Dimenzió vándor

17. fejezet

Lola

Reggel mikor felkeltem, még csak hat óra volt. Korán haza akartam érni. Megígértem anyunak, hogy vele töltöm a hétvégét. Hazudtam neki és bűntudatom van. Minnél gyorsabban el akarok innen menni.
Uzziel anyja igazán kedves hozzám. Megköszöntem neki, amiért hagyta, hogy itt aludjak.
Otthon anyu pusziáradattal üdvözölt. Aggódott értem. Megint hazudtam neki, hogy a koleszben aludtam, hogy a portás rendes volt és beengedett. Az egész szombati napot együtt töltöttük. A plázába mentünk bevásárolni, és étteremben ebédeltünk.
- Kivel táncolsz szalagavatón? - kérdezte hirtelen.
- Ohm... Hát meg nem is volt szó a táncról. Minden tanár az értségiről beszél, a régi tételfeladatokat dolgozunk ki és tanulgatunk - válaszoltam őszintén.
- Pedig ez is fontos dolog - mondta bekapva egy kanállal a sütijéből. Őszintén szólva nem volt sok kedvem táncolni. De tudom, hogy ő nagyon akarja, nekem meg mindegy csak párt kellene szereznem. Az osztályból nem hiszem, hogy bárki is táncolna velem. Ez aztán ennyiben is maradt. Lassan tényleg téma lesz a szalagavató a suliban, az érettségi mellé. Ilyenkor szívás, hogy nincs itt fiú ismerősöm. Mondjuk lánybarátom sincs. Nem hogy fiúismerősöm. "Mai értelemben véve lúzer vagy Lola." Mondtam magamnak.
Szombat este néztem a bőröndöm. Holnap este megint Vácra kell mennem. Vissza a suliba. Vissza Uzzielhez, akitől köszönés nélkül jöttem el. De hát olyan aranyos volt amikor benyitottam, és édesdeden aludt az ágyán. Mint egy kisbaba. Ki kellene ezt vernem a fejemből.
Felkaptam a szekrényemből a szandálom, meg egy bikinit amit fel is vettem.
Korzika nekem való hely. Hawaiit elkerülöm mióta azzal a dilis fegyveres fickóval találkoztam ott.  A labam. Ahomokba süpped, és én elegedetten nézek körül a strandon. Sehol egy Orionos. Aztán megakad a szemem egy sötét folton.
Dilis fegyveres fickó. Öltönyben. Engem vizslatva. A tőlem tíz méterre lévő italárus pultjának támaszkodva.
Biztos csak képzelem. Nem lehet ugyan az. Az kopasz volt. Ennek pedig sötét, sűrű haja van. Sportos, széles vállak. Mi a francért van öltönyben? Legalább negyven fok van. Mindenki fürdőnadrágban, bikiniben vagy tankiniben. De ő dög melegben is öltönyben van. A kék koktélját szürcsölgette. Felém fordult és az itala felett rám nézett. Zöld szemei vannak. A lábam egyre közelebb ment az italárus standja felé. Mi a fene ütött belém? Mi vonz ebben a férfiban? Még jó, hogy bennhagytam a kontaktlencsém. Ha tényleg ő az akire gondolok, ha tényleg nekik dolgozik, akkor a szemem elárulna.
- Egy eperkoktélt szeretnék - mondtam angolul, miközben leültem mellé a bárszékre. Míg vártam az italom a mellettem lévő férfira néztem. Alig múlt húsz. Fekete haja van, napbarnított bőre, hosszú szempillái, és eszméletlenül zöld szemei. Az egyik szemöldöke kérdőn felszaladt a homlokán.
- Hello - mosolyogtam rá biztatóan.
- Szia - válaszolt magyarul. Okos húzás. Azt remélte nem beszélem a nyelvet, hogy valami külföldi liba vagyok aki rányomul.
- Uram Isten. Beszéled a nyelvem! - csodálkoztam elég hihetően. Egy pillanatra összezavarodott. Kiesett a megközelíthetetlen magyar pasas szerepéből.
- Magyar vagy? Jaj ne haragudj. Csak annyira jó ismerős nyelvet hallani - mosolyogtam rá barátságosan. A ráfeszülő öltönyt vizslattam. Nem látom fegyver körvonalát.
