Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

12. Fejezet

Jázmin szemszöge:

Kibújtam szerelmem védelmező karjai közül és a konyhába indultam. A kávégép ma reggel is jó barátom volt. Egyből 6 adagot készítettem a fekete nedűből.
Dorkához és Gerihez mentem legelőször.
Az ajtón kopogtattam, de belűről nevetést hallottam.

-Bejöhetek, vagy adjak néhány percet ameddig felöltöztök?

-Gyere nyugodtan. Valamennyire fel vagyunk öltözve.

-Öhmm jó...

-Hoztam nektek kávét Dorka te meg velem jössz.

-Oké. Vagyis szerintem nincsen választásom.

-Jól gondolod. Na gyere keltsük fel a többieket is. Geri te ébreszted a fiúkat. Kávék a konyhában.

-Igenis asszonyom.
Gergő vállára nevetve csaptam rá.

A lányt azért húztam magammal mert Geri pólójában volt. A barátja pedig igencsak vigyorgott rá. Mindent el kell mesélnie. Jó azért nem mindent.

Gabihoz indultunk. Őt is felkeltettük, majd Dorka mesélni kezdett.

-Hát mint szerintem rájöttél Gerivel az este nem sokat aludtunk.

-Ti lefeküdtetek? Sikította Gabi

-Hát igen.

-Kérlek mondd hogy nem bántad meg.

-Dehogy, bármikor megtenném újra.

-Jó ezt már a drága bátyámmal kell megbeszélned akit megölök ha bánt.

-Ne bántsd.

Geri szemszöge:
Bevittem Dávidhoz a kávét, ő még kért egy kicsi időt az alvásra így kivonultam tőle. Zozóhoz indultam.
Az ajtón kettőt kopogtam majd beléptem.
Nem szóltam semmit, csak leraktam a kávéját. A szemét nem nyitotta ki.

-Kicsim a reggeli puszimat már meg sem kapom?

-Zozó ezt nem tőlem kéne kérned.

-Basszus. Azt hittem nem te jöttél. Bocsi.
Az ágyból azonnal kipattant. Hát ez a reggel is viccesen kezdődik.

Jázmin szemszöge:
Mindenki felöltözött és fáradtan indultunk a kisbuszunkba. A jármű szörnyű állapotban volt. Légkondi nem volt ezért meg lehetett dögleni. A fiúk ezt megoldották annyival, hogy levették a pólójukat. De mi mit csináljunk?

-Ahhj melegem vaaan.

-Nekem is.- mondta a félmeztelen Zozó

-Te mondod? Te leveheted a felsőd. Mi lányok nem.

-Szerintem senki sem ellenezné.

-Mondtam már hogy perverz vagy?

-Mintha hallottam volna. De te szereted ezt a perverz fiút.

-Mindennél jobban.
Átölelte a derekamat és a hajamba puszilt.
Az első kapcsolatom után nem is gondoltam volna, hogy találok egy rendes fiút aki tényleg szeret. Nem pedig csak kihasznál. Minden mozdulatából észre lehet venni, hogy félt. Félt mert elmondtam neki mindent a nagy csalódásról. Nem akar egy kisebb hibát sem ejteni mert nem akar elveszíteni. És ez látszik rajta.

Boldogan indultam a pálya felé. Ma előny játék volt. Az elején minden jól ment. Sorra hozta a csapat a pontokat. Azután megtört ez a lelkesedés. A kihívók kiegyenlítettek 5:5 volt az állás. Bele kellett húznunk ha azt akartuk miénk legyen az előny. Újabb pontok a kékeknek. 5:6 , 5:7, 5:8 . Észhez tértünk rájöttünk, hogy ezt nem csinálhatjuk . 9:8-ra vezettünk. Azt az átkozott utolsó pontot nem tudta megszerezni a piros csapat. 9:9. Következett a hirtelen halál. Zozó és Dorka játszott Dave és Bogi ellen. A szívem ezerrel kalapált. Izgultam értük. Dorka kicsit lemaradt Bogi ellen. Zozó később indulhatott. A lelkét kifutotta, így a kék fiút leelőzte. Volt egy kicsi előnyünk. Dorka nagyon jól dobált de Bogi előbb megcsinálta az ügyességi feladatot. Dorka a homokba lerogyott és sírni kezdett. Mindenki köré gyűlt és vigasztalta. Ő csak egy mondatot mondogatott.
,,Az én hibám". Nem tudtuk csillapítani a sírását. Egy idő után már csak a könnyei folytak. Gerit nem érdekelte ki mit gondol. Szorosan magához ölelte a síró lányt.
Laci beszédét csak tompán hallottam a meccsen gondolkodtam. Egyszerűen nem tudtam, hogyan veszítettük el.

Szomorúan indultunk el a kisbusz felé. Amennyire boldogan kezdtük ezt a napot, annyira volt most mindenki letört.
Zozó nem szólt senkihez csak bevonult a szobába. Utánna mentem, de a fürdőben volt. Az ajtót bezárta.
Beszéltem hozzá, de nem válaszolt. Kb fél óra múlva kijött a helyiségből. Aggódva néztem rá.
Hosszasan átölelt, de éreztem rajta, hogy mindennél jobban ideges. Az arcát megsimítottam, de izmai még mindig meg voltak feszülve.

-Gyere menjünk le a többiekhez. Látni szeretném, hogy mi van Dorkával.

-Egyedül szeretnék egy kicsit lenni. De ígérem, hogy majd lemegyek. Csak egy kicsit hagy maradjak.

-Jó de siess.
Dorka már nem sírt de még mindig magát hibáztatta. Geri ölében ült és ott próbált megnyugodni. Dávid teát készített neki. Igaz, hogy negyven fok van de a lány megitta és azt mondta tényleg jól esett neki. Gabi és én pedig csak csöndben hallgattuk.

-Zzhozó merre vhan?

-Fent van a szobában azt mondta majd le fog jönni csak még egyedül akar lenni.-megsimítottam a karját.

-Ffelmehetek beszhélni vele?- kérdezte még mindig hüppögve

-Persze menj csak.

Dorka elindult a szobánk felé. Kb 10 perc múlva már mindketten lejöttek. Egy kicsivel jobban voltak mint ezelőtt.

-Megijesztettél azzal, hogy ennyire ideges voltál. Bármit mondtam nem is figyeltél rám.

-Bocsánat, nem akartalak megijeszteni de te is tudod milyen az amikor valami miattad nem jön össze.

-Ne hibáztasd magad. És ez mind a kettőtökre igaz.

Vacsora közben:
-Este kimegyünk megint a medencéhez? Kérlek.

-Ti kimentetek  nélkülünk éjszakai medencézésre?- kérdezte tökéletesen egyszerre Dávid és Gabi.

-Igen. De mentségemre szóljon ti aludtatok.

-Jó ez igaz.

-Akkor vacsi után megyünk fürödni?

-Igen. Hozzatok pulcsit mert nagyon hideg van .

A medencénél megint jót hülyéskedtünk. Vizicsatáztunk, viszont ott nem sikerült nyernünk.
Kezdtem fázni ezért gyorsan megtörölköztem, majd felvettem a fehér pulcsit. Még mindig Zozó kellemes illata áradt belőle.

A fiú ezen elnevette magát. A meccs után először láttam nevetni.
-Te tényleg megszagoltad a pulcsimat?

-Igen, de jó illatú.

-Gyere ide te lány.

-Nevetve odafutottam hozzá, és ráugrottam.

-Szerencséd, hogy jó az egyensúlyom.
Lágyan megcsókoltam és kis idő múlva elaludtam a mellkasán.