Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

25. Fejezet

Jázmin szemszöge:
Reggel meghallottam Geri hangját, ami azonnal boldogsággal töltött el. Jó volt újra látni őt. A barátom arcát óvatosan megpusziltam, majd a karjait leemeltem magamról. Felöltöztem a mai öltözetembe, és mosolyogva köszöntettem Dorkáékat.

-Sziasztok, hogy-hogy ilyen korán fent?

-Geri nem hagyott aludni. Ő felébredt, és azt hiszi, ilyenkor minden másik élő embert fel kell ébreszteni.

-Feküdj vissza, itt maradok vele, így tuti hagy pihenni.

-Köszi Jázmin.

A lány mosolyogva megcsókolta a barátját.

-Ugye tudjátok, hogy én is itt vagyok?-úgy tűnt már Dorka sem annyira fáradt.

-Ugyan ezt csinálod Zozóval, szóval ne szólj semmit.

-Geri, tudod van annyi különbség, hogy nem mások előtt. De eszméletlenül aranyosak vagytok együtt.

-Köszi, de szerintem felkísérem pihenni.

-Ó jajj.-csak ennyi szaladt ki a számon

Ők eltűntek romantikázni, én pedig Oli szobája felé vettem az irányt. Onnan hallottam hangokat. Kopogás után nem kaptam választ így halkan benyitottam hozzá. Nyugodtan aludt az extra nagy ágyon.
Összesen öt szoba található a villában. Oli és Dávid egyedül, Dorka Gerivel, Nóri Gabival, én pedig Zozóval alszok. A lenti szinten két szoba van. Olivér mellett Nóri és Gabi kettőse tartózkodik. Kizárásos alapon tőlük jött a hang. A második tippem már bejött. Az itt lévő lányok, csak úgy mint én, már véglegesen felébredtek.

-Sziasztok.

-Szia

-Hello-köszönt Gabi is.-milyen volt a szerelmes pár szomszédjában aludni?

-Szerencsére vastagak a falak-mondtam nevetve.

A hangzavarra lejöttek az emeleten lévők, de a szomszéd szobában alvó Oli folytatta tevékenységét.
Dávid, Zozó és Geri ébresztette őt.
A srácok maradtak kicsit beszélgetni, mi ugyan ezt tettük csak a kint a napon.

Az ágyakra feküdve éreztem ahogyan az óriás csillag sugarai simogatják bőrömet.
A csodálatos, filmbe illő pillanatot Dávid és a vízimádata rontotta el.
Gergőt az elmúlt néhány hétben kicserélték. A megfontolt és nyugodt sportolóból, egy hiperaktív kisfiú lett. Furcsa volt ez a változás, mert kettőnk közül mindig ő volt aki megakadályozott abban, hogy valami hülyeséget csináljak.  Ezt a szerepet most nekem kell átvenni.
Éppen a fáról próbáltuk leimádkozni az említett fiút. Zozó múltkori példáját követte, a vízbe vetette magát.
Dorka aggódóan nézett a barátjára. Geri még mindig nem jött fel a víz alól. Mint később kiderült, csak azt akarta megnézni, meddig bírja a víz alatt.

-Te teljesen hülye vagy? Tudod, hogy aggódtam érted?- csattant fel Dorka.

-Eltekintek attól, hogy lehülyéztél. Bár sosem voltam teljesen normális.

-De én így szeretlek!

-Én is szeretlek.- mondta a pár férfi tagja .
Ismét lecsaptak egymás ajkaira.

-Hát Oli megint olyat látott, ami nem neki való.
Dávid a bejelentése után már pottyant is a vízbe.
A csapat végre boldog volt.
Az ágyakat a medence köré helyeztük. Dávidnak nem jelentett gondot, hogy a medencébe lökték. Még mindig imádta a vizet. Így nyolcan beszélgettünk mindenféle dologról. A témák közt csapongtunk, olyanok voltunk mint egy baráti társaság, akik 1000 éve ismerik egymást.

-Olyan gyönyörű vagy-súgta a fülembe a derekamat ölelő szőkeség.
A napágyon mi ketten feküdtünk. Zozónak alapból in világos barna a haja. Ezt régebben bemelíroztatta, most pedig még a nap is kiszívta.
A melír csíkjai, halványan még mindig látszódnak.

