Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

43. Fejezet

Zozó szemszöge:

-És Gabi behúzza, a második szettet is ő nyeri. A háromszoros világbajnok az exatlon hungary női részét is megnyeri.-hallottam magam mellől a műsorvezető hangját.
Egész nap jobban izgultam, mint a saját futamaimon.

Miután a trófeát a magasba emelte, minden bajnok felállt mellé a kis emelvényre. Gabi lett az exatlonban az egyik legjobb barátom. Olivér és Geri mellett.
Jázmint útközben felkapva, mentünk a pálya utolsó részéhez. Itt egy hálós akadály volt, amin mindannyian kényelembe helyeztük magunkat.

-Nyomjunk egy BAJNOKOKAT.-ajánlom fel az ötletet.

-Csak nyugodtan,-lépett hátra egyet Bogi. Ő volt az egyetlen kihívó aki a bajnok csapattal több időt töltött mint a sajátjával. Ezt meg is tudtuk érteni, mivel 5 hónapon át lelki terrorban tartották.

-Bogi, te egy igazi bajnok vagy. Itt a helyed.-húzta vissza köreinkbe Dávid.

Mindenki mégegyszer gratulált a nyertesnek. A konfettiket leszedtük a lányok arcáról, majd következett a himnuszunk.

..... nananana nanana egymásért küzdünk-énekelték a többiek, mi pedig Olival az utolsó exatlonos szaltónkat is megcsináltuk.

Még mindig nem hitte el a kupát szorongató lány, hogy tényleg megnyerte ezt a versenyt. Sírva megölelt ismét mindenkit.

-Úr Isten, ismét veletek lehetek.-kezdett el ugrálni örömében.

-Gabi nyertél, tiéd a kupa és a 15 millió mégis annak örülsz, hogy ismét a csapattal lehetsz. Hogy van ez?-kérdezte Laci.

-Olyat nem mondhatok, hogy nem szerettem volna megnyerni, mert ez nem lett volna igaz. De nem számítottam arra, hogy tényleg döntős lehetek, vagy esetleg lehetek én a női győztes.
A csapattársaim, és barátaim pedig nagyon fontosak számomra. Ők voltak a támaszom, és nekik is köszönhetem, hogy itt vagyok.

-Köszönöm. Ugye Zozó neked a legjobb lány barátod Gabi lett. Ez nem titok ugye?

-Nem ez egyáltalán nem titok. Mindenki láthatta azt, hogy köztünk nagyon szoros kapcsolat van. Baráti kapcsolat. Szerintem ez egy életreszóló barátság kezdete lesz.-válaszoltam a műsorvezetőnek.

-A jelenleg lesérült barátnőd is itt volt végig veled. Itt ismerkedtetek meg. Mit szólt ehhez az egészhez? Hogy fogadta azt, hogy nem csak ő az egyetlen nő aki fontos az életedben?

-Jázmin mindenben támogat engem. Nem féltékenykedik feleslegesen, aminek nagyon örülök. Gabival ő is nagyon jó viszonyt ápol, és a köztünk kialakult barátság teljesen más, mint a szerelem. Mindkét lányt nagyon szeretem, de teljesen máshogy. Ezt nem is lehetne összehasonlítani.

A bajnokok belekezdtek az ünneplésbe. Egy egész héten át Gabit és győzelmét ünnepeltük. Bajnokok és kihívók külön szállodában vagyunk, de azt el tudtuk intézni, hogy Bogi csatlakozzon hozzánk.

-Most úgy beledobnálak a medencébe-ültem a parton fekvő barátnőm mellé.

-Meg ne próbáld. A rögzítővel már dobálhatsz, de ameddig gipszben vagyok hagyj!

-El sem hiszem, hogy hamarosan otthon leszünk.

—————————-> az itt töltött  plusz egy hét után

Jázmin szemszöge:

A repülőn ülve elkezdődött a 10 órányi rettegès. Nem szeretek repülni, és ezt a többiek is észrevették rajtam. Zozót egy másodpercre sem engedtem el.

Remegő lábakkal ültem végig ezt az utat. Talán egy órát sikerült aludnom, de ebben sem vagyok biztos.
Egy három üléses sorban foglaltunk helyet.
Bogi ült az egyik, Zozó pedig a másik oldalamon. Mögöttünk Olivér Geri és Gabi volt.

-Először repülsz?-kérdezte tőlem Bogi

Az eddig csukva tartott szemeimet kinyitottam,majd a nyugodt lányra néztem-nem, csak akárhányszor repülőre ülök rettegek.

-Az viszont segíthet ha most nem kávézol. A koffein nem jó mert felpörget. Majd ha leszálltunk akkor ihatsz.-vette el tőlem az italomat.

Zozó nyugodtan aludt az úton, én pedig Bogival beszélgettem folyamatosan. Mindig szóval tartott, így nem koncentráltam arra, hogy repülőn vagyok.

Tudom furcsán működök, mert ejtőernyőzni szeretek, de egy fémdobozban utazni nem. Ezt igazából én sem értem. De így van. Ez ellen nem tehetek.

-Végre vége.-sóhajtok egy hatalmasat.

-Mondtam, hogy túléljük.-adott egy apró puszit számra Zozó.

-Aludtál, te jól elvoltál.

Az ajtók kinyitása után megpillantottam a szüleimet és húgomat. A család felé kezdtem bicegni, de Zozó felkapott menyasszony pózba, így gyorsabban haladtunk.
Sírva öleltem meg a családomat 3.5 hónap után.

-Ki ez a fiú?-mutatott a hátam mögé apa.

-Az exatlon bajnok csapatának egyik versenyzője. Kempf Zoltán, de jobban szereti a Zozót.-tesóm eddig nem is látta az arcát, de amint meghallotta a nevet egy kisebb sokkot kapott.

Oli és Geri a bőröndünket utánnunk hozták, mert azt a nagy rohanásba mindketten otthagytuk.

-Szia Lia-ölelte meg nagy mosollyal az arcán Olivér húgomat. Geritől már megszoktam, de tudtommal ők nem is ismerik egymást.

-Oli hol találkoztatok?-kérdeztem a félénk fiút.

-Győrben amikor a mamátoknál volt kicsit nekimentem.

-Aha, egy kicsit igaz?-mosolygott rá Lia.

Miután kiderültek ilyen apróságok, elindultunk haza. Annak nagyon örültem, hogy Zozót szüleim jól fogadták. Nem kérdezősködtek feleslegesen, csak egyszerűen örültek annak, hogy én is boldog vagyok.

Sziasztok. Még körülbelül két részt terveztem ide megírni, és befejezném a könyvet. Ez sem lett a legizgalmasabb fejezet, de én tényleg igyekeztem.