Dimenzió vándor

12. fejezet

Krisztián U.

Tesi után kicsit fáradtan vonszoltam fel magam a lépcsőn. Fájt minden izmom, ma erősíttetünk és súlyzóztunk. Lassan már edzőterembe sem kell járnom. Mikor beléptem az osztályba, megláttam, hogy Lola nem ül a helyén. Vagyis igazából Bence helye, de már egy hete az ablak melletti padsorban ül, a középső padban, jobboldalt, vagyis melettem. Láttam, hogy most Betti mögött ül. Lilla mellette, és halkan sustorognak. A "Szöszi" olyan pillantást lövellt Lola felé, amivel akár mégis ölhette volna.
B

iztos, hogy volt valami. Lola csak egy pillanatra nézett fel. Kék szeme bocsánatkérően villant. Biztos volt valami amiért elült. Majd elmeséli, ha szeretné. Lezuttyantam a székre. A vállaim és a hátam fájt a legjobban. Tegnap az edzőteremben hát napot tartottunk a fiúkkal. Ha lehet, most még rosszabb. Fájósan masszírozzam a saját nyakam. Bence leült mellém.
- A birodalom visszavág - súgta oda nekem Betti felé pillantva és arra célozva, hogy Lola miatta ült el.
- De most már nem kell elviselnem tovább - szusszant megkönnyebbülten, majd kényelmesen elnyújtózott a padon.

Matekon nagyon szenvedtünk. Kínlódva agyaltunk a feladaton. Bence kétségbeesetten görnyedt a matekdolgozata felé és segítségkérő pillantásokat küldött felém. A lapjára pillantottam. Az ő csoportja könnyebb volt. Mindig ez van. A tanárok mindig azt mondják csak a diákok érzik úgy, hogy mindig az könnyebb amit a másik csoport kap. De most tényleg az ő csoportja könnyebb volt.
"Komolyan ezt nem tudod?" - vontam fel a szemöldököm miközben némán formáltam ajkaimmal a szavakat.
Megrázta a fejét. A lapom szélére leírtam a képletet, amivel kitudja számolni a feladatát. Láttam, hogy a szeme felcsillan és az arca megnyúlik. Megértette valójában milyen könnyű is a feladat amit ő kapott. Gyors körmölésbe kezdett. Meg tíz perc volt a kicsengetésig. Akaratlanul is Lola felé pillantottam. Az ablakon bámult kifelé. Az óra első húsz percében végzett. A haján megcsillant a napfény, barna és arany árnyalatokat festve rá. Szeme kék volt, de valószínűtlennek hatott a nap fényében. A kék szivárványhártya, mintha most nagyobb lett volna, mint máskor. Körlencse. Ekkor jöttem rá, hogy kontaktlencse. Az egyik animefan kilencedikes lánynak is ilyen van. Csak neki zöldben. Nagyobb, mint a saját szivárványhártyája. Érdekes. Vajon mért hord körlencsét? Annyira szép szeme van. Nem értem miért használja. Közelében sincs, az eredeti, szikrázóan kék szeméhez. Ami mellesleg fényviszonyra változik. Annyira különleges, mégis elrejti. Kicsengettek, és a dogákat összeszedték. Megvártam, míg Betti és Lilla kisétál a teremből. Felálltam, majd lehuppantam a Lola melletti üres székre.
- Minden okés? - kérdeztem Lolától az arcát fürkészve.
- Persze! Csak van akinek nem tetszik, hogy melletted ülök - mondta, továbbra is az ablakon kitekintve.
- Nem kellene kontaktlencsét hordanod. Annyira szép szemed van - szaladt ki a számon. Mikor lettem ilyen romantikus alkat? Rámemelte a tekintetét. Igazam volt. Tényleg körlencse volt. Nem volt ennyire nagy szeme.
- Nekem tetszik - mondta. - Hogy sikerült a dogád?
- Fele annyira se jól, mint amennyire valószínűleg a tiéd.
- Hát szerintem nem volt nehéz.
- A te buksidnak semmi sem nehéz - mosolyogtam rá, majd összeborzoltam a haját. Meglepetten nézett rám, a szanaszét álló haja mögül. Nem kezdett el rinyálni, hogy tönkre vágom a frizuráját. Csak nézett rám, mosolyogva megcsóválta a fejét, majd lesimította a haját.
Az alfa nőstény már bejött a terembe. Szeme köztem és Lola között cikázott, majd egy gyilkos pillantása megállapodott Lolán. Becsengettek és én a helyemre mentem.
Történelem óra. Nem vagyok belőle annyira jó, de annyira rossz sem.
- Mindenki kap egy tematikát, amint ki kell dolgoznia, de csoportmunka. Pontosabban ketten kell, hogy csinálják. Mindenki válaszon magának párt- közölte az óra közepén Lengyel tanárnő.
Bence rám nézett, de eleinte nem vettem észre, mert Lolát néztem. Senki nem jelentkezett, vagy kérte meg, hogy legyen a párja. Csak két hete van itt, és sokaknak szimpatikus, de egy ilyen feladatnál inkább azt válassza az ember akit régóta ismer, vagy aki a legjobb barátja. Bence megláthatta a szememben mire gondolok.
- Alex.- mondta a fiú nevét hátra fordulva. - Leszel velem? - kérdezte, mikor az ráfigyelt. Ha Alex furcsállotta is, hogy nem velem csinál páros munkát nem szólt semmit.
- Felőlem - vonta meg a vállát.
- Krisztián önnek ki a párja? - kérdezte  a tanárnő.  Megvontam a vállam, jelezve, hogy még nem tudom.
- Akkor azt hiszem meg is van a párja. Lola kisasszony - bökött a tollával a kék szemű jövevényre. Összeakadt a tekintetünk, majd rákacsintottam. Mosolyogva megforgatta szemét. Bár ne viselne kontaktlencsét. Vajon most milyen színű a szeme?