A mellkasán feljebb kúszva csókoltam meg őt. Ez volt az első csókunk a többiek előtt. A fejemet egyszerűen elvesztettem a közelében. A csókunk közben a hajába túrtam, ő a tarkómnál fogva vont közelebb magához. Mosolyogva váltunk el egymástól. Szájára egy apró puszit nyomtam, mielőtt visszafeküdnék eredeti pozíciómba.

A medencénél ülő fiatal sportolók nem vették észre az előbbi kis játékunkat szerencsére. Vagy csak nem akartak megzavarni minket.

A fiúk egy frizbit találtak, ezzel foglalták el magukat.
Nórival üdítőket hoztunk mert kezdtünk megszomjazni. Az utolsó pohár frissítő volt a kezemben, amikor Dávid nekem dobta a játékukat.

-Jól vagy?

-Persze, nem egy nagy és éles tárgyat vágtál hozzám, így nincs semmi bajom. Menj vissza játszani.

-Szerencse, hogy tényleg nincs bajom. Zozó ki is nyírna.

-Az biztos.
Dávid hátára ugrottam. Ez kicsit váratlanul ért. Nem akart letenni, ezért velem együtt ugrott a medencébe. A víz hűvösebb volt mint a kinti levegő, de hidegnek így sem mondanám. A hőmérséklete a pont jó kategóriába tartozott. Lehűt, de nem fázol benne.

Szépen lassan mindannyian beleereszkedtünk a vízbe. Dávid Nórival a nyakában szaladgált, Oli Gabival beszélgetett, Dorka és Geri próbáltak minden külön töltött percet bepótolni. Már csak ketten voltunk, akikről nem adtam helyzetjelentést. Ez pedig Zozó és én voltam. Nem szóltunk egymáshoz, csak hátulról átölelte a derekamat, fejét pedig a vállamra hajtotta. Rövidesen fejét leemelte rólam, és engem is magával húzott.

-Ugye nem csak én érzem úgy, hogy hazudunk a családunknak?

Tudtam mire gondol, így nem kellett visszakérdeznem.

-Nem vagy ezzel egyedül-simítottam végig az idegességtől megfeszült hátát- már mindennél jobban várom azt, hogy elmondhassam a barátom vagy. Be akarlak mutatni a családomnak.

-Ezt örömmel hallom. Már megismerném őket szívesen.

-Készülj fel, hogy Lia a nyakadba fog ugrani örömében. Vagy sokkot kap, ez a két lehetőséget tudom elképzelni.

-Nem riaszt vissza.

-Ezt jó hallani.

-Patrik nem hiszi majd el, hogy te vagy a barátnőm. Bár ezt én sem.

-Pedig látod, itt vagyok.

Mosolyogva adtam egy puszit a nyakára. Egy férfias morgás tört fel belőle. Állam alá nyúlt és ajkaimat lágy táncba hívta.

A hétvégét a szokásosnál is több régi sztori elmondásával töltöttük. Már ezerszer hallottam azt, ahogyan Geri meséli a találkozásunkat. Mégis mosolyogva tettem újra ugyan ezt.
,, Egy szombati nap volt, amikor a szüleim úgy döntöttek menjünk el korcsolyázni. A húgom akkor volt 6 én pedig 8 éves. A korcsolyázás akkor még egyikünknek sem ment túl jól. Anya a lelkemre kötötte, hogy ne menjünk le a pályáról, hoznak nekünk forró teát. A sok eséstől már a kesztyű vizesen tapadt mindkettőnkre. A korlátot elengedve próbáltam egyensúlyozni, több kevesebb sikerrel. Egy tőlem magasabb fiúnak csapódtam. Ő volt Geri. Akkor a korkülönbség kettőnk között még soknak számított. Mára ez már elenyésző. Segített felkelni, és együtt kerestük meg a szüleimet. Mint gondoskodó felnőttek az idegen 11 éves kisfiúra is vigyáztak. Egész nap hárman csúszkáltunk a jégen. Itt dőlt el, hogy örök barátságot kötünk. Ezt 12 év elteltével is így gondolom."