Dimenzió vándor

34. fejezet

Nikolaj

Még mindig örültnek gondolom magam a múltkori miatt. El sem hiszem, hogy egy teljes héten keresztül nálam volt Lola. Nem mondom hogy nem volt jó, hogy nem örültem neki. Sőt, pont ez aggaszt. Óriásiakat sétáltunk reggelente a parton. Esténként meg általában valami zenés estre mentünk. Nagyon jól táncol, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Lehunyom a szemem, és visszaemlékszem arra az estére, amikor ő még csak sejtette ki vagyok. Amikor elsőnek mentünk el táncolni. Már akkor is marhára élveztem, hogy a karjaimban tarthatom. A rohadt életbe. Ha így folytatom sose adom oda az Orionosoknak. Pedig már most elég nagy pácban vagyok. Előbb-utóbb meg tudják, hogy nálam volt egy hétig. Magyarázott valami olyasmit, hogy nem fognak rájönni, mert a jövőben ugye nem volt nálam egy hetet, hanem a múltban, és igyekszik olyan átjárót használni, amit nem ellenőriznek.

Lehet tényleg megvalósul Lola látomása. Azóta semmi ilyet nem látott, hiába kérdezgettem egész nap. De nagyon rossz előérzetem van. Töltök magamnak egy Brandit, majd kigombolom az ingem. Elmosolyodok. Lola mennyire zavarban volt, mikor ezt csináltam előtte.

- Nem hiszem el, hogy ennyire meleged van, hogy lekel venned a felsőd - bámul ki az ablakon, hogy ne kelljen rám néznie.

- Én meg hogy ez a látvány nem elég ahhoz, hogy te is levedd a tiéd - vigyorgok rá, majd hozzávágom az ingem. Nevetve elkapja, egy " Beképzelt macsó " mondat kíséretében.

- Nem megyünk el úszni? - néz ki a tengerre. Igen ebben a melegben igazán csábító tud lenni, és a sok strandoló között nem hiszem, hogy észrevennének minket. Mégis kockázatos.

- Felejtsd el. Ostoba ötlet volt - gondolja meg magát. Látom rajta, ő is eljátszott a gondolattal, hogy fényes nappal lebukhatunk. Lehorgasztja a fejét, és a shortja alját piszkálja.

- Amúgy sem tenne jót a sebednek - mondom egyetértve vele.

Az asztalon lévő vezetékes telefonon felhívom a szobaszervizet, és rendelek két epres fagylalt kelyhet.

- Mit szólnál, ha igénybe vennénk a welnes szolgáltatást? - kérdezem két kanál fagyi mellet. Egész nap bent kuksolni nem túl izgi. Pláne részemről. Összezárva vele, és a mocskos fantáziámmal. Talán nem is kellene nagyon győzködnöm, hiszen nyilvánvaló, hogy kedvel, de nem akarom kihasználni az alkalmat. Isten a tanúm, mennyire nehezen fogom magam vissza. Így talán lehet nekem tenne jót, ha nem lennék vele kettesben.

- Ez nem lenne túl kockázatos? - kérdezi méregetve az én fagyistálam. Az övé már üres. Vagy két perc alatt befalta.

- Nem hinném. Valószínűleg nincsenek kémjei itt az Orionnak - veszem a számba lassan a fagyit, amit ő figyelemmel kísér. Magamban jót mosolygok ezen. Tényleg finom ez a fagyi.

- Gondolkodj egy kicsit Nik - emeli rám a tekintetét, megkocogtatva a homlokát.

- Mért küldenének pont ide, ahol nem tudnak szemmel tartani?

Jogos felvetés.

- De akkor már rég itt lennének, hiszen az éjszakás recepciós látta, amikor felhoztalak - emlékezek vissza amikor felhoztam a karjaimba. A nő a pult mögül elég furán nézett rám. - De az is lehet azért nem szólt, mert azt hitte felhozok estére valami kis nőcit - vigyorgok rá.

- Akkor ez a mi szerencsénk. Valószínűleg azért nem szólt az Orionosoknak, mert már megszokta ezt tőled, fiatal lányokkal rohangálsz fel a lakrészedre - vonja meg a vállát.