Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

33. Fejezet

Jázmin szemszöge:

Imádtam a reggel minden pillanatát. A táborban én ébredtem legkésőbb, ezért a beszélgetès nagy részéről lemaradtam. A reggeli futásomat is kikellett ma hagyni a késői kelés miatt.

-Jó reggelt-köszöntem álmosan

-Szia-csókolt meg azonnal Zozó.

-Oli kérlek ismertesd a mai tervünket!

-Na szóval, nagyon meg kell húzni az elejét. A cél az, hogy mi vezessünk és nyerjük is meg. Menjünk át a villába, ezek ketten meg hagy nyáladzanak egy külön szobában.

Dávid nevetve a vállára csapott, én pedig szúrós pillantásokat löveltem felé.

-Szerintem menjünk mielőtt Jázmin valakit megöl.

-Naa, nem bántanék én senkit. Túlzottan megszerettelek titeket.

A pálya szélére érve megérkezett Zalán eredménye. Amennyire boldogan indult nekünk a mai nap, a kékek annyira voltak szomorúak. A kihívók csapatkapitányának távoznia kellett az exatlonból. Minden kék játékoson azt láttam, hogy megijedtek ettől. Mostantól nincs aki megmondja mi legyen. Dorci, Dave és Adu is mind sírtak. Talán ők szerették a legjobban.

A focis ügyességitől minden bajnok megrémült. Két kihívó játékos is ebből él. Az első 10 futam után 5:5 volt az állás. Nagyon szorosan haladt a két csapat. Innen valami átkattant bennünk, és a maradék öt pontot zsinórban a mi csapatunk nyerte.

Mi költözünk a villába. A táborral egyetlen egy nagyon nagy probléma volt. A hőmérséklet. A víz nagyon hideg volt, a házban lévő hőfok pedig nagyon magas.
Örülök, hogy a villában ébredhetek holnap.

A srácok egy-egy szaltóval vetették magukat a vízbe. Hárman lányok kicsit hezitáltunk, de végül mi is a medencébe ugrottunk.

Ez a hét nagyon kemény lesz. A mai villajáték után egy Joker, majd egy végjáték lesz lejátszva. Még aznap egy párbaj, majd megint egy Joker. Pénteken ismét egy végjáték párbajjal.

-Nagyon szar lehet elveszteni egy olyan játékost aki a csapatot vezette. Hiába rossz kimondani, a kékeknek ebből a helyzetéből kell nekünk építkezni.-szólalt meg a hajammal játszó Zozó

-Így igaz, meg szerintem kissé össze is vannak törve most. A régi csapattagok nagyon szerették őt.

-15 versenynap van hátra. Nem szabad elengedni magunkat. A döntőig így öten kell menetelni.

-Mindent tegyünk meg, már látjuk a verseny végét. 

A három fiú félrevonult beszélgetni, ezt a kamerás végig felvette. Annyira rossz, hogy bármit csinálsz ott egy kamera. Mondjuk ezt én mondom, aki egy videós barátnője. De azért az mégis más lesz.

Gabi és Dorka társaságában mentem be a villába. Miután mindannyian visszatértünk a kényelmes utcai ruhánkba, nekikezdtünk az étel elkészítésének.

A Pizza mellett döntöttünk, már csak azt reméltük mindenki szereti. Nem változatosak, viszont annál finomabbak lettek az elkészült Pizzák. Sajt és sonka volt a feltét tejfölös alappal. Három átlagnál nagyobbat készítettünk, így mindenkinek egy fél jutott volna.

-Gyertek be enni, megcsináltuk a vacsorát-hívtam a medencében ülő társaságot.

-Én nem szeretnék bemenni-nyavalygott a vízimádó Dávid.

-Akkor neked nem jut Pizza.

Amint kimondtam ezt a szót mindhárman rohanni kezdtek az ebédlő irányába. Dávid annyira sietett, hogy útközben elesett a vizes testének köszönhetően. Megúszta egy kisebb horzsolással, de ő állítja, hogy ez teljesen megérte.

Amin meglepődtem, hogy egy egész Pizza megmaradt holnapra. Azt hitte mindenki, hogy ez ma el is fogy.
A kanapén végigterülve beszélgettünk, a kajakómától szenvedve.

-Annyira örülök, hogy a csapatnak vannak olyan tagjai akik főzni is tudnak. Így nem müzlimérgezésben halunk meg.

-Oli ne szidd a müzlit. Az Szent és sérthetetlen. -szólt rá azonnal Zozó.

A fiúk párnacsatázni kezdtek, de elvonultunk a VIP szobába, és itt folytattuk. Itt kevesebb az olyan dolog amit össze lehet törni.
A házban található összes párnát ide hordtuk, és ezzel kezdtük el egymást püfölni. Persze csak óvatosan és játékosan.

Zozóhoz már a 3. Párnát vágtam hozzá, amit Olivér meg is jegyzett.
-Zozi az asszony bekeményít?-kérdezte nevetve

-Be ám, de meg lesz csikizve és akkor lenyugszik. Igaz baba?

Nem volt időm ellenkezni sem, mert azonnal a kínzásomba kezdett. A mellettem leeső párnát felvettem, és ezt Olinak dobtam az előző megszólalása miatt. Sajnos a reflexei  túl jók, így a levegőben elkapta a párnát.
Ezt így folytattuk egy darabig, de elfáradtunk, ezért kimerülten feküdtünk végig az ágyon.

A napunk további részében már mindenki csak pihent. Nagyon remélem, hogy megmarad ez a lendület az egész hétre.