Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

15. Fejezet Az új játékosok

Jázmin szemszöge:

Reggel nem Zozó  karjaiban ébredtem. Ezen meg is lepődtem kissé. Gyorsan a keresésére indultam. Már átnéztem minden szobát és mindenkit megkérdeztem mire megtaláltam.
A medencében ugrált boldogan Dáviddal. Nem is látszódott meg rajta a párbaj, de tudtam, hogy neki is fájt Gergő elvesztése. Egy szoros ölelésbe vontam, és már indultam is tovább Dorkához.

A lány az elmúlt két napban elfogadta azt, hogy Geri nincs most itt egy darabig. Már Gabira sem haragszik.
Mint tudjuk ma új időszámítás kezdődik az exatlonban. Ezt még pontosan senki nem tudja hova tenni.

A srácokat is nagy nehezen kiszedtük a vízből és megreggeliztünk. A Bajnokok csatakiáltás után a pályára indultunk.

Laci elmondta, hogy mit is jelent ez az új időszámítás. Elérkezett az utolsó feltöltés. Ilyenkor sem a kékek szurkolója sem én nem voltam a kamerák előtt.
A bajnok csapathoz 2 míg a kihívókhoz 3 új versenyző került. Nóra és Olivér kedvesnek tűntek. Olivér nagyon gyorsan fejlődött a pályán, ezzel közelebb juttatva a piros csapatot a villa kényelméhez. Nóra is ráérzett a végére. 10:8 lett az állás.

A villát ezen a héten mi élvezhetjük. A műsorvezető elköszönt a nézőktől, majd megérkeztek a kisbuszok. A rozoga járgány juttatott el minket a szálláshelyünkig.

Olivér és Nóra is félénk volt először, de hamar megnyíltak nekünk. Az újonnan érkezett csapattársakat körbevezettük. Én ugyan úgy Zozóval fogok aludni. Gabi Dorkát választotta szobatársnak. A többiek egyedül alszanak a hatalmas helyiségekben.

Éppen a szobánk padlóján ültünk. Zozó vállán volt a fejem, ő pedig a derekamat ölelte. Dávid velünk szemben foglalt helyet. Így beszéltük át a mai napot.
Olivér kopogott az ajtón, és már be is jött. Kissé zavarban volt a fiú.

-Öhmm bocsi nem akartam megzavarni a beszélgetést, csak veled szerettem volna beszélni Zozó.

-Oké, ülj le nyugodtan nem harapunk.-mondta mosolyogva.

-Köszönöm.

Dávid ez idő alatt kiment, én is indulni készültem, de a barátom visszarántott.

-Tudnál nekem egy kicsit segíteni?

-Miben kéred a segítségem?

-Csak abban, hogy a többiek megkedveljenek engem. Kissé úgy éreztem, hogy idegenkednek tőlem.

-Ez nem így van, csak újak vagytok. Még csak ma találkoztunk először veletek. Mindenki megszeretett téged és Nórit is, de mi már 3 hónapja ismerjük egymást. Már sok mindent megtudtunk a másikról. Csak ne félj annyira. Senki nem fog senkit kirekeszteni, vagy piszkálni. Nem lesz baj csak lazulj el egy kicsikét.

-És kezdj el a többiekkel is ismerkedni, beszélgetni. Engem is hamar befogadtak. Veletek is így lesz.- mosolyogtam rá halványan.

-Köszönöm nektek. Gratulálok igazán aranyosak vagytok együtt. Mégegyszer bocsánat, hogy így rátok rontottam.

-Olivér semmi baj nincsen és köszönjük. Tudod csak lazán.- mondta Zozó.

-Te mit gondolsz Olivérről?

-Hát kedves és aranyos fiú. De nagyon félénk. Hamar nagy előnye lesz a csapatnak az, hogy itt van.

-Értem. Szóval aranyos.

Zozó mintha ízlelgette volna ezt a szót. Többször kimondta egymás után. Az arca pedig eltorzult.

-Te most tényleg féltékeny vagy?

-Mi más lennék? Azt mondtad egy teljesen idegen srácra, hogy aranyos.

-Nyugi- simítottam végig a karján. Nincs okod a féltékenykedésre. Ha valami tervem lenne vele akkor most nem melletted lennék. Olyat pedig sosem tennék, hogy barátom van de egy másik fiú után futok. Szóval tényleg nincs okod féltékenynek lenni.

