Dimenzió vándor

9. fejezet

Lola

Krisztián egész jó fej ha levedli a macsós énjét. Jóban lehetnék vele, de a lányok fele már így se annyira szimpatizál velem amiért már első napomon érdeklődés mutat irántam. Biztos valami nagy nőcsábász vagy mit tudom én. Ha így haladok a végén számkivetett leszek. Mondjuk mindig is jobban kijöttem a fiúkkal. Talán azért, mert sportmániás vagyok és ők meg mindig előbb állnak le velem kézizmi mint a lányok. De az intelligenciámmal ők se tudnak nagyon mit kezdeni. Nem mondom, hogy buták, csak nem mindig értik az emelkedett poénjaim.
Talán ezért nincs barátom. Még hogy a legnagyobb barátságok a középsuliban kötetnek. Ha minden szakad megkérem Krisztiánt mutasson be a nagyijának. Állítása szerint kijönnék vele. Legalább nem nézne rám furán a szóhasználatom miatt. Most mi van abban ha nem minden második szavam káromkodás? Lány vagyok vagy nem? Nem kellene csúnyán beszélnem.
"Annyira imádom az emlékező képességem" mondtam magamban amikor visszataláltam a koleszhoz. Ránézte a karórámra. Hat óra. Még kényelmesen kipakolhatok és nekiállok lemásolni Krisztián füzetéből fotózott anyagot.
Felérve az emeletre a szomszédos ágyon már egy másik lány csücsült. Festett sötét vörös göndör haja volt, és a matekja felett görnyedt. Szemüveget az orrán feltolta majd elmerülten rágta tovább a tolla végét. Mikor lehuppantam az agyamra ijedten kapta fel a fejét.
- A frászt hoztad rám. Csapj már egy kis zajt legközelebb! - kapott a szívéhez.
-Bocsi. Nem volt szándékos. Nagyon belemerűlhettél a matekba - mutattam a füzetére.
- Ah... Ne is mond.. Mar tíz perce azon agyalok hogy ábrázoljam függvényen.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Persze - paskolta meg maga mellet az ágyat.
- Ez egy parabola- állapítottam meg majd a tollát elvéve tőle, berajzoltam.
- Tényleg! - esett le neki is. - Jó vagy matekból igaz? - kérdezte szemöldökét összevonva.
- Erre következtetni egy feladat jó megoldásából kicsit korai nem? - kérdeztem vissza.
- Talán. De ez emelt szintű érettségi minta - magyarázta meg. Upsz. Lola néha gondolkodj mielőtt cselekszel.
- Hát nem vagyok belőle rossz.
- Azt elhiszem - nevetett rám. - Kérsz? - nyújtott felém egy megkezdett égészmogyorós csokit.
-Ez most az a rész amikor azt mondom " áh köszi nem" te meg azt mondod " de nyugodtan vegyél csak" én meg eljátszom hogy vonakodva, de elfogadom.

Ismét felnevetet. Hangosan, csilingelően, mint egy angyal.
- Ettől most eltekinthetünk. Csak törj magadnak amekkorát akarsz. Fogd fel úgy hogy egy csomó pluszkalóriától megmentesz - nyújtotta ismét felém, majd én letörtem belőle egy sort.
- Köszi - néztem megbabonázva a zsákmányom.
- Lese tagadhatnád, hogy édességmániás vagy. - csovalta a fejét megjátszott rosszalással. Amúgy meg bese mutatkoztam neked. Ana Soaring vagyok. Téged hogy hívnak?
- Bársony Lolának hívnak. Nem idevalósi vagy igaz? - kérdeztem a nevére utalva.
- Nem, tényleg nem idevalósi vagyok. A szüleim amerikaiak, de én Koreában születtem. Nemrég költöztük Magyarországra.
- Akkor hogyhogy ilyen szépen, akcentus nélkül beszélsz magyarul? - kérdeztem. Kisse zavarba jött és a lepedőt kezdte elmorzsolni az ujjai között.
- Nagyon jó a nyelvérzékem. - a zsenik zavara. Ismerős.
- Én meg a negyedikesekkel járom egy osztályba, pedig most kellene tizedikesnek lennem - mondtam próbálva oldani a hangulatot.
- Tízenhat éves vagyok, és mostanra koreaiból emelt nyelvvizsgám, németből középfok, orosz meg társalgási szinten úgy ahogy megy. Ehhez még hozzájön az anyanyelvem az amerikai. De idei évre a japán szakkört megjelöltem. - mondta mosolyogva. Amikor találkozol valakivel aki jobban megért mint bárki más. Azt hiszem jól kifogunk jönni egymással.
- És ne feledjük az emelt matekot se - viszonoztam a mosolyát.
- Te sem lehetsz semmi. Évet ugrottál? Ráadásul kétszer? -kérdezte csodálkozva.
- Igen. Egyszerre tettem le a nyolcadik kilencedik osztályt, majd a tizedik - tizenegyediket - adtam magyarázatot.
- Mi különcök tartsunk össze - emelte a kezét pacsira. Én pedig összepacsiztam vele. Igen társunk össze.
Ana nagyon tájékozott lány a korához kepést. Jó ezt pont én mondom. De ő tényleg érdeklődő és nagyon kíváncsi egyéniség. Ha valami olyan szót használok amit nem ért megkér magyarázzam el mit jelent. Nem nézz rám furcsán vagy tart különcnek. Imád kézizmi szóval már megvan kivel játszok majd. A tizedik a- ba jár, és utalja az osztálytárasait. Mindig azt mondják neki a kínai lány. Hogy lehetnek ekkora rasszista állatok? Ráadásul Koreában született aminek semmi köze Kínához. Tizenegy felé már átöltöztünk, ágyba bújva leoltottuk a lámpáinkat a kis éjjeliszekrényen.
- Örülök, hogy megismerhettelek- jelentette ki mikor mar mindkettőnk ágyba bujt.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek, téged a csokimániás szobatársat - válaszoltam őszintén.