Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

59. Fejezet Verseny

Lia szemszöge:

-Oli, fel kell kelned. Lekéssük Geri versenyét.-keltegettem a még alvó barátomat.

-Már meg sem kapom a reggeli puszimat?-csücsörített csukott szemmel. Néha úgy érzem, mintha egy ovissal költöztem volna össze, de ettől függetlenül imádom őt. Egy gyors csókot adtam neki, majd rohantam is tovább.

-Ha elkésünk tényleg kinyírlak. Ja és csináltam reggelit.

-Imádlak-markolt bele derekamba, picit hátradöntve csókolt meg ismét.

-Erre most nincs időnk.-toltam el magamtól fájó szívvel a még mindig félmeztelen fiút.

-2 percet kérek, felöltözök és mehetünk.

Ígéretét betartva tényleg sietett. A kocsikulcsot felkapta a pultról és már indította az autót. Az út nem volt több mint 20 perc, de türelmetlenül ültem végig ezt az időt. Az úttest előtt Olivér összekulcsolta ujjainkat, így léptünk be a tömött terembe. Legjobb barátom nyakába ugrottam, látszott rajta a megkönnyebbülés.

-Azt hittem nem jöttök.

-Valaki elaludt. De szerencsére gyorsan készülődik, így megis ideértünk.

-Szerencséd Oli. Ha miattad elkésik egész életedben ezt hallgattad volna.

-Naa, szövetkeztek ellenem ez így nem ér.- fontam keresztbe a karjaimat.

-Szeretünk. Viszont nekem szaladnom kell.-borzolta össze hajamat az MMA-s.

-Most, hogy itt vagyunk, végre megcsókolhatlak.

-Keressük meg Zozóékat. -hajtottam le tűzpiros arcomat. Gyűlölöm, hogy mindig zavarban vagyok a közelében. Ő igencsak élvezi ezeket a helyzeteket.

-Megérkezett a kedvenc párosom.-ölelt meg a nővérem

-Miért érzem azt, hogy minket csak így emlegettek. A kedvenc páros...-ültem le Oli mellé. Ő pedig a BMX-es mellett foglalt helyet.

-Mert igaz is. Tényleg így hívunk titeket.

-Ohh, okké.

Gergő megnyerte a meccset, fáradtan sétált oda hozzánk miután ismét az utcai ruhájában volt. Homloka kissé izzadtan csillogott.

-Ügyes voltál. Büszke vagyok rád.-ugrottam a nyakába. Utánam egyből Jázmin is megölelte őt.

-Jó értem, mindenki büszke rám, de megfojtasz Lia.

-Hupsz. Bocsi.-ugrottam le gyorsan róla. Megbeszéltük, hogy a kis csapatunk átjön hozzánk. Reggel nem igazán sikerült rendet tenni, de őket ez nem zavarta. Elkezdtünk közösen nézni egy sorozatot is, de csak az első két részig jutottunk. Sajnos Jázminnak és Zozónak mennie kellett, így Geri is elbúcsúzott tőlünk.

-Látod, végül jól sikerült a mai nap. -Bújt hozzám Olivér.

-Igen. Mi odaértünk, Geri megnyerte a versenyt, és jól is éreztük magunkat mindannyian.

-Ez a nap így volt tökéletes.

-Lezuhanyozok forró vízzel, és akkor lesz tökéletes.-simítottam meg a fiú göndör haját.

A forró vizet magamra engedtem, ez kissé átmelegített. A pasik szerint a nők hőérzetet abnormális. Vagy csak fázósak vagyunk. A törölközőt csavartam magamra, amikor barátom benyitott.

-Hoppá. Bocsi csak nem mostam még fogat.-tettette az ártatlant. Baba pofijával elképesztően aranyosan nézett rám.

-Gondolom mennyire sajnálod. Siess, mert fel szeretnék öltözni.

-Engem nem zavarsz. Villantotta meg a bugyilevarázsoló mosolyát.

Magamra ügyeskedtem Oli egyik pólóját, mindezt úgy, hogy a törölköző is rajtam maradt. Ehhez azért kell tehetség.
A fürdőből kifelé Olivér könnyedén felemelt, amit egy kisebb sikollyal reagáltam le. Számomra még mindig furcsa az, hogy ilyen könnyedén emelget.
Az ágyra óvatosan letett, majd ő is mellém feküdt. A pólóm aljával játszott, miközben beszélgettünk.

-Nyáron ismét vissza kell mennem Győrbe a pályára.

-Tudom. De megoldjuk. Ha szeretnéd, hogy menjek, akkor az nem jelent akadályt. A mamám ott él, így ott tudnék aludni.

-Örülök, hogy eljönnél velem. De szerinted nem engednénk be a házba? Vagy mégis mit gondoltál? Ugyan úgy aludhatnál velem, csak annyi különbséggel, hogy a régi szobámban.

-Köszönöm. És ez a szüleidnek nem lenne akadály?

-Értsd meg, hogy szeretnek téged. Ahogyan én is.

Válasz helyett inkább lágyan megcsókoltam, majd nemsokára a karjai között elaludtam. Nem történt sok minden, de jól elfáradtunk ma is.