Dimenzió vándor

51. Fejezet

Lola

Igyekszem jó arcot vágni ehhez az egészhez. Nem mondom, hogy nem próbáltam meg használni az erőm, de nem haza akartam menni, csak pár centivel arrébb teleportálni, de nem tudtam.
Reggelente kapok szuri formájában valamit ami blokkolja az erőm.  Általában hányok utána. Ezzel mondjuk csak azt érem el, hogy megint beadják, mert nem tudott felszívódni.
Leonardot nem tudom hova tenni. Igyekszik a bizalmamba férkőzni, de... Valami miatt nagyon gyanús. Talán az is belenyom a latba, hogy tudom mindent lejegyzetel, és elmond a hamis mosolyú doktornőnek. A tető lett a kedvenc helyem, idejövök amikor elegem van a kezelésekből, meg a folyamatos agymosásukból. Általában arról magyaráznak, miért kell átlagosnak lennem, aztán meg jönnek olyan tesztekkel, amik ezeket a képességeim akarják feltérképezni. Ma is ilyen nap van, de nekem már nincs kedvem ismételgetni magam.
- Hát itt bujkálsz? - szólított meg  a hátam mögül Leonard.
- Kicsit egyedül akartam lenni -  vonom meg nemtörődöm stilusban a vállam.
- Értem - mondja. Semmi kötekedő hangnem, gyanakodva nézek rá, .
- Mit nem adnék azért, ha tudnám mi jár a fejedben - sóhajt, majd leül mellém, kibamulva az
üvegfalakon túlra.
- Én a helyedben örülnék, hogy Nikolaj hozott be. Én felé ilyen szerencsés sem voltam. Engem Boss kapott el. - közli velem informatívan. Nem tudom honnan ez a hirtelen közlékenység, de talán a javamra fordíthatom.
- Hm. Rád is fegyvert szegezett, és fenyegetőzött -  jelentem ki magabiztosan, bologatva, mint aki pontosan ismeri a szituációt.
- Mondhatni - ért velem egyett, továbbra is a messzesegbe meredve.
- Nekem szerencsém volt. Eltudtam előle menekülni. Sőt talán még egy puklit is beszerzett a találkozásunk során.
- Azt komolyan tőled kapta? - néz ram lelkesen. Ezekszerint ez közös bennünk.
- Egy hétig morcosan járt - kelt miatta a központban. Akárhányszor kérdeztünk, mindig morgott valamit mérgesen. Akkor ezért  akart utána enmyire elkapni - lelkendezett. Ez érdekes, nem értem minek örül ennyire.
- Mem is tudod, én mennyire szívesen behúznék neki egyet. Vagy kettőt - mereng el szorakozottan.
-  Megnehezitetted az Orionosok dolgát. Senkinek nem sikerült ennyiszer el menekülni előlük.
- Egyszer nem sikerült - mormogom magam elé halkan, de ő meghallja.
- Valami azt súgja nem Nikolaj ügynökre gondoltál itt - néz rám félszegen, a szürke szemeivel. Jesszus... Nem ertem a közelemben miert nem lehetnek normális szemszínnel rendelkező egyének. De kanyarodjuk csak vissza a témához.
- Miből gondolod hogy nem rá gondoltam? Hiszen ő hozott ide, erre a csodálatos helyre - az utolsó szónál idéző jelet formálok az ujjaimmal. Nem haragszom Nikolajra. Egy pillanatig sem, de nem akarom, hogy rá jöjjön a titkunkra ez a kis besúgó.
- A szemed nagyon beszédes, valtozik az érzelmeidre - ad magyarázatot.  Erre elkapom a tekintetem.  Nem tudom befolyásolni azt, hogy ne változzon a színe.  Egész héten  ezt próbáltam, de nem sikerült. 
- És mi mást sikerült még kiolvaasnod a szememből? - kérdezem kicsit sem bosszusan. Tényleg nem vagyok az, inkább közömbös, vagyis igyekszem az maradni. Nagyon érdekel mi az amit nem tudtam előle elrejteni. Néha kicsit bánom, hogy nem egy oldalon állunk, jó lenne ha tényleg elmondhatnám mi bánt. Nehéz mindig egy álarc mögé relytenem amit érzek, pláne, ha  ezen álarcon rés van. A szemem.
- Tudod mi az én erőm? - kérdezte egy hamis mosollyal, kikerűlve a kérdésem.
Nem törődom módon megrazom a fejem, pedig nagyon ks erdekel mi az ő "tehetsége" vagy hogy mi volt azelőtt, hogy őt is elkezdték ezzel az akarmivel tömni, amitol képtelenek vagyunk használni.
- Így nem izgalmas, ha nem tippelgetsz - biggyeszti le kicsit tuljatszva a száját.
- Nem teljesen mindegy, ha ugysem használhatod, mert normalisnak kell lennünk? - megint a megszokott mozdulattal formázok idézőjelet az ujjammal a levegőben.
Átsuhan az arcán valami egészen fura ar kifejezés, talán a zavarodottsag, de nem vagyok benne biztos. Az is benne van, hogy csak megjátsza az egészet. Okos. Nagyon okos, és jobb ha vigyázok vele.
Felállok, majd leporolom a nadrágom, ezzel jelezve neki, hogy indulhatnánk vissza. Erre ő is talpra áll, majd együtt indulunk vissza  a lifthez.