Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

11.Fejezet

Zozo szemszöge:

Az este nagyon jól telt.Jázminnal a medencéhez mentünk. Csodásan nézett ki, testét egy fehér pulcsi takarta ami combja közepéig leért.

-Baba jól állnak a cuccaim.

-Köszi tudom. Ezért lopom el mindig a felsőidet. Remélem tisztában vagy vele, hogy ezt nem adom vissza.

-Gondoltam.
A szememet megforgattam, majd egy lágy csókot leheltem ajkaira.
Hiányoztak ezek az éjszakai fürdőzések.
A derekát átöleltem és csak ennyit súgtam a fülébe:
-Ugorj!
Ezt meg is tette lábával átkarolta a csípőmet. Egy darabig így álltunk a csillagos ég alatt. Hirtelen ötlettől vezérelve a víz felé kezdtem vele közeledni.

-Bele ne merj dobni a vízbe vagy halál fia vagy. Akármennyire is szeretlek akkor kinyírlak.

-Nem doblak bele nyugi. Fiatal vagyok még a halálhoz.

Nevetve beleugrottam a vízbe.

-Mit mondtam neked?

-Azt , hogy ha beledoblak megölsz. De én nem dobtalak, ugrottam veled együtt.

-Jó igazad van, máskor pontosabban fogalmazok.
De nagyon hideg a víz.

-Gyere ide.
Szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, hogy ismét vacog. Kiemeltem a vízből, majd a pulcsimat ráadtam. Én is fázni kezdtem ezért utánna mentem.

Egy napozó ágyra leültem és az ölembe húztam a számomra legfontosabb személyt.

-Kényelmes vagyok kicsim?
-Tetszik ez a becenév. És igen az vagy. Félig mellettem félig pedig rajtam feküdt. Már nem fázott annyira mint az előbb. Ezt onnan is láttam, hogy az arcára piros szín ült ki. Még a félhomályban is látható volt. Zavarát az váltotta ki, hogy most vette észre azt ,hogy kezét a hasamon pihentette. A felismerés után az említett testrészét gyorsan elrántotta. Ezen én csak elmosolyodtam.

Még mindig meglepő az, hogy néhány nap alatt sikerült teljesen magába bolondítania. Ezt ő pontosan tudta.

-Nem szeretnél bemenni? Már biztosan későre jár.

-Maradjunk még. Csak egy kicsit. Most olyan jó így...

-Kettesben.
Fejeztem be helyette a mondatot. Puha ajkait néhány másodperccel később már az enyémen éreztem. Levegőhiány miatt szét kellett válnunk, de még egy gyors puszit nyomtam a szájára.

Az éjjeli medencézésünket Geri és Dorka zavarta meg. Kézen fogva közeledtek felénk.

G:Geri
D:Dorka
J:Jázmin
É:Én

-É: Váltjuk egymást?
-G:Nem mi nem akarunk fürödni mert iszonyatosan hideg a víz.
-D: De ha nem zavarunk akkor maradnánk beszélgetni.
-J:Ti sosem zavartok.

Az ágyon felültem, a rajtam pihenő lányt is magammal húzva. Az ölemben helyezkedett el de ameddig megtalálta a kényelmes pozíciót mocorgott egy kicsit.
-É:Ne mocorogj!-szóltam neki
-J:Jó bocsi.
Arcán ismét megjelent az enyhe pirosság. Derekát hátulról átöleltem.
-G:Srácok kérlek ne előttünk.
-D: Nem szeretnénk bemenni? Kezdek fázni.
-G: Menjünk gyorsan meg ne fázz!
-J:Geri, annyira aranyos ahogyan félted Dorkát.
-G: Ti ne szóljatok semmit.

Mindannyian gyorsan összeszedtük a cuccainkat és elindultunk befelé. A többiek az emeleten aludtak, így mi lent folytattuk a beszélgetést.

-É: Mi nem akarunk zavarni meg hát aludni is kéne valamennyit szóval elköszönünk.

Felértünk a lépcsőn, és a mi szobánk felé vettük az irányt.
-Nem vagyok fáradt. Mit csináljunk?-kérdezte tőlem Jázmin

-Lenne pár ötletem. Megvillantottam a perverz mosolyomat.

-Perverz vagy és bolond!

-Azt akarod mondani,hogy helyes, kedves, tökéletes...

-Egoista

Egy puszit nyomtam az arcára és gyorsan lefürödtem. Csak egy törölköző volt rajtam amikor kiléptem hozzá. Ő elpirult és mosolyogni kezdett.

-Baba mi ez a nagy vigyor?

-Nem is vigyorgok.

-Ahham persze.

-Zozó vegyél fel valamit kérlek.

-Zavar?

-Nem vagyis de.

-Ezt mintha már eljátszottuk volna egyszer.
Egy alsónadrágban tértem vissza hozzá.

-A pólóiddal mi lett?

-Túl meleg van, nem akarom felvenni.

-Na aludjunk fáradt vagyok.

-Vagy csak zavarban vagy. Na gyere ide kicsim.

-Még mindig tetszik ez a becenév. Nagyon tetszik.

-Aludj az előbb még fáradt voltál.

Kedd reggelre ébredtünk.