Dimenzió vándor

38. Fejezet

Lola

Eleinte semmi kedvem nem volt a videót végig csinálni. Amikor megtudtam a "játék" lényegét meg pláne, de végül megtetszett ahogy Nikolajjal beszélgettem. Kedvem jött hozzá. Lelkesen rendezgettem a kártyáim, majd a kezem megakadt a "szex" feliratúnál. Beteszem a tánc után. Végülis nem lenne rossz befejezés azt hiszem. Megvonom a vállam. Kissé elmosolyodom, amikor eszembe jut, Nikolaj ez alapján akar randira hívni. Igazán kedves tőle, de nem tudom hova tenni.
A többiek is kirakták közben a lapjaik. Ugyan azt a sorrendet rakom ki, amit Nikolaj előtt. Elég nehéz koncentrálnom a fiúk kérdéseire, bár egy ideig sikerül kizárnom a fejemből az "életemben először elhívtak egy igazi  randira"  ordibáló hangot. Nem tudom mit akar ez jelenteni, hogy Nikolaj tényleg csak lojalitásból hív el vagy más miatt. Mondjuk, bolond vagyok, ha azt hiszen bármi is lehet küztünk, hiszen az Orionnak dolgozik.  Megrázom a fejem, és inkább Raffaelt figyelem, aki lelkesen ecseteli a védekezés fontosságát. Tetszik, ahogy előadja magát. Semmi fenhéjázó hang, kissé még elis vicceli ezt a mondhatni elég komoly témát. Mondjuk a korosztályunk valószínűbb, hogy előbb hallgat meg egy szexi, videós felistentől védekezési tippeket, mint egy öreg fazontól.
- Lola lehet egy kérdésem? - fordul felém. Ez biztos improvizáció, mert szó sem volt róla, hogy majd engem is bevon ebbe.
- Persze - mosolyodom el. Istenem csak ne a kondommal  kapcsolatban kérdezzen. Csak ne.
- Mint lány, te mennyire tartod fontosnak a védekezést? - jött a kérdés, amire a legkevésbé vágytam. Kihuztam magam, és tudálékos arcal a kamera felé fordultam.
-Igenis fontosnak tartom, pláne hogy vannak olyan nemi úton terjedő betegségek, amik férfiaknál tünetmentesek, de egy nőnek elég sok kellemetlenség tud okozni - válaszolok. Raffael rám mosolyog a válasz hallatán. Lehet valami butábbat várt tőlem, de láttam, hogy kellemesen csalódott bennem. Ezután már csak pár szót szól a követőihez, majd elköszönünk mindannyian.
- Remélem nem haragszol rám a random kérdésért. Úgy gondoltam, ha itt egy lány akkor már az ő véleményét is kikerdezhetnénk - nyújt felém Raffael engesztelően egy sütit, amit az asztalon lévő kis tálból kapott ki.
- Ugyan. Én köszönöm a  meghívás - fogadom el tőle félénken.

