Dimenzió vándor

15. fejezet

Lola

Miután Uzziel kiment a szobából a fejem a párnába fúrtam. Hogy lehettem ilyen szerencsétlen? Soha senki nem látta rajtam kívül azt a heget. Gyűlölöm, mert emlékeztet arra a napra, amikor gyenge voltam, amikor nem tudtam semmit sem tenni, és ezt kaptam emlékeztetőül. Nem tudom mért bújtam hozzá. Annyira jó volt. Én alapjáraton nem vagyok ilyen bújós egyen. Sőt utálom, mert túl közvetlen, és nekem az emberi kapcsolatok annyira bonyolultak. Sose szerettem igazán ölelkezni. Nem vagyok antiszociális vagy valami, egyszerűen ilyen vagyok. De akkor amikor végigsimított a hátamon, pontosabban a hegen ami az egész lapockámat fedte, megborzongtam. Védtelennek éreztem magam. Ő pedig erős volt. Sugárzott belőle és én nekem muszáj volt átölelnem, éreznem ezt az erőt, hogy én is az lehessek. Mert akkor gyenge voltam. Védtelennek és egy tizenhat éves szerencsétlennek éreztem magam, akit megtörtek. Annyira készségesen ölelt át, hogy nem bírtam eltolni. Nem akartam. Szükségem volt rá.
És most mégis mit gondolhat rólam? Hogy itt éjszakázom, a ruhájában alszom, és meg hozzá is bújok. Mint egy bolond tinilány. Égővörös fejjel fordultam a plafon felé. Haza kellene ugranom pizsamáért. De lehet anyu a szobámban van. Mindegy. Kockáztatok.
Uzzielnek majd azt mondom mégis találtam tiszta pizsamát a bőröndömben. Képtelen vagyok ebben a pólóban elaludni, amin az ő illata van. Zavart. Zavart a mentaillat ami a ruhát átjárta, ami az öblítő illatával keveredett.
Szerencsére senki nem volt a szobámban. Gyorsan előkaptam a pólón a szekrényemből, de többre nem maradt időm, mert lépteket hallatom az ajtó másik feléről.
- Hát ez meleg volt - szusszantam egyet az ágyamon. Gyors felvettem a pólót amit magammal hoztam. Apró unikornisok, meg szívecskék díszítettek. Na ennyit a felelősségteljes tinilányról. De ebben a szerelésben még simán tűnhetem bolond tinilánynak. Legyintettem a kezemmel. Mindegy végül is mit gondol. Reggel adjam vissza neki, vagy most egyből? Mi van ha alszik? Ha reggel adom vissza nem, gondolja majd azt, hogy egész este inkább pólóját ölelgettem ahelyett hogy visszaadjam? Ez beteges.
Megyek odaadom neki. Ha nincs ébren leteszem valahová. Kilépve a folyosóra a sötétség fogadott. Emlékezetből mentem végig a folyosón a szobájáig. Bekopogtam. Vártam, de nem jött invitálás vagy bármi ami arra utalt volna, hogy ébren van. Mért is nem ér rá reggel vissza adnom neki a pólóját? Mért zavar ennyire, hogy nálam van? Égeti a kezem. Vajon amikor rajta van rajta is lóg mint rajtam? Biztos nem. A hasára és a vállára biztosan ráfeszül. Ah. Nem is kellene ilyenre gondolnom. Már éppen sarkon fordultam volna és visszacammogtam volna a szobámba, amikor nyílt az ajtó. Uzziel álmos szemekkel meredt rám. A haja össze volt borzolva, szemei álmosan csillogtak és nem volt rajta póló. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, és megfeszült a karján az izom. Nem kellene ilyen feltűnően bámulnom. Istenem milyen szépen kidolgozott karja van! Lola állj le! Ne csorgasd a nyálad!
- Én csak visszahoztam - emeltem fel a kezem amiben a pólója volt.
- Kiderült, hogy van egy vésztartalék pizsamám - mondtam feltűnően kerülve vele a szemkontaktust. Annyira nem akartam a szemébe nézni. Még így is hallatom a hangján, amikor megszólalt, hogy jól szórakozik a zavaromon:
- Pompás - mondta majd elvette a pólót és behajította a szobába a válla felett.
- Nem vagy éhes? - kérdezte még mindig keresve velem a szemkontaktus felvételének lehetőségeit.
- Miért? Te éhes vagy ilyenkor? - kérdeztem arra utalva, hogy igazán késő van éjszakai falatozáshoz, majd a szemeibe néztem. És bár ne tettem volna. Ravasz huncutsággal csillogót, miközben válaszolt:
- Ha tudnád mennyire ki vagyok éhezve... - és itt szándékosan tartott szünetet, hogy még perverzebb legyen. Igazán leállhatna ezzel. Annyira kiszámíthatóan viselkedik. Akkor mégis miért jövök zavarba?
- Egy kiadós...- itt megint szünetet tartott. Jesszusom. Tuti skarlátszínben pompázik a fejem.
- melegszenyára - fejezte be a megkezdett mondatát. - Nem tartasz velem?
- Hát ha melegszendvicsre nem is, de egy joghurtra, vagy valami könnyebre igen - válaszoltam, mert őszintén szólva éhes voltam én is, de nem akartam udvariatlan lenni. Így is megengedik, hogy itt aludjak, meg fürödjek. Még pizsamát is kölcsönadott Uzziel. Nem várhatom el, hogy még a hűtőt is kifossza nekem. De valami kis könnyebb étel tényleg jól jönne.