döntöttünk úgy, hogy mindenki elvonul aludni, vagy legalább lefekszünk, hogy ne zavarjuk a szomszédokat.

Zozó a pólóját és farmerjét lekapta magáról, majd egy alsónadrágban vigyorgott vissza rám. Továbbra is zavartan sütöttem le szemeimet, pedig a félhomályban alig láthatta ezt. Nevetve átkarolta a derekamat, majd mindketten az ágyra dőltünk.

-Az első éjszaka kis ilyen volt  a villában. Én félmeztelen, te pedig egy csinos kis ruhában.-puszilta meg a homlokomat a barátom.

-Egy éve kezdődött neked ez az őrület, amihez februárban én is csatlakoztam. Hihetetlen mennyi minden történt azóta.

-De egy dolog nem változott. Továbbra is ugyan olyan zavarban vagy a közelemben, mint az első napunkon. Szerintem ez jelent valamit.

-Többet is mint gondolnád...-húztam magamhoz közelebb egy csókra. Január elsején.

Vége

Sziasztok. Szóval végeztem a nyári kihívással, ami 20 címből állt. Ha jól számoltam akkor 16 fejezetben oldottam meg ezt, összevonásokkal. Volt olyan, hogy nehezen ment egy rész megírása, vagy úgy éreztem nem kellett volna belekezdenem ebbe a kihívásba. De valahogy mégis eljutottunk ide. Sosem gondoltam 61 fejezettel ezelőtt, hogy ennyire fog nektek ez a könyvecske tetszeni. De mindennél jobban örülök, hogy barátnőm unszolására közzétettem a fejezeteket.

Köszönöm, hogy olvastad. Mostmár tényleg vége. Nem fogok hozzá írni, már semmiképpen sem. Úgy érzem most nagyjából tisztességesen sikerült befejeznem. Valahogy úgy, ahogy végig szerettem volna.