Dimenzió vándor

11. fejezet

Lola

Már két hét is eltelt mióta ide járok. Alex az osztály bohóca megállás nélkül ugratott. Azt hiszem kedvel.
Leona az osztály egyik legjobb tanulója. De mivel veszélyt jelentek a rangjára nézve nem kedvel engem. Betti egyre mérgesebb lett. Nem tudom eldönteni hogy azért haragszik rám, mert Uzzielel - annyira tetszik ez a név és szerintem illik hozzá -  jóban vagyok vele, vagy mert Bence mellette ül amiért én az ő helyét foglaltam el, és így a méregdrága táskája a földön landol.
- Nem értem mért nem tudsz máshova ülni - fakadt ki egyik nap, éppen amikor letettem a tornazsákom Uzziel mellé. Tesiről jöttünk vissza, de ő tökéletesen festett. Ha jóban lennénk megkérdezném mi a titka annak, hogy tesi után is makulátlan a sminkje és rendezett a haja. De erre a jövőben nem látok túl sok esélyt.
- Ha azt szeretnéd, hogy melléd üljek, csak kérned kell - válaszoltam higgadtan. Fel voltam készülve a dühkitörésére. Láttam rajta, hogy már nem tudja sokáig visszafogni magát.
Eközben bejött Lilla. Baratnője karjára tette nyugtatólag a kezét, majd odalépett a padjához. Felvette a cuccait, majd odatette Betti mellé.
- Ülhetsz oda - vetette oda foghegyről. Nem akartam vitát, de felkapva a zsákom és a taskám, odacsoszogtam, majd lezuttyantam a székre.
Mikor Uzziel bejött először azt látta, hogy nem ülök mellette, és összevonta a szemöldökét. Ónix fekete szeme rávillant, aztán a dühtől fortyogó Bettire, majd ismét rám.
Nemtörődöm módon megvonta  a vállát. De én láttam, hogy az arcán átsuhan egy kis csalódottság. Leült az ablak melletti padsorba, középre a  helyére. Bence is hasonlóképpen realizálta a helyzetet, de ő megörült, hogy újra régi helyére ülhet. A motyóját levágta Uzziel mellé majd vállon boxolta. Mondott neki valamit de nem hallatom, és valószínűleg Uzziel se. Elmélyülten rajzolgatott a füzetebe.
Ugyan már. Mi van abban, hogy elültem mellőle? Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok beszélni vele. Csak nem akarok vitát. Utálok veszekedni. Elhatároztam, ha kicsöngettek, elmondom neki mért ültem el. Nem mintha magyarázatot szolgálna csak nem akarom, hogy félre értse. Bár mit is érdekel engem mit gondol? Talán sérti a macsó énjét, hogy egy lány annyira nem kedveli,  hogy elül mellőle?
Meg is kérdezhetne engem mért ültem el, ha igazán érdekeli meg fogja kérdezni. Ha meg nem, nem mondom el. Mindig csak arra szabad válaszolni amit megkérdeznek. A felnem tett kérdések a gyávaságot jelképezik, hogy nincs elég bátorságunk kimondani őket. Gyáva vagyok amiért hagytam magam így elüldözni. Ostobaság. Hiszen csak egy szék. Talán Betti azért ilyen, mert tetszik neki Uzziel és a vetélytársat látja bennem? 
Mindegy... Nem azámít. Nemrég vagyok itt, és ugyis nemsokára vége az egésznek. Nem akarok semmilyen kis szerelmi háromszögbe belekerülni.
"Nem is leszek annyira itt magányos." realizáltam magamban, kényelmesen elhelyezkedve a széken.