Dimenzió vándor

6. fejezet

Krisztián U.

-Állítólag lesz egy új osztálytársunk - mondta Bence, miközben lepasszolta nekem a labdát. Az óra még nem kezdődött el, úgyhogy addig lefoglaltuk magunkat a pályán felejtett focilabdával.
- Hjaj ne már... Te is kezded? Elég, hogy a lányok be vannak zsongva az új csajra akire majd rászállhatnak - fakadtam ki.

- Egy hete másról sem lehet hallani a csajoktól csak erről. Állítólag nagyon okos és azért jön át mert ez erősebb suli mint az ahova eddig járt - folytatta tovább, mit aki meg sem hallotta a panaszom.

- Ne mond, hogy téged nem érdekel az új lány. Szerinted ragyás lesz és szemüveges. Csendes kis szürke kisegér? Téged nem érdekel?
- Túl sok lány barátod van. Átragadt rád a lelkesedésük - húztam el a szám majd visszapasszoltam a labdát.
- Visszaszívom amit mondtam - állította meg a labdát a lábával majd mögém meredt egy pontra. Megfordultam majd megláttam az ajtóban álló lányt Lajos bá' kíséretében. Látszott rajta, hogy egy kicsit izgul. Végigjáratta tekintetét rajtunk majd az ofőre nézett és mondott neki valamit, de ilyen távolról nem hallottam, hogy mit. Hosszú barna haja volt, amit a tarkóján fogott össze. Viszonylag magas lány volt, bár nem voltam ebben biztos ilyen távolságból. Nem volt túl sovány inkább izmosabb testalkatú, ami szokatlan egy lánynál. Lajos bá' közelebb intett magához minket.
- Jó reggelt mindenkinek. Had mutassam be az új osztálytársatok- mutatott a mellette álló lányra.
- Sziasztok. Bársony Lola vagyok. Remélem jól kijövünk majd egymással - intett körbe bátortalanul. Lemondóan megingattam a fejem. Bárány a farkasok között. A többi csaj pillanatok alatt szét fogja szedni őt. A bemutatkozásának az óra kezdetét jelző csengő vetett véget. Az osztályfőnökünk arra hivatkozva, hogy órája lesz és sietnie kell elment. Nem szép dolog így a mélyvízibe dobni őt majd itt hagyni.
- Hé új lány! - nem figyeltem amikor a nevét mondta. Talán M betűvel kezdődött? Odarúgtam neki a labdát
- Passzold vissza- mutattam a labdára. Visszarúgta nekem. De nem valami béna csámpás rúgással. A belső talperével passzolta le nekem. Magamban felszisszentem. Lehet csak rontottam a helyzetén. Nem csak okos de sportban is jó. A testnevelés tanárunk masírozott be. Nem rég végzet az egyetemen és irtó jó fej. Bár a csajok már annyira nem bírják, mert eléggé megdolgoztatja őket. Az új lányra ügyet sem vetett. Látszott hogy már ismeri már, mert biztatóan rámosolygott.
Gimnasztikával kezdünk, majd kicsit nyújtottunk. Nem vagyok valami hajlékony, szóval ilyenkor mindig szenvedek. Most is épp próbáltam előre hajolni a nyújtott lábaimra, több-kevesebb sikerrel.
- Megy az lentebb is Krisztián - nehezedett kissé a hátamra Zoli bá' amitől úgy éreztem, menten megpattannak az izmaim,
- Nem hiszem. - nyöszörögtem elkínzottan.

- Ne aggódjon Lola kisasszony. Nem kínzom már sokáig - nevetett a lányra, miközben még egy kicsit lentebb nyomott. Elég gyorsan néztem fel hogy elkaphassam meg az együtérző tekintetét ahogy  nézi a kínzásom.

- Na jól van. Levezetésnek mit szólnátok egy kidobóhoz? - kérdezte a kínzóm. Megkönyörülve rajtam, leszállt a hátamról. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Gyorsan felálltam és úgy helyezkedtem, hogy én kapjam meg a labdát amit eldob. Akit kidobtak annak lekellet ülnie. Elég hamar lemorzsolódtak a többiek hála nekem, Bencének, és meglepő módon az új lánynak, Lolának. Bence nem figyelt eléggé és kidobta egy jól irányzott dobassál. Ha akart volna sem tudott volna kitérni. Túl gyors volt. Nem is rossz. Ritka amikor egy lány ennyire jól sportol. Itt legalábbis ritkaság számba megy. Mindig rinyálnak, hogy leizzadnak, meg letörik a körmük... De ez a lány mosollyal az arcán játszott. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi.
- Bosszulj meg - veregette meg legjobb barátom a vállam, miközben kissé lesokkoltan kullogót a pálya szelére. Hát igen, ritkán dobjak ki. Általában én szoktam, a játék végén ha, ketten maradunk. Elhiszem, hogy egy lánytól kikapni kissé egotépázó számára.
- Akkor játsszuk le - néztem farkasszemet vele. A következő pillanatban teljes erőből eldobtam a labdát. Ügyesen kikerűlte. Azt akartam, hogy labda nélkűl maradjon, ezért, hogy incselkedjek vele, direkt közelebb mentem hozzá. Hiba volt, mert nagyon jól célzott és majdnem kidobott. Hm.. lehet nem kellene alábecsülnöm. Ismét nálam volt a labda. Lajos bá' bedobott még egy labdát, hogy izgalmasabb legyen a játék. A szivacslabda kettőnk között állt meg. Tudtam, hogy nem mehetek érte, hisz labdával nem mozoghatok, de ő sem mert biztos hogy kidobnám. Egymás szemébe néztünk. Csak most vettem észre, a valószínűtlenül világoskék szemét. Látszott hogy nagyon gondolkodik mit tegyen. Majd villámgyorsasággal a kettőnk között lévő szivacslabdáért indult.