Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

49. Fejezet Barátok

Zozó szemszöge:

-Jó reggelt Zozi-kezdte el hajamat simogatni a mellettem fekvő lány.

-Neked is kicsim.-csókoltam meg őt.
Az ölembe húztam, amikor Lia berontott a szobába. Azonnal szétrebbentünk, de ő nem is foglalkozott ezzel. Könnyes szemekkel bámult a kezében tartott mobilra.

-Mit tett az az idióta?-kérdeztem homlokomat ráncolva.
Telefonját felém fordította, így láttam azt, hogy Patrik instagram oldala van megnyitva.

Az öcsém egy lánnyal pózolt a képen. Ezzel még nem is lett volna baj, de derekát ölelte, így megpuszilva az arcát. Szóval ez a baj.

-Szar dolog a viszonzatlan szerelem.-ölelte magához Jázmin Liát.-De ne foglalkozz vele. Ezek szerint nem ő az igazi. Emlékezz arra amit legutóbb nekem mondtál. ,,Egy pasi miatt nem sírunk!"

-Ti nem csak barátok voltatok?-néztem értetlenül felváltva a két lányra.

-Szerettem őt. Utálom magam. Ha úgy néznék ki mint az a lány, akkor szeretne.-karolta át lábait.

-Lia figyelj rám egy kicsit.-szemeit rám emelte, így hallgatta mondandómat.-Ez a lány túl vékony. Ráadásul futónadrág van rajta, ami még dob az alakján. Sokkal jobb alakod van mint neki.-böktem a kép felé- Hagyj neki egy kis időt. Patrik utólag jön rá mindig, hogy hülyeséget csinált. Magadon pedig ne változtass.
Ezt pedig férfi szemmel nézve mondom. Nem pedig a barátnőm húgának.

-Nem akarok Győrbe menni.-jelentette ki.

Azt el is felejtettem mondani. Ma megyünk meglátogatni Olit. A wakeboard tudását villantja meg előttünk. Ha már ott vagyunk, én biztosan kipróbálom ezt a sportot.

A viszonzatlan szerelem tényleg nagyon rossz érzés. Ilyenkor mindig azon gondolkozik az ember, hogy miért nem elég jó a másiknak. Sosem láttam még azt, mi játszódik le ilyenkor a lányokban. Most ezt is volt alkalmam tapasztalni. Bár ne így lett volna.
Az öcsém csak köszönni jött tegnap. Kettőnk közül én voltam az, aki itt töltötte az estét.

-Megvan minden?-kérdeztem a két lányt betéve a sporttáskánkat a csomagtartóba.

-A fürdőruhámat nem tettem be.-sóhajtott fel feledékeny barátnőm.

Miután ő is visszaért elkezdődött a hosszú utazás Győrbe. Lia még mindig szörnyű állapotban volt. Folyamatosan a telefonját nézegette, gondolom a régi képeket elevenítette fel. De ebben nem vagyok biztos. Fogalmam sincs mit csinálnak ilyenkor a lányok.

-Zozó, megállunk fagyizni?-kérdezte hátulról az elkeseredett lány.

-Ha megígéred, hogy abbahagyod a szomorkodást.

-Ez nem így működik.

-Akkor gondolj arra, hogy Olinak ma egy csomó kisgyereket kell tanítania. Ha szomorodsz nem tud teljesen a gyerekekre figyelni. Milyet kérsz?-húztam fel a fél szemöldököm.

-Eper és vanília.-az egyik fagyos csodát nővérének adta. Ameddig ők a fagylaltjukat ették, én egy tej és cukor nélküli kávét fogyasztottam el.

Lia olyan volt egy kicsit, mintha a húgom lett volna. Mondjuk mióta Jázminnal vagyok kénytelen látni engem. Nem volt más választása, mint megszeretni.

A pályához bekanyarodva dudáltam, ezzel elérve azt, hogy Olivér felnézzen a telefonjából.

-Hát ti is megérkeztetek. 30 percet kellett várnom rátok. Azt mondtátok időben itt vagytok.

-Bocsi, csak megálltunk fagyizni. Muszáj volt.-pillantottam az érkező lányok felé.

-Ohh, szóval baj van. Mi történt?

-Lia majd mesél.

-Megbocsátva a késés.

A kisgyerekek megérkeztek, a fiatal fiú pedig elkezdte tartani az edzést. Őrült trükköket mutatott a kicsiknek. Kimelegedve, de szárazon tért vissza közénk az ,,oktató".
Elmondása szerint nem szeretne ezzel foglalkozni, csak sokan szerették volna látni egy edzéseket, és ezt a módot választotta.

-Erre meg kell tanítanod.-pacsiztam le a wakeboardossal.

-Zozó, ne most törd össze magad kérlek.

-Nem is engedném, hogy valami baja legyen. Akkor két szerelmi bánatos lányra kéne vigyáznom. Lia, téged lenyúllak pár napra.

-Jól elvagyok otthon.-ette már a nem tudom hányadik gombóc fagyiját a fiatalabbik lány.

-Kell neked a környezetváltozás. Jössz és kész.

Olivér szemszöge:

-Lia nincs választásod jössz.-jelentettem ki.

-Alapvetően szerethető srác vagy. De most nem-duzzogott mellettem a lány.

Éppen szerintem az a baja, hogy nem engedem azt, hogy fagyit és csokit tömve bámuljon ki a fejéből. Nem egy kislányról van szó, mégis úgy éreztem vigyáznom kell rá.  Az sem hátrány, hogy így az exatlon során összemelegedett páros nyugodtan romantikázhat. 
Egész úton Patrikot és az új barátnőjét szidta.

-Figyelj rám kislány. Az én szerelmi életem sem rózsás. De ha továbbra is azon őrlődsz, hogy miért nem szeret, vagy miért volt veled akkor annyira kedves nem is lesz jobb a helyzet. Tudom nem ez a világ legjobb érzése. Hidd el átéltem már. De ha nem teszel ellene nem is lesz jobb.

-Néha úgy gyűlöllek.-ölelt át annyira, amennyire ez kivitelezhető egy autóban.

-Holnap korán edzés. Jössz velem?

-Ha nem zavarok akkor igen.-dőlt be az ágyamba.-Fáradt vagyok-sóhajtott fel rövid idő után.

-Mondtam, hogy a sírás kimerítő. De akkor hagylak pihenni.-léptem ki az ajtón.

-Maradj itt. Nem akarok egyedül lenni.

-Furcsa lány vagy te. De ha ezt akarod, akkor maradok.

Sziasztok. Elérkeztem egy újabb résszel. Nem lett a legvidámabb rész, de most ilyen a hangulatom. Lia hangulatát most át tudom érezni.