Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

38. Fejezet

Zozó szemszöge:

A reggelünk a szokásosnál korábban indult. Az első étkezés elfogyasztása közben folyamatosan nosztalgiáztunk.
A tegnapi napot sikeresen megnyertük 10:9-re, így ma két meccset újra futhatunk.
Nekem az a nap nem igazán ment, szerencsére Dorka mind a hat futamát megnyerte. Saját bevallása szerint csak 5,5-meccset hozott.

-Gabi minden alkalommal élmény hallgatni a fürdésedet.

-Tudom-kezdett el vigyorogni az illető-hideeeeg, megfagyoook-imitálta az érintkezést a jéghideg vízzel.

-Meg amikor Dávid találkozik a békákkal.-kontrázott Jázmin

-Naa, te is félsz a békáktól-simítottam kezem a combjára.

-Én nem félek, csak férfiasan elüldözöm őket a sikításommal.

Hát így telt a reggelünk. A pályára érve kissé megijedtünk. Az ügyességi nem nekünk kedvezett. Labdás feladat volt, ami egyik piros játékosnak sem az erőssége az exatlonban.

-Meg tudjuk csinálni, csak higgyük el.-bíztatta a csapatot Dávid

-Így kell maradnunk négyen, vagyis öten-öleltem át barátnőm derekát.

Az első menetben én futottam. Jázmin az arcomra lehelt egy óvatos puszit. Állánál fogva húztam egy rövid csókba, tekintettel a többiekre. A kezét elengedve álltam rajthoz.
Csak az lebegett a szemem előtt, hogy a lányoknak be kell kerülni a legjobb nyolc közé.

9:5 volt az állás amikor ismét én következtem. Bízott bennem a csapat azt láttam rajtuk. Minden erőmmel futottam. A lábamat többször beütöttem, de ez sem érdekelt.
Az exatlon feliratot Adu rakta ki egy kicsivel előbb. Legnagyobb szerencsémre az utolsó labda is a kosárban landolt.
Nem fogtam fel, hogy most mi történt. Megnyertük az utolsó futamot is. Dávid vigyorogva ölelt magához.

-Megyünk így négyen a döntőbe-kiáltottam el magam.

Az összes lány kivétel nélkül sírni kezdett. Először nem igazán értettem miért, azután rájöttem, hogy örömükben.

-Csajok nincs baj, maradunk. Mindannyian.

Barátnőmet derekánál fogva húztam magamhoz. Nyakamnál átkulcsolta vékony karjait. A levegőben megpörgetve csókoltam meg őt.

A himnuszunkat elénekeltük, és bekövetkezett a megszokott szaltó. Őszintén én kicsit féltem az összeköltözéstől. A kihívók túl harsányak, teljesen más mentalitással rendelkeznek mint mi. Mégis még jó néhány napig együtt kell élnünk.
Abban biztos vagyok, hogy a bajnok csapat ugyan úgy össze fog tartani, hiába kezdődött el hivatalosan is az egyéni játék.

-Nagyon ügyes voltál-ölelt át Jázmin

-Köszönöm. Adu és az én futamom nyitotta meg az exatlont. Azt akartam, hogy mi is zárjuk le a csapatversenyt.

-Büszke vagyok rád...

A tábortól elköszöntünk, de nem hagytuk abba a történetek mesélését.

-Szerintetek mi lesz a mai párbajon?-kíváncsiskodtam

-Engem őszintén csak az érdekel, hogy ti lányok maradtok.-fogta meg Gabi kezét Jázmin.

-Kinek örülnétek?

-Bogi-mondta ki mindenki egyértelműen

Ő erősebb játékos, szóval kicsit magunk ellen is beszéltünk. De egy nagyon aranyos lány, kedves és értelmes. Ha ő jönne vissza akkor nem hagynánk azt, hogy egyedül legyen, vagy, hogy piszkálják.

Elérkezett az összeköltözés pillanata. Dave egyből hangosan köszöntött minket. Mindenen próbáltam mosolyogni, de nekem ez egy kicsit sok volt. Jázminnal elválaszthatatlanok vagyunk mióta találkoztunk. Megszokásból egymás mellé ültünk és én egyből átkaroltam. Viki és Dorci nemtetszését egy fintorral fejezte ki. Nem foglalkozva velük, továbbra is őt öleltem.

Sikerült kiharcolni azt a szobát ahol eddig is aludtunk. Nagyon furcsa volt az, hogy kékek és pirosak vegyesen voltunk. Egyszerre próbáltunk közeledni egy kicsit a kihívók felé, de a tisztes távolságot megtartani. Nem lesz egyszerű feladat, de már nincs sok hátra.

A szobánk Gabi és Dorka hálója mellett van. Dávid az alsó szinten helyezkedett el. Kissé szétszóródtunk a házban, de így is összetartunk. Mert sosem leszünk teljesen egyéni játékosok.

A bajnok lányok a szobánkba kopogtatva léptek be.

-Ti, hogy érzitek magatokat?

-Azt hittem Bogi tér vissza.- suttogta Gabi

-Mindenki azt hitte. De talán jobb ez így neki. Lelkileg nem bírta volna már sokáig.-szólaltam meg én is a lány többséggel szemben

-Erős lány. Nála nincs olyan, hogy elfárad és feladja. Csak olyan létezik, hogy elfáradtam pihenek egy kicsit, de folytatom. Nem tudom mi lett vele.

-Jó helyre került. Alexa mindenkit szeret. Ádi a legjobb barátja, Geri és Oli pedig mindenkivel szót ért.

-Őt is meghívjuk a bajnokok találkozójára?-kérdezte csillogó szemekkel a barátnőm.

-Ha szeretnéd. Nagyon kedves lány. Biztos vagyok benne, hogy jól ellenne velünk. Hasonló a mentalitása mint a bajnokoknak.

-Jól esne neki az biztos.

A három lány kivonult a helyiségből, viszont őket Dorci váltotta le. Egyből felült az ágyra, és bele is kezdett a mondandójába.

-Itt ez nem szokás, hogy el kell viselnünk szerelmespárokat. Egymás szeretgetését pedig előttünk hanyagoljátok. Zozó ha őt megunod, akkor várlak szeretettel a szobámban. -ártalmatlannak tűnik ez a lány, de annál jobban tönkre akarja tenni a kapcsolatomat.

-Szerintem az teljesen normális, ha megölelek valakit, vagy esetleg a kezét fogom. Direkt nem csókolom meg Jázmint nyilvánosan tekintettel rátok. 
Most pedig menj ki a szobából azonnal.-emeltem fel a hangomat. Nem szoktam lányokkal kiabálni, meg igazából senkivel, de már kezdett belőle elegem lenni. 

Dühösen lépett ki az ajtón. Az én hangulatom sem volt olyan jó mint eddig.

-Mi a baj?-simult két apró kéz a hátamra. Az illető hangját ezer közül is felismerem.

-Semmi, csak Dorci megint bepróbálkozott. Nyugodj meg elküldtem.

-Akkor ezért volt annyira dühös.

Az éjjel végre kipihentük mindketten magunkat. De ami reggel fogadott arra cseppet sem számítottam.

Sziasztok. Sikerült megírnom ezt a részt is végre. Dorcit ellenségesnek állítottam be, de nem tehetek arról, hogy nem szeretem őt.