Ayumu

Huszonhetedik fejezet

Csak nézem, ahogy Sakura-sama előttünk áll, a kezei ökölbe szorulva, az arca szinte eltorzul a visszafojtott dühtől. De tudom, hogy visszafogja magát, hiszen nem fog itt jelenetet rendezni. Hiroki-sama értetlenül és döbbenten néz előbb rám, majd a menyasszonyára, mint aki nem tudja, mit is kéne most tennie. Úgy tűnik, megint nekem kell lépnem, és már szólalnék meg, amikor Hiroki-sama megelőz.

– Sakura – szólal meg a gazdám –, ne most beszéljük meg, rendben? Bármit is akarsz mondani, várhat holnapig. Ne rendezz jelentet, kérlek, nem kell, hogy az emberek minket bámuljanak. Ha hazaértem, majd felhívlak és megbeszélünk egy időpontot.

– Úgy, most már időpontot kell kérnem tőled, Hiroki-san, mintha valami ügyfél lennék? – kérdi a nő, felvonva a szemöldökét. A hangszíne nem tetszik. A táskájába nyúl, és előhalássza a telefonját. – Akkor hadd mondjak valamit, mielőtt te, meg Ayumu-chan távoztok. Tudod, hogy miért nem jelent meg egyetlen cikk sem a tegnap estéről? Mert apád intézkedett. Felhívta az összes lapot, az összes szerkesztőséget, az összes tévéstúdiót, hogy ne adjanak ki információkat a tegnapi balhéról. Azonban, sajnálatos módon nem volt elég gyors, hiszen az öcséd kis magánakciója eléggé megviselte. – Sakura-sama elmosolyodik, mire látom, hogy Hiroki-sama kezd elsápadni. – Jobb, ha ezt megnézed, mert már elég szép megtekintést ért el a dolog. Egy-két online cikk mégiscsak napvilágot látott, a legtöbbjét sikerült elérhetetlenné tetetni, de ez igazán érdekes. Főleg a képek. Nézd csak meg, mit okoztatok mind a hárman!

Sakura-sama hozzánk lép, majd Hiroki-sama felé nyújtja a telefont, elég alacsonyan, hogy én is lássam. Az elsőre a szemem elé kerül, az egy vastagon szedett szalagcím:

Botrány az eljegyzési partin! A Sawada Multivállalat fiatal örököse, Sawada Hiroki egy fiú miatt hagyná el a menyasszonyát?

A cikk részletesen tárgyalja az este eseményeit, persze jó regényességgel, amiből az egyszeri ember azt sem tudja, mi igaz, mi nem. Szép, hosszú cikk, ráadásul képek is vannak. Az egyiken Hiroki-sama engem ölel, egy másikon pedig Satoru éppen a nyilvánosság előtt csókolja meg Aident. Nem éppen kedves szavakkal ecseteli a cikk írója a dolgokat, főleg, amikor rólam és Satoruékról ír. A vér is kifut az arcomból, hiszen ebből nemcsak Hiroki-samának, de Satorunak, sőt Aidennek is problémája lehet. Még talán Shinji-samát is belekeverik, holott ő ott sem volt az eseményen. Egy újságírónak nem lesz nehéz kideríteni, hogy Satoru kivel létesített kapcsolatot, akkor pedig Aiden esetleg repül otthonról. Annyit tudok róla, hogy a nevelőanyja nem igazán kedveli, mert a barátom az apja egy félrelépéséből született. Tudtam, hogy nem kellett volna elmennem a partira. Ha Satoruék nem rángatnak el, ez az egész tegnap este meg sem történt volna. Akkor most Hiroki-sama és Sakura-sama kapcsolata normális lenne, én pedig hamarosan máshol lennék. De az eseményeket már nem tudom megváltoztatni, ráadásul, legnagyobb meglepetésemre, nem is akarom.

Hála égnek, a nevemet még nem derítették ki, de ez csak idő kérdése. Arra is rá fognak jönni, hogy prostituált vagyok, akkor meg mindennek vége. Egy előkelő férfi számára nincs nagyobb szégyen, mint szerelmi viszonyt folytatni egy olyannal, mint én. Alig merek Hiroki-samára nézni, de amikor feltekintek rá, látom, hogy ő sem fest jobban, mint én. Hiroki-sama végiggörgeti a cikket, majd a hozzászólásokat. Egyik sem éppen kedves, sokan a halálomat kívánják, mások megdöbbennek, vagy undorítónak tartják az egészet. Rengeteg hozzászóló sajnálkozik Sakura-samán, amiért így kibabráltak vele. A legtöbb hozzászólásban mégis engem ócsárolnak, de ezt már megszoktam, mégis rettentően fáj. Ezek az emberek nem ismernek minket, nem tudják, mi van köztünk, mégis elítélnek. Érzem, hogy kezdek nagyon fázni, pedig forró, nyári napi van.