Ayumu

Negyvenhatodik fejezet

Fogalmam sincs, hogy, vagy mikor kerülünk haza, de mikor felébredek, észreveszem, hogy Hiroki ágyában fekszem. A hátsóm enyhén fáj, majd eszembe jut, hogy mintha nemcsak a love hotelben szeretkeztünk volna. Halvány emlékeim vannak egy másik helyszínről is, ahol egymásnak estünk, Hiroki pedig alaposan megdugott. De nem bánom, mert fantasztikus érzés volt, ahogy a farka bennem mozgott. Az emléktől jóleső borzongás fut végig a gerincem mentén és érzem, hogy ha tovább fantáziálok, a végén odalenn is nagyon életre fogok kelni. Nem ma kéne, amikor fontos dolgom van, ami egyből le is lohasztja a bennem keringő kellemes érzéseket. Hiszen ma lesz a sajtótájékoztató, ahol Hiroki világgá fogja kürtölni a köztünk levő kapcsolatot. A gondolattól hidegrázás jön rám, összeszorítom a szám és erősen a párnába markolok. De nem tehetek semmit, Hirokinak végtére is igaza van. Ki kell állnunk az emberek elé, hiszen semmi rosszat nem tettünk. Mi csak szeretjük egymást, a szerelem pedig nem lehet bűn, még ha egyesek szét is akarnak választani minket egymástól. Megígértem, hogy harcolni fogok kettőnkért, amit be is akarok tartani.

Felemelem a fejem, de a mellettem levő hely üres. Nem látom Hirokit a szobában, ezek szerint már bement az irodába. Kár, szerettem volna vele tölteni a napot a sajtótájékoztató előtt, de talán így jobb is.

– Már régen elment – hallom meg Satoru hangját, és mikor odakapom a fejem, látom, hogy az ajtóban áll és engem néz. – Egyébként is, már majdnem kilenc óra. Yamada-sensei telefonált, hogy kihagyja a mai óráidat, mert neked fontosabb dolgod van.

– Oké – bólintok, majd eszembe jut valami. – Tudod, nagyon déjà vu érzésem van ezzel a jelenettel kapcsolatban.

– Mire gondolsz? – kérdi Satoru, majd ellöki magát az ajtófélfától, ahol eddig támaszkodott és az ágyhoz sétál.

– Hát... emlékszel, amikor a szolgáddá tettél büntetésből? – kérdem, mire kelletlenül bólint. Az a nap egyikünk számára sem végződött jól. – Akkor is bejöttél Hiroki szobájába, majd konkrétan rám förmedtél, hogy meddig akarok még aludni.

– Emlékszem – húzza el a száját. – Nem jó emlék, főleg, mert a bátyám alaposan ellátta a bajomat.

– Azt mondta, kaptál pár pofont tőle – mondom, mert eszembe jut, hogy Hiroki mit mesélt. – Meg eltiltott mindenkitől egy időre.

– Hát, tényleg kaptam tőle néhányat – meséli a fiú, majd letelepszik az ágyra. – Aztán közölte, hogy ha még egyszer a közeledbe megyek, eltöri kezem-lábam. Nem hiszem, hogy valóban megtette volna, de nagyon megijedtem. A bátyám akkor nagyon feldúlt volt, még sosem láttam annyira dühösnek, mint akkor. És ennek én voltam az oka.

– Mindketten benne voltunk – mondom, de Satoru a fejét csóválja.

– Én kényszerítettelek, te csak engedelmeskedtél. Akkor döbbentem rá, hogy egész eddig a rossz úton jártam és nagyobb baj is lehetett volna a dologból. Ezért akartam megváltozni – vallja be.

– És sikerült is – teszem a vállára a kezem. – Az egyik legjobb barátom lettél, amiért hálás vagyok neked.

– Köszi! – mosolyodik el hálásan Satoru. – De most már lassan össze kéne kapnod magad. Aiden órára ment, én meg segítek neked. Yamada-sensei ma úgysem tart órákat neked, de nem ártana, ha kissé felfrissülnél a nagy alkalom előtt.

Bólintok, de már a gondolattól is, hogy ma Hiroki mindenkinek bevallja a kapcsolatunkat, nekem meg válaszolnom kell egy rakás kényelmetlen kérdésre, összeugrik a gyomrom. Pedig Hiroki nyugtatgatott, hogy majd ő válaszol a nagyon nehéz kérdésekre, de tudom, hogy nem maradhatok néma. Ha nem beszélek, az emberek félreérthetik azt, ami közöttünk van és a végén én leszek a hibás. Pedig Hiroki tegnapelőtt este már felbontotta az eljegyzését Sakurával, ám tudom jól, hogy az a nőszemély nem fogja könnyen feladni. Biztosan megjelenik majd, hogy mindent tönkretegyen. De nem fogom hagyni, harcolni fogok a boldogságunkért.