Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

23. Fejezet

Zozó szemszöge:
A reggelem igen kellemetlen volt. Sirály hangokra ébredtem. Igen, tényleg arra nem bolondultam meg. Olivér tud kiadni vijjogó hangot. Ezt alkalmazta a reggeli ébresztésnél is.

Jázmin is felébredt a különös hangokra.

-Oli hagyj minket aludni-egy párnát hajított a fiú felé.

-Úgy ismertek mint aki békén fog hagyni titeket?

-Sajnos nem.
A Wakeboard-os csapattársunk nevetve ugrott az ágyra.

-Szerencséd, hogy nem rám ugrottál-mondta a barátnőm.

-Befonod a hajam? Tegnap szétjött.

-Ha kapok kávét.
A haját kifésülte és elkezdte újrafonni. Eközben én elkészítettem gyorsan a kávékat.

-Kösz Zozi.-egy gyors csókot lehelt ajkaimra.

-Kérhetném, hogy ne előttem? Ha nem zavar én még mindig szingli vagyok.

-Nem kell figyelmeztetni minket mindig, tudjuk.  De hidd el lesz még sok barátnőd fiatal vagy. Előtted az élet.

-Megszólalt a vén 23 éves.

A fiú haja is elkészült a beszélgetés közben. Dávid már az ebédlőben várt. A többieket nem találtuk.
A kamera felvette a beszélgetésünket, és már indultunk is a helyszínre.
-Srácok, nálunk van az előny és a Joker is. De ne bízzuk el magunkat.

-Egy, Két, Há BAJNOKOK

-Csak ügyesen!-simította meg Jázmin a karomat

Dávid sajnos az első körben lesérült. Megrántotta az ujját... ismét.
Szerencsére a mai napot is mi nyertük. A csapat egyben marad, nem kell senkit elveszítenünk. 10:3 lett az eredmény. És meg a JOKER is megmaradt.

Nem indultunk haza, mert egy bejelentése volt Kristófnak. Ő a kékek szurkolója.
-Hallgatlak Kristóf-  mondta Laci

-Szeretnék haza utazni.-mondta megszeppenve a fiú

-A szabályok ezt engedik. Akkor Kristóf exatlonja véget ért. Köszönjetek el tőle.

A fiatal fiú a mi csapatunktól is elbúcsúzott. A mai versenynap itt ért véget. Felszabadultan tértünk vissza a villába.

-Sikerült az All In-kiáltottam fel

-Igen, csak sajnos Zsolti nélkül. Ő találta ki ezeket az elnevezéseket.

-Zsolti tiszteletére ünnepeljük meg ezt a hetet. Mit szólnátok egy kis medencézéshez ismét.

-Benne vagyok-hangzott az egyhangú válasz.

Jázminnal a közös szobánkba indultunk felöltözni.
Amint levettem a pólómat az oldalamon észrevett egy jó nagy horzsolást. Eddig nem is figyeltem, hogy miért fáj ott.

-Nagyon fáj?-ujjaival többször végigszántott a seben.

-Csak egy kicsit. Annyira aranyos ahogy aggódsz értem.

-Utálom ha zavarba hozol Kempf.

-Naa, még mindig Zozó vagyok. De mostmár fel kéne öltözni.

Én egy sötétkék fürdőnadrágban, ő pedig egy fekete bikiniben tért vissza. Csini volt benne.

A fák közé fel volt szerelve egy hinta. Onnan ugráltunk le a fiúkkal. A lányok főleg csak napoztak.

Az éppen pihenő barátnőmet gyorsan felemeltem menyasszony pózba. Egyből kapcsolt, hogy mit szeretnék.

-Zozi ha belelöksz a vízbe nem tudom mit csinálok veled.

-Tudom, hogy szeretsz.

Pár pillanat múlva már a tiszta vizű medencében voltunk mindketten.

-Jó én megmondtam, hogy ne tedd. Nóri aludhatok veled?-kérdezte

-Persze, gyere csak-Az említett lány gyorsan beleegyezett.

-Ekkora baj ha beledoblak a vízbe?

-Tudod Zozi, azt utálják a lányok.

-Akkor tényleg egyedül alszok?

-Hát úgy látszik.

A szobába felérve Jázmin tényleg átköltözött Nórihoz az este folyamán. Éjfélig forgolódtam, és éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy.

-Hát mégis visszajöttél.

-Nem tudtam nélküled elaludni.- szorosan hozzám bújt. Fejét a mellkasomon pihentette.

-Én sem. Azért pedig bocsánat, hogy a vízbe dobtalak. Ne haragudj.

-Eddig sem haragudtam. Csak kiváncsi voltam mit szólsz ilyenkor.

-Gonosz vagy.

-Tudom, de te így szeretsz.
Nem válaszoltam, hanem az ölembe húztam és megcsókoltam.

-Szeretlek.

-Én is, annyira kiváncsi vagyok mit szólnak majd hozzád a szüleim és Júlia.

-Remélem szeretni fognak.

-Biztos vagyok benne.
Egy utolsó puszit hintett ajkaimra. Végül mégis együtt aludtunk.