Dimenzió vándor

37. fejezet

  Nikolaj

Hideg vizes zuhanyt veszek. Kiráz a hideg annyira jól esik. Egész nap lent voltam a parton. Ma elfogtam egy nagyon rég körözött különleges képességgel rendelkező srácot. Lolától is fiatalabb lehetett. Büszkének kellene lennem magamra, hogy igazából hozzásegítem ahhoz, hogy meggyógyuljon, de a fiú szemei amiben félelem volt, valahogy nem ezt az érzést váltja ki belőlem.
Lola a sárga listán van. Nem veszélyes, de örülnének neki, mert kockázati tényezővé válhat bármikor. Még mindig a helyes döntésen agyalok. Ha odaadom a dokiknak, segíthetnének neki, normális élete lehet, és az Orion is békén hagyná. De ő nem akar normális életet. Ő már megszokta a képességét. Ha elvesztené lehet úgy érezné teljesen jogosan, elvettek tőle valamit, ami azzá tette őt ami. A homlokom a zuhanyfülkének döntöm. Elzárom a csapot, majd a derekamra tekerem a torülközöt. A szekrényhez sétálok az előszobában. Kutakodni kezdek boxer után, amikor elfog egy furcsa érzés. Valaki áll mögöttem. Egy pillanatra visszafogom a lélegzetem és figyelek. Igen a lélegzését is hallom. Valaki határozottan itt van. A törülköző ezt a pillanatot válassza, hogy megadja magát a fizika törvényeinek, es leessen a földre. Nagyszerű. Nem akarok egy szál semmiben szembe szállni a betolakóval. Végre a kezembe kerül egy boxer is. Visszasétálok a fürdőbe, még mindig háttal a rám szegeződö szemeknek. Becsukom magam után az ajtót. Vajon ki lehet az? Rájöttek, hogy Lola nálam volt majd egy hétig és nem adtam le nekik mint egy csomagot? Nem az nem lehet. Lola megoldotta és okos lány. Nem fognak rájönni sosem. Benyúlok a fürdőszobai szekrény mögé, és eloveszem a berettám. Nem adom magam olyan könnyen. A fürdőnek van egy másik kijárata, a nappaliba, így könnyen a háta mögé kerülhetek. Váratlanul éri a hátaba szegezett fegyver, és talán kicsit  a kelleténél erősebben hátracsavarom a kezét. Felsikolt. Felsikolt? A kezem, ami nem a pisztolyom tartja, automatikusan a szájára kulcsolodik.
- Nicsak milyen betolakodót fogtam - suttogom a fülébe. Komolyan egy zöldfülű küldtek  rám. Nyilván csak valami beavatos szivatás az Orionosok között. Az első napomon velem is ezt csinálták. Aztán meg csap az illata. Megdöbbenek a felsimeréstől.
- Lola? - kérdezem inkább magamtól mint tőle. Mostmár csak elég gondolnom rá, és bevonzom? Elmosolyodom, majd megforgatom a karjaimban. Még mindig a háta mögött tartom a karjait. Vicces, hogy egy kézzel átérem mindkét csuklóját. A pisztolyt a nyakához szegezem, persze nem akarom bántani, de a szeme amint elkerekedik és ahogy megfeszül, mindent megér.
-Nagyon rám ilyesztettél - mondom féloldalas mosollyal, egy kis váddal a hangomban.
- Vicces hogy ezt épp te mondod - ironizál, a pisztolyra célozva.
- Tudod mit teszek a betörökkel? - kérdezem lépve felé egyet, így a teste az enyémnek feszül akarata  ellenére is.
- Mit? - kérdezi kíváncsian, de közben megremeg a hangja, miközben nyel egyet. A hideg pisztoly csöve a torkának szegeződik. Lentebb vezetem onnan, végig a vállán majd a hasán, mintha a kezem lenne és az simitaná végig. Kicsit beteg vagyok. Magamban jót nevetek de azon nyomban ez elillan amikor az arcára nézek. Kicsit megvan szeppenve és a szeme világoskék. Mintha fekete pöttyök lennének benne. A világos kék szín, azt jelenti fél. De azok az apró fekete pettyek valami más érzelmet is tükröznek. De vajon mit? Ellépek tőle. A közelében nem tudok tisztán gondolkodni.
