4. fejezet

60 2 0
                                    

Lola

Amikor kezdett világosodni kikászálódtam az ágyból. Még mindig nem érzem álmosnak magam, de szerintem hetedik óra felé kifogok feküdni. Ma megyek nagy bevásárlásra. Muszáj nutellával és a többi nassal feltölteni a bőröndöm. Megvesznék a rágacsáim nélkül. Az első héten még tuti nem lesz időm mászkálni boltokba, és felfedezni a kolihoz közel eső hipermarketeket.

*****

A  zötykölődő buszon mindig elkap az álmosság. Nem baj. Legalább addig is alszom valamennyit. Ezt a szokásom mindig is furcsának tartatom. Hiszen én csak síri csendben és hulla sötétben tudok csak aludni egy keveset. De egy zötykölődő busz számomra olyan mint egy babának az altató. A végállomáson lekászálódom a buszról,  előhalászom a csomagtérből  bőröndöm és a sporttáskát amiben a nasik vannak. Google maps nélkül elvesznék. Egy darabig még szerencsétlenkedem a csomagjaim magamra málházásával. Elindulok kolesz felé. Mikor odaérek elég szép építésű épülethez érek. A suli oldalán levő kepék tényleg nem csalnak. Bár ráférne itt-ott a felújítás azért elég jó állapotban van. A portán megtudom, hogy az én szobám a harmadik emeleten van, és  ha lepakoltam menjek be a suli könyvtárába az ideiglenes tankönyveimért. Hát szuper. 

Elég jó fizikumom van, de ez a bőrönd, a sporttáska és a hátizsák  a harmadik emeletig elég jelentős pluszsúly. Csigatempóban megindulok az  első emeletre vezető lépcsőkön magam után rángatva a bőröndöm. Legszívesebben az erőm használva felvihetnem az egészet egy pillanat alatt. De nem lehet.

Mikor nagy nehezen felérek már eléggé elfáradtam.   Ránéztem a kulcsra amit kaptam, és amin a szobám  száma volt. Megindultam a 107-es számú ajtó felé. A szobában egy másik ágy is, amin már össze-vissza vannak dobálva a cuccok. New Yorker, Pull and Bear hm.. Csupa márkás cuccok. Nem igazán érdekel a szobatársam rendetlen ágya, inkább felkapok egy kardigánt a püspöklila ruhám fölé. A portás elmagyarázta hogy innen az iskola csak húsz perc sétára van, és útba is igazított.
- Hát akkor indulás - emeltem az ég felé az arcom és hagytam, hogy a nap rásüssön.

Dimenzió vándorWhere stories live. Discover now