- Munkával kapcsolatosan vagyok itt - válaszolta kifújva a levegőt és körbekémlelve. Biztos keres valamit. Vagy valakit? Ha tudná hogy itt áll előtte az akit figyelnie kellene.
- Azt látom - mutattam rá az öltönyére.
- Oh ne haragudj. Be sem mutatkoztam. Keller Anna vagyok. A szüleimmel utaztunk ide. Nem messze szálltunk meg - mutattam a távolba, a hotelek felé.
- Suliidőben nyaraltok? - kérdezte kétkedve. Banyek tényleg.
- Apunak munkájával kapcsolatos, és nem akart minket otthon hagyni - vágtam ki magam. Ez az. Alakítsuk az "apuci pici lánya" szerepet. Húzz már ki belőle valamit Lola!
- Téged hogy hívnak? - mosolyogtam rá flörtnek szánva, majd közelebb csusszantam hozzá.
-  Nikolaj Karasnyik - mondta szemkontaktust nem velem, hanem a bikinibe bújtatott melleimmel tartva. Bunkó.
- Mint valami olasz maffiózónak - kuncogtam. Annyira jó vagyok! Betti imádlak! Köszönöm neked, és a hozzád hasonló lányoknak, hogy megtanítottatok flörtölni, és a hülye libát játszani! Örök hála nektek.
- Az apám orosz volt - mondta társalgósra véve a figurát. Oké haladunk.
- Inkább nézel ki olasz maffiózónak mint orosznak. 
Őszintének tűnően rám nevetett. Gyöngy fehér fogai voltak. Annyira szabályosak, biztos volt fogszabályzója.
- Ennyire látszik? Anyám volt olasz. Tőle örököltem a hajam és a kreol bőröm.
- Igen. Irigylésre méltó hajad van - konstatáltam a haját bámulva. Elmosolyodott.
- A te hajad szebb - simított végig rajta. Mi a fene? Két perc alatt sikerült megpuhítanom. Biztos, hogy nekik dolgozik? A szeme a messzeségbe révedt. Aztán megrázkódott. Elkapta a kezét.
- Ne haragudj - szabadkozott.
- Semmi baj - simítottam végig a karján. A tekintete kissé ellágyult. Már értem miért csinálják ezt a csajok. Hogy állandóan simogatják a férfiak karját. Mert akkor így néznek rájuk.
- Mesélj kicsit magadról Nikolaj. Milyen munka szólít ide? Elég jó meló lehet ha ilyen helyre kell miatta utaznod - kezdtem puhatolózni.
- Annyira nem - húzta el a száját. - Egy fiatal kis libát kellene megfigyelnem. De biztosan nem olyan dögös mint te - duruzsolta közelebb hajolva hozzám, meztelen combomra téve a kezét. Most már tuti, hogy nekik dolgozik. Mennyi az esélye, hogy egy öltönyös fazon, Korzikán egy lányt figyeljen mert a munkáltatója azt akarja? Orion program egyik ügynöke, ebben biztos vagyok.  Többet kellene kihúznom belőle. Bár azis lehet. Hogy testőr.
- És miért kell megfigyelned ezt a kis libát? - kuncogtam vele össze.
- Tiltja a munkám, hogy elmondjam - nézett rám megjátszott szigorúsággal. Majd még közelebb húzódott hozzám, és közben combomat simogatta a kezével. Hm... Többször is küldhetnének ilyen dögös olasz-orosz ügynököket a megfigyelésemre.
- Honnan tudnák meg hogy elmondod nekem? - kérdeztem óvatosan.
- Nem szeretek a munkámról beszélni - mondta határozottan. Hát legyen. Ebből a pasasból nem húzok ki többet. Nem hülye. Ha túl sokat kérdezősködöm lebukom. Kihozták a koktélom. Időközben elhúzódott. Belekortyoltam az italomba.
- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdezte lehajtva a maradék koktélját.
- Nem tiltja a munkaköri leírásod? - kérdeztem évődve.
- Azt hogy egy gyönyörű lánnyal sétálgassak a tenger partján? Nem hinném - válaszolta felhúzva engem a székről. Lecsapott a bárpultra annyi  bankjegyet  amellyel így kifizette a saját és az én  koktélom is, és még borravaló is maradt belőle bőven. Legalább jól megfizetik.