- Nem hiszem, hogy a kis törékeny lelked eltudná viselni ha elmondanám - legyintek. Lolára nézek. Vörös az arca. Nagyon vörös. És ekkor esik le miért is. Látta a fenekem, és minden bizonnyal nem kapta el a tekintetét, most meg itt állok előtte egy szál boxerben. Én elmosolyodom és összefonom magam előtt a karom.
- Kis kukkoló.
- Én nem... Nem akartam... A törülköző... - nem találja a szavakat. Ha lehet az arca még vörösebb színárnyalatot vesz fel.  Kinevetem. Annyira aranyos ez az ártatlan vörösarcú lány. Akit mellesleg már rég odakellet volna adnom a feletteseimnek. Még mindig nevetek, de mostmár egy kis keserűség is van benne. Talán egy kis fájdalom is kicseng belőle.
Lerogyok a fotelba, a fegyvert pedig a dohányzóasztalra teszem. Hátrahajtom a fejem, és sohajtok egyet, ezzel véget vetve a nevetésrohamomnak.
- Tudod ez egy kicsit elmebetegen hangzott - mondja Lola leülve a velem szembeni kanapéra.
- Nagyon sok gondot okozol nekem - jegyzem meg hangosan, de inkább magamnak, mint neki.
- Tudom. És sajnálom - hajtja le a fejét.
Nem akartam megbántani.
- Miért jöttél? Valami baj van? - szegezek inkább neki egy kérdést ami eltereli a figyelmét. Felállok a fotelból és a szekrény fele veszem az irányt. Felkell vennem valamit, hogy Lola rám is tudjon figyelni és ne csak a testemet pásztázza. Nem tudnám visszafogni magam, ha igy néz. Neki háttal elmosolyodom. Kicsit egoista vagyok de ami igaz, az igaz.
-Te hogy képzeled el a tökéletes randid?
- Hogy mivan? - kérdezem hátrapillantva a vállam felett. Mégis hogy jön ez ide?
- Uzzielék csinálnak egy videót. Felkértek, hogy játsszák velük valami hülye durexes kártyákkal. A kártyákon helyszínek és cselekvések vannak, amiből egy tökéletes randit kell kiraknod. De én kicsit megvagyok lőve - valja be vörös fülekkel, meg vonva a vállát. Felveszek egy laza pólót és egy nadrágot ami még fénykoromban lehetett jó rám, mert most lecsuszik a csípőmre. Tény ami tény fogytam...
- Miért is durexesek azok a kártyák? - akadok fent a lényegen.
- Mit tudom én. Rafaelnek, aki a videós sok a fiatal feliratkozója, és megkérték, hogy népszerűsítse ezáltal is a kondomot vagy valami hasonló.
- És mi az, hogy megvagy lőve? Ne mond, hogy még sose voltál randin senkivel - nézek rá kérek szemekkel. Felnéz rám, és látom a szemein, nem érti miért vagyok meglepődve ezen.
- Hiszen gyönyörű lány vagy - mondom talán kicsit túl lelkesen.
Elmosolyodik.
- Azért ez nem teljesen igaz. Nem tudom számít e az az este amikor veled táncoltam a parton - elmélkedik el.
- Naná, hogy számít - húzom ki magam. Az egy nagyon jó este volt. Bár a végén kicsit elcsesződött a dolog amikor rájöttem ki is ő. Látom az arcán, ő is hasonlóan gondolja.
- Hát ha azt fogom mondani, akkor mindenképp valami normálisabb befejezést kell majd mondanom a kamerába, a többezer nézőnek, mint amilyen valójában volt - sóhajt hatrahajtva a fejét. Egy pillanatig nem tudom mit mondjak, mert csak a nyakát nézem, ahogy nyel egyet. Megrázom a fejem, és elkapom a tekintetem. Igen azt az estét én sem úgy képzeltem. Megdörzsölöm a csuklóm, ahol a tetoválás van. Láttam, amikor észrevette. Akkor jöttem rá ki is ő, mert nem suhant volna át aggodalom az arcán, ha nem tudta volna mit is jelent.