****

A videonak mire visszaértem a kollégiumba már kétezres nézettsége lett. Azért remélem nem leszek Rafael állandó vendége a videói alatt.
A kollégiumi szobám ágyán elterülök, mint egy béka, amit az úthenger vasalt ki. Csend van, és ez  jelen pillanatban nem annyira jó, mert ilyenkor megtámadnak a gondolataim.
Pláne azért, mert ezekben Uzziel és Nikolaj szerepel leginkább.  Uzzielt nem tudom hova tenni a réveteg, ábrándos tekintetével, amivel egyre gyakrabban tisztel meg, csak én úgy teszek mintha nem vennem észre. Nikolajjal kezet foghat, mert ő is hasonló "hova tegyem" helyen rostokol, a nyers viselkedésével. Az utobbi időben felvette az " Orion ügynök vagyok és odakellene adjalak nekik, ne beszéljünk többet" maszkota magára. Erre ennek az elvének totálisan ellent mondva elhív randira.
A kezembe temetem az arcom. Méghogy mi nők vagyunk nehéz esetek. Tudom, hogy nem kellene elmennem erre a randira vele, hogy csak megjobban bajba sodrom, és egy kicsit sem vagyok tekintettel rá. Önző vagyok, pedig láttam mit művelhetnek vele, mégcsak ha látomásban is, de láttam. Hülye vagyok. Nem kellene elmennem, de gyűlölök hazudnni, és nem tudom milyen indokkal tudnék előhozakodni. A " bocsi kiment a fejemből és mire az órára neztem már késésben voltam, és nem tudtam volna elkészűlni időben" kártyát nem tudom kijátszani, hiszen időmilliomos vagyok a képességemmel.
- Egy önző picsa vagyok - mormolom a tenyerembe.
- Szabad tudnom, miért gondolod úgy, hogy kiérdemelted ezt a kevésbé pozitív jelzőt? - kérdezte egy nagyon ismerős hang.
Kérdő tekintettel bámultam rá. Mégis mit keres itt, hiszen nemrég váltunk el.
- Nyitva volt az ajtó, és hát, mivel nem válaszoltál, bejöttem - válaszol a felnemtett kérdésemre.
-Zavarok? - kérdezi félénken. Tessék erről beszélek. Egy hete ugyanez az Uzziel ignorált, most pedig nasit vesz nekem a büfében, és itt van a szobámban. Tetelyébe ezeknek, még van mersze úgy nézni rám, mintha kiskutya lenne, aki várja a jutalomfalatot. Megvonom a vállam.
- Éppen a önmagam ostorozásában zavartál meg - vonom meg a vállam. Ő megfogja a gurulós székem, lehúzza az asztaltól, és leül rá lovagló ülésben. A kerekek felém görgetik őt, majd lefékeznek pontosan előttem.
- Hiszen nem tettél semmi rosszat - ráncolja össze gondolkodva a szemöldökét.
Erre megint csak megvonom a vállam.
-Amúgy csak azért jöttem, mert kíváncsi voltam mi alapján raktad ki a lapjaid - hadarja el olyan gyorsan, hogy alig értem.
- Azt hiszem nem egészen értem mire akarsz kilyukadni - nevetek fel zavaromban.
- Hát a táncos estére gondolok. Nagyon jol hangzik. Biztos jól táncolsz, mármint midnenben jó vagy és azért gondolom, hogy ebben is jó vagy - hadar tovább.
- Oké - nevetem el magam. Na ezt tényleg nem tudja az ember hova tenni. Idejön és össze- vissza hadovál. A teremtés koronája nem igazán tudja mit is akar nekem mondani.
- Szóval csak azt akartam kerdezni, van e kedved eljonni randizni velem. Tudom, barátok vagyunk, csak arra gondoltam, h megvalosithatnánk a kartyáidból kirakott estét. Mármint nem a szex részére gondolok, csak gondoltam lenne e kedved... - elakad, es megint a homlokát ráncolja. A fejét a támlára dönti.
- Esküszöm furábban hangzott kimondva, mint fejben - mormolja.
- Eléggé - teszem a vállára a kezem.
- De nem tudom elakarok e menni randizni veled.
- De ez nem is randi lenne - néz rám a kikutya szemeivel. Istenem jobb lenne ha lefelé nézne. Akkor talán össze tudnék rakni értelmesen két mondatot.
- Kérhetek gobdolkodási időt?
- Hu... Persze- enged ki egy vagonnyi levegőt a mellkasából.
- Ez is furabban hangzott kimondva, mint fejben - engedek el egy felmosolyt.
- Akkor én megyek is - pattan fel a székből, de kicsit ügyetlenül tolja a helyére.
- Még egy csomó dolgom van. Holnap meg ugye doga és hu... Még nem is tanultam... - lépdel az ajto felé. Semmilyen doga nem lesz holnap. Szegény nagyon zavarban van. Kosarat kapott, valószínűleg életében először, és nemtudja hova tenni.
-Viszlát holnap - lép ki gyorsan a folyosóra, majd bevágja maga után az ajtót.
Én visszadölök az ágyamba, és elmosolyodom. Bevallom kissé élvezem, hogy kiüthettem a nyeregből a mindig magabiztos Uzzielt.  De ez nem túl jó. Nagyon nem jó, hogy randizni akar velem. Nagyon nem jó, hogy nem mondtam nemet. Mármint normalis srác, és örülnöm kellene, hogy egyáltalán rámnéz egy ilyen lányok álma. De tényleg nem tudom akarok e menni. Lehet régen rossz, ha már gondolkodni kell rajta, de a nem szót sem tudtam kimondani...
A párnámért nyúlok, a fejemre szorítom, és beleordítok. Idióta vagyok.

Bocsi, hogy ennyit késtem ♥️