Dimenzió vándor

40. Fejezet

Lola

Igyekszem rájönni, Nikolaj arcán miért váltakozik a felháborodottság és a meglepettség, de aztán a kezére nézek. A lábam simogatja, pontosabban a térdem felett egy picivel.  Talán ideje lenne indulnom.
- Mennem kellene - adok hangot a gondolataimnak.
- Aham - válaszolja nem túl sok lélekjelenléttel Nikolaj. A keze, mintha fentebb vándorolt volna, mostmár a combom cirógatja. Aztán abbahagyja. Végre elveszi a kezét, de most a hajam babrálja, majd leejti a tincsem. Hirtelen leemeli a lábam az öléből, majd feláll.
- Menned kellene - forditja el a fejét. Dühös, és talán egy kis zavar villan át az arcán. Ezt még oldalprofiljából is látom.
-  Köszönöm ezt az estét - állok fel én is, majd lehajolok a cipőmért.
- Ha továbbra is ebben a pózban maradsz, esélyes, hogy megavlósitjuk azt  is, ami a témája volt a videótoknak- néz le rám huncutan. Már nyoma sincs az előbbi zavarnak az arcán. Kissé bosszantó, hogy nem tudok kiigazodni rajta. Kapkodva felállok, kezemben a szandálommal. Tehetetlenül állok előtte. Nem tudom hogyan kellene elbucsuznom ezek után tőle. Ő helyettem is dönt. Közelebb lép hozzám, én pedig hátra hajtom a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Álmodj valami szépet - suttogja, mintha valami titkot osztana meg velem. A fülem mögé igazítja a hajam, majd a homlokomra ad egy puszit.
- Ez ennek az estének a legméltóbb befejezése - mosolyog rám.

*****

A szobámban vagyok. Készülődnöm kellene, a szalagavató tánc próbájára. Még mindig a Nikolájjal töltött estén agyalok. Nem történt semmi, de semmi olyan, ami illetlen vagy nem odaillő lett volna. Valami mem hagy nyugodni. Az arca. Gondterhelt volt. Szörnyen vívódhat magában. Egyik fele legszivesebben már a megszállott orvosaiknak adott volna. Ezt mondania sem kell. Az arcára van írva. De a másik énje... Sóhajtok. Az az énje szeret velem lenni, legalábbis nekem úgy tűnik.
Az órára nézek. Elkell indulnom, vagy tényleg elfogok késni.

****
 
Már negyedjére jön nekem  Betti. Folyton rosszul jön ki miatta a tánclépésük, de eddig nem szóltam. Szerintem kissé szándékos is, mert így a lábamra léphet. Biztos még mindig haragszik rám, az osztályban történtek miatt.
  Uzziel megdicsér. Milyen ügyesen tancolok, javarészt én vezetem, ő kissé ügyetlen még.
Udvariasan megköszönöm neki, de kerülöm vele a szemkontaktust. A válla felett nézek át, ahonnan Betti mérgesen villogo szemével találom szemben magam. Még ez is jobb, mint a táncpartnerem fürkésző tekintetével farkasszemet nézni. Tudom miért bámul így. A válaszom várja a "nem randi" randira. De hiszen Nikalajjal mar megvalositottam, nem lehetek önző. Abban maradtunk, hogy barátok leszünk. Ez határozottan nem fér bele. Miután a tánc tanár bejelenti, hogy végeztünk mára, az ajtó felé sietek. Kint megvárom Uzzielt. Elmondom neki, hogy nem megyek vele. Nem tehetem.

- Uzziel - szólok utána. Észre sem vett, amikor kijöttem az ajtón. Megtorpan, majd meglepett arcal felém fordul.
- Ne haragudj, eszre sem vettelek - mondja félénk mosollyal.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem mehetek veled a... - uh.. Hogy fejezzem be? Rásem merek nézni.
- A kártyáimból kirakott randira - fejezem be.
- Ha kosarat kapnak az udvarlóid, nem is fog sose megvalosúlni az álom randid - válaszol Bence. Ő meg mégis mikor került ide? Direkt megvártam, hogy elmenjen mindenki.
Végre felnézek, és szembe találom magam  Uzziel csalodott arckifejezésével, és a meglepetés vendég bosszús tekintetével.
- Honnan tudod, hogy ez a randim nem valósult már meg egyszer? - kérdezem tőle bosszúsan. Komolyan azt hiszik, hogy rászorulok bármelyikük segítségére is, hogy jól erezzem magam?
- Bence szavaival élve, a robosztus pasi már elhivott randira- vagom az arcukba. Egyöntetűen mindketten meglepődnek. Ez fáj. Mintha olyan kis különc lennék, hogy senki se akarna velem lenni kettesben. Pedig Uzziel és Nikolaj is elhivott randira, egy héten belül. Mérgesen szusszanva utat török kettőjük között, vállon lökve őket. Még dühösen odavetem neki a vállam felett:
- Képzeld, igent mondtam És nagyon jól éreztük magunk- majd további magyarázat nélkül dühös léptekkel indulok meg a kollégium felé.