-Értsem úgy, hogy nem cserélnél le?

-Semmi pénzért kis bolond. Tudod, hogy mennyire szeretlek.

Ajkait enyémre tapasztotta. A szánk által létrehozott kapcsolatban volt szenvedély és szeretet is. A csókba belemosolygott, ami engem is nevetésre késztetett. Egy idő után levegőhiány miatt el kellett válnunk.

Olivéren és Nórin is már a piros karkötő díszelgett mire leértünk az emeletről. Mindkettőjüket megöleltem, és helyet foglaltunk a nappaliban.

Beavattuk őket az éjjeli medencézős terveinkbe. Olivér ezt örömmel fogadta, mert imádja a vizet. Nóri nem igazán volt boldog. Mivel tudom azt milyen itt újnak lenni, félrehívtam beszélni.

-Baj van Nóri? Amikor elmondtuk ötletünket nem igazán örültél.

-Nincs baj, csak volt egy nagyon rossz élményem a vízzel. A pályán ezt leküzdöm, mert muszáj. De itt félek, hogy nem menne.

-Nem kell a vízbe jönnöd ha nem szeretnél, csak legyél ott velünk. Beszélgetünk, megismerjük egymást. Ha pedig mégis a vizet választanád akkor van két olyan fiú aki a vízben nőtt fel. Ők ha bármi baj van tudnak segíteni, ugyan úgy mint a többiek. De nem lesz baj.
Szeretnél a balesetről beszélni?

-Ha nem untatlak vele  elmondom. Még nem igazán beszéltem róla.

-Szívesen meghallgatlak.

-Nyár volt nagyon nagy meleg. A csapatommal sziklát másztunk. Biztosító kötél volt mindenkin. Kissé sietett az edző mert valami programja volt, így a köteleket nem ellenőrizte le. Ez volt a nagy hiba. A sziklafalon jól haladtunk. Öten voltunk az edzővel együtt. A sziklának egy olyan részére értem ami kissé csúszott. A lábam lecsúszott a szikláról és zuhanni kezdtem. Estem már többször is ezért nem féltem, hogy bajom lesz. A kötél mindig a talajtól vagy víztől pár méterre megrántott. Így nem lett soha bajom. A kötél rosszul  lett rögzítve. Nem rántott vissza, hanem csak zuhantam. A vízbe érkeztem. Ezzel még nem is lett volna baj. De a lábam beszorult ezért nem tudtam feljönni onnan. Az egyik társam szedett ki a vízből. Ha ő akkor nem ugrik utánam én nem lennék most itt.

-Megértem, hogy nem akarsz bemenni a vízbe. De kijössz velünk?

-Ha nem zavarok igen.

-Nem zavarsz minket. De gyerünk vissza a nappaliba mert már jó ideje eltűntünk.

A közös térben mindenki kérdő pillantásokkal nézett felénk.

-Csak beszélgettünk. Viszont én elmegyek átöltözni a medencézéshez. Itt találkozunk.

Zozó jött velem a szobába. Az ajtót becsukta magunk mögött és már öltözött is.

-Miről beszéltetek ennyit?

-Ma nagyon kiváncsi valaki. Amúgy arról, hogy volt egy balesete ami miatt nem szereti a vizet.

-Ahogy ismerlek rávetted, hogy azért jöjjön ki velünk.

-Pontosan.

-Szuper vagy Baba.

-Tudom, de fordulj el. Fel szeretnék öltözni.

-Abban én miért zavarok? Szívesen segítek a felöltözésben.

-Köszi de megoldom egyedül. Viszont egy pulcsit mist is kölcsön veszek.

-Mit kapok érte?

-Ezt!
Lágyan megcsókoltam. Eközben a hajába vezettem ujjaimat. Óvatosan megtéptem, úgy, hogy neki ne fájjon.

-Ohh bocsánat nem akartam rátok nyitni, csak Gabi mondta, hogy nézzem meg mi van veletek.

-Semmi baj. Már megyünk mi is-mondta Zozó

A hátára ugrottam, így mentünk le a többiekhez.

———————————————————————————
Sziasztok! Nagyon örülök, hogy már többen is olvassátok ezt a kis történetemet. Ha tetszett ez a rész kérlek egy Vote-tal jelezd nekem.