Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

35. Fejezet

Jázmin szemszöge:

-Elgondolkoztam azon, hogy feladom...-hallottan a barátom halk bizonytalan hangját

-Zozó, eljutottál eddig miért tennéd?

-Hiányzik a család, a barátok, az, hogy a tesómmal legyek.

-Nekem is hiányzik a családom hidd el. De nem adhatod fel. 96 napot végigcsináltál. 13 maradt hátra.

-Igen itt voltam 96 napon át. Ez az ami miatt már nagyon hazavágyom.

-Miért jöttél?

-Tessék?

-Miért jöttél ide az exatlonba?

-Természetesen azért, hogy én legyek a férfi bajnok. De vannak itt tőlem erősebbek.

-Igen vannak, mindenkitől erősebb valaki. De ha eddig eljutottál, akkor miért adnád fel, miért pont most a véghajrában?

-Az öcsém azt mondta, hogy ha ki merek esni, vagy feladom akkor szétrúgja a seggem.

-Én is ezt mondom. Patrik is azt szeretné, ha megtennél mindent. Mindenki azt szeretné.

De amúgy bolond vagy teljesen.

-Mit tettem?

-Nem figyeltél Palik Lacira. Elmondta, hogy aki kiesik azt nem viszik haza egyesével. Mindenki aki kiesett egy szállodában van a végéig. Ha feladod akkor sem jutnál előbb haza.

-Még mindig hatásosak ezek a megszólalásaid.-mosolyodott el az este folyamán először.

-Ha én nem lennék elég van egy titkos fegyverem. Vagyis inkább négy. Nem tart sokáig őket felébreszteni.

-Köszönöm.

-Mégis mit? Természetes, hogy nem engedem azt, hogy hülyeséget csinálj.

Reggelre már Zozó kiverte a fejéből ezt a feladom dolgot.
Tudom mindenki azt mondogatja, hogy itt a vége. Mindannyian voltunk már fejben otthon, akár csak egy pillanatra is. Visszatekintettünk a szép emlékekre, és belegondoltunk abba milyen lesz újból látni a szeretteinket. Most van az az időszak amikor nem törhetünk meg. Már nem mondhatjuk azt, hogy majd lesz jobb csak idő kell. Erre már nincs elég időnk, most kell összeszedni magunkat.

-Jó reggelt.-puszilt arcon

-Neked is. Hogy vagy ma?

-Fáradtan, de minden rendben lesz. Maradunk.-jelentette ki határozottan.

-Ezt már szeretem. Menjünk le reggelizni, szükséged lesz az energiára.

-Megígéred, hogy szurkolsz nekünk?

-Nem, szerinted majd a kihívóknak szurkolok?

Az asztal köré ültünk a megszokott sorrendben. Dávid, Dorka és Gabi az egyik Olivér, Zozó és én pedig a másik oldalon foglaltunk helyet.
A két fiatal fiú között ültem.
A jobb lábamon egy kezet éreztem, az illető ujjaival combomon apró köröket rajzolt.
Természetesen tudtam azt, hogy ezt a mellettem ülő szőkeherceg csinálja.

-Oli, cserélünk helyet?-kérdeztem hirtelen

-Persze, ülj át ide nyugodtan.

-Köszi-vigyorodtam el

-Naa, ezt most miért? Olivér lábát nem akarom simogatni.

Az evéssel hamar végeztünk. Mindannyian átöltözni indultunk.

-Miért ültél el?

-Mert ezt nem csinálhatom a többiek előtt.-csókoltam meg szenvedélyesen. Ajkai gyönyörű rózsaszínek és duzzadtak. Nem bírtam azt megállni hogy ne harapjak bele.
Tettem után azonnal átvette az irányítást.

-Megyek átöltözni-csuktam be a fürdő ajtaját magam után.
Ezalatt az idő alatt a kócos hajú püffedt ajkú fiú is elkészült.

-Baba ez nem jó játék. Megint befejezetlenül maradt ez az akciónk.

-Én nem tettem semmit, csak megcsókoltalak.

-Itt azon van a hangsúly, hogy azt hogyan tetted.

Ujjainkat összekulcsolva mentünk le a többiekhez. Ma ismét Joker játékot játszunk. Nagyon nagy előny lenne a csapat számára.

-Csináljuk meg.

-Ez a beszéd  Dávid. Meg kell nyernünk.

A pálya széléről mindent lassítva láttam. Ez az utolsó futamokra hatványozottan igaz volt. Az elején nagyon szoros volt minden. 2:2-vel zártuk az első kiválasztási kört.
A következőben már két ponttal vezetett az ellenfél, 7:5-re sikerült fordítanunk.

Egyetlen egy pont kellett akkor amikor Zozó futott 9:7 volt az állás. 4/4 menetet eddig megnyert, ezt az utolsót egy hajszállal elveszítette. Dühösen jött le a pályáról.

-Zozó, öt menetből négyet te nyertél nincs okod szomorkodni-ölelte át barátian Oli.

-Engem az fog  bosszantani ha miattam nem mi nyerjük.

-Zozó ez nem te vagy. Ismét magadat hibáztatod, a feladáson gondolkozol, még semmi sincs veszve. Most nem szabad szétesned.

Elszóltam magam. Az este megbeszéltük, hogy ezt a botlását titokban tartjuk. Nem szabadott volna ezt kimondanom, de ha szerencsém van a többiek nem hallották.

Nagyon izgalmas meccs volt, úgy mint az előző Jokert ezt is 10:8- ra sikerült megnyerni. Mindennél jobban örültünk ennek.

A meccs végén egyből hazaindultunk. Zozó nem haragudott, de ő is azt remélte a többiek nem figyeltek eléggé.

Sajnos nem lett igazunk. Dávid azonnal felhozta a témát, és kérdőre vonta a fiút.

-Zozó, fel akarod adni?

-Miért? Az egyik legesélyesebb vagy.

-Szükségünk van még rád. Kevesebb mint két hét van hátra.-kezdték el őt sorozni a kérdésekkel és érvekkel.

-Már megoldódott, nem megyek haza. Jázmin addig magyarázott ameddig ezt nem mondtam.

-Te lány mondd el, hogy csinálod ezt?-kérdezte fáradtan Gabi.

-Különleges képességgel rakom helyre mindig Zozót.

-Néha rám is fér.

-Miért gondolkoztál el ezen?

-A lábam sérült, így kevesebb az esélyem is. Az ügyességiben nem én vagyok a legjobb, ezzel szintén csökken a valószínűsége annak, hogy én nyerek. Ráadásul hiányzik a család.

-De akkor már minden rendben?

-Igen már minden. Csináljuk meg a holnapot.

Egy kevés időre kiültünk a medence szélére. Szépen haladunk a tervünk felé, de ehhez még két végjátékot kell megnyerni. 

-Jó éjt mindenkinek, én elmegyek lefeküdni, pihenjétek ki magatokat, és sok sikert.

-Várj, mi is bemegyünk-szólt Oli-le kell pihennie mindenkinek. Nem mehetünk oda fáradtan.

Végül velem együtt az egész csapat bevonult. Zozóval a forró fürdő után lefeküdtünk aludni.

-A csinos kis fejedet ne törd hülyeségeken-suttogom neki, majd egy utolsó puszit adok arcára amit egyből viszonoz.

Sziasztok. Hát megérkezett ez a rész is, az előzőnek a folytatása. Remélem ez is tetszett.
Meg szeretném nektek köszönni a sok bíztatást, és a rengeteg olvasót. Tudom klisé, de nélkületek ez valószínű nem sikerülne. Köszönöm.