- Szerinted mi lett volna a tökéletes befejezése? - kérdezi kíváncsian a kártyákat nézve a kezében. Észre sem vettem, hogy van nála. Tényleg durexes felirat van rajta. Elmosolyodok és felállok. Oda sétálok hozzá, majd leülök mellé a kanapéra olyan közel, hogy összeér a vállunk. Észreveszem, hogy egy pillanatra visszafolytja a lélegzeét, de probál közömbös maradni. Kiveszem a kezéből a lapokat, közben szándékosan vegígsimítok az ő kézen. Elolvasom némán a kártyán lévő szavakat.
Csók, tánc, vacsora, szex. Hm. Ez egy elég jó "tökéletes" randi lenne.
- A játék nem köti ki hogy mennyi ideje vagy együtt azzal akivel randizol ugye?
- Nem, nincs ilyen szabály - ráncolja elgondolkodva a homlokát.
- Akkor szerintem lehetne mondjuk először ez - teszem le a "vacsora" feliratú kártyát.
- Aztán ez, ez, és végül ez - teszem le sorba utána a kártyákat a dohányzó asztalon. "Vacsora, tánc, csók, szex" . Ebben a sorrendben vannak egymás után. A "tánc" feliratú lapra mutat.
- Hát igen valamivel lekell mozogni a vacsorát - bólogat egyetértően.
- Szerintem a másik kettő együtt jobban lemozgatja azt a vacsit - vigyorgok kajánul.
- És közben mindenképp durexes kondomot használna ugye az ember - mosolyog rám. Felnevetek.
- Ez aztán a promóciós reklám.
Az ujjai a "csók" feliratú lapot végigsimítják.
- Kár, hogy a mi" randink"  - rajzol idézőjelet az ujjaival - egy  sötét sikátorban végződött, ahol te fegyvert szegeztél rám, és megfenyegettél - húzódik keserű mosolyra a szája.
- Hát hidd el nekem is más terveim voltak, a befejezéssel kapcsolatban - karolom át a vállát.
- Ennél a kártyán nem jutottál volna tovább - szegezi ujját a " tánc" feliratra.
- Hagyjuk már - nevetem ki.
- Ide is simán eljutottam - mutatok a "csók" feliratú lapra.
- Emlékeimben hagytad, hogy elég bizalmasan táncoljak veled - vonom fel a szemöldököm a szemeibe nézve, mire ő megforgatja azt.
- Elég érdekes memóriád van. De mégha igazad is lenne, csak azért hagytam, hogy elvonjam a figyelmed.
- Na persze - mondom hitetlenkedve. Biztos vagyok benne, hogy nem csak azért táncolt úgy ahogy, hogy elvedd a figyelmem.
- Köztudott tény, hogy a férfiak nem tudnak egyszerre több dologra koncentrálni - vonja meg a vállát.
- Hm - teszem hozzá sokatmondóan. Van benne valami.
- Mi lenne ha elvinnélek egy tökéletes randira? - kérdezem, mire ő meglepetten rám kapja a tekintetét, de én valószínűleg ugyan olyan  fejet vágok. Magamat is megleptem a kérdéssel. Pedig ezt csak gondolatban tettem fel, inkább magamnak. Nem vagyok normális, de mostmár nem tudom visszaszívni. Most pedig itt ül velem szemben, úgy nézve rám, mint aki megmondta a jövőheti lottó nyerőszámokat neki.
- Majd megnézem ezt a videót, mit raktál ki végül, és én elviszlek a tökéletes tandidra- bökök állammal a lapok felé.
- Érdekes indok ez egy randira - nevet fel keserűen. Hjaj ne. Csak nem megbántottam? Nem csak azért akarok elmenni, hogy a férfi egomak eleget téve befejezzek vele egy normális randit. Na jó lehet azért is, de miatta is. Olyan nincs, hogy egy ilyen helyes lánynak nincs rendes randiélménye, amiből kirakhatna egy normális "tökéletes" randit.
- Rendben- mosolyodik el félénken.
- Vissza kell mennem- áll fel  a kanapéról.
- Rendben - egyezek bele. Szerintem is elkellene mennie. Most elég ingerszegény vagyok.
Mielőtt eltünne odalépek hozzá, és megölelem.
-Szép napot neked - nondom, mielőtt meglepett arcal elnem illan előttem.