Ayumu

Hatodik fejezet (+18!)

Remegve állok, szembenézve Satoru-samával, aki még mindig a csuklómat fogja. Végignéz rajtam, tekintete szinte égeti minden porcikámat, szemeiben pedig kéjt látok, szenvedélyt, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan csillogást is, amitől a szívem hevesebben kezd verni. Nem enged el, helyette a falnak nyom, de a mozdulataiban nincs durvaság, inkább valami furcsa gyengédség, mégis tudom, hogy nem érez irántam semmit, csupán kéjvágyat. Nem szerelmes belém, mindez csupán testiség, ami legalább ismerős. A szerelemmel úgysem tudnék mit kezdeni. Hiroki-samának nem kellek, Satoru-sama pedig pont úgy bánik velem, ahogy megszoktam és megérdemlem. Tárgyként, hiszen nem is vagyok más használati eszköznél.

Satoru-sama szabad kezével végigsimít az arcomon, majd a nyakamon és a kulcscsontomon, meg sem állva a kimonóm kivágásáig. Szemei isszák a látványt, látom bennük a vágyat, hogy most azonnal magáévá tenne, de nem tudom, mit kéne tennem. Hiroki-samát meg mertem csókolni, de a testvére más kérdés. Ha rosszul mozdulok, ha valami olyasmit teszek, ami számára kellemetlen, vagy amit nem enged meg, akkor nagyon rosszul járhatok. Elverhet, akár meg is ölhet, így tétovázok, csak azokat a gyönyörű, barna szemeket nézve. Olyan kegyetlen, olyan erős és félelmetes, mégis azt adja nekem, amit adnia kell. Szexet, nem pedig gyengédséget és szeretetet. Ahhoz úgysem szoktam hozzá, nem tudom, mit kell vele csinálni. Alig centiméterek választanak el minket egymástól, majd rám néz, egyenesen a szemembe, mire halkan felnyikkanok, szívverésem még gyorsabb lesz, a vér dobol a fülemben. Hátrahőkölnék, de nem tudok, azok a barna szemek fogva tartanak, nem engednek. Olyan gyönyörűek, olyan kegyetlenek mégis tele vannak szenvedéllyel és kéjvággyal. Szint azt várom, hogy felfalnak azok a szemek, élve, elevenen, várom, hogy Satoru-sama tegyen valamit, mert én nem merek mozdulni. Rettegek, halálra vagyok rémülve tőle, nem tudom, mit tegyek. Menekülni akarok, de azzal csak feldühíteném, hiszen megtagadnám a parancsát. De csak arra tudok gondolni, mi lesz, ha Hiroki-sama rájön arra, mit művelek. Biztosan nem fogja megbocsátani, amiért másvalakinek engedelmeskedem, nem neki, hiszen ez bűn. Akár volt petje, akár nem, ezzel neki is tisztában kell lennie ugyanúgy, ahogy nekem. Szaporán szedem a levegőt, ezt pedig Satoru-sama is észreveheti, mert elmosolyodik. Ám ettől a mosolytól majdnem megáll a szívverésem.

- Csak nem félsz, Ayu-chan? - kérdi, becézgetve a nevem. - Hiszen még semmiféle feladatot nem adtam neked, kis ribanc. Kíváncsi vagyok, valóban olyan jók-e a képességeid, mint ahogy az első csókunknál éreztem. Remélem, készen állsz egy kis bemutatóra, szépségem. És jól vigyázz, mert ha nem leszek elégedett, nagyon nagy bajban leszel - hajol a fülemhez, majd gyengéden beleharap, mire felnyögök. Halkan kuncogni kezd, én pedig érzem, hogy vér szökik az arcomba. - Ki gondolta volna, hogy már ennyitől felizgulsz, ribanc.

Satoru-sama pontosan tudja, mit akar tőlem, érzem az érintésében, hallom a hangjában, látom a tekintetében. Olyan, mint az éhes oroszlán, én pedig a kis antilop vagyok, akit fel akar falni. Behunyom a szemem, amikor ujjaival végigsimít az arcomon, újra és újra, majd ellép tőlem engem is magával húzva. Kinyitom a szemem, de csak arra van időm, hogy döbbenten sikkantsak egy aprót, mielőtt a hatalmas ágyra döntene és fölém magasodna.

- Most pedig játszani fogunk - búgja halkan, hangjában teli vággyal. - Elvégre te csak egy játékszer vagy, így jobban teszed, ha azt csinálod, amihez a legjobban értesz. Megértetted, Ayu-chan?

- Igen, Satoru-sama - mondom halk, engedelmes hangon, ami úgy tűnik, elégedettséggel tölti el, mert elenged és feltápászkodik, aztán nemes egyszerűséggel az ágyra ül. Nem értek semmit.

- Vetkőzz! - utasít egyszerűen. - És ajánlom, hogy csábos legyen, vagy megjárod!

Beletelik pár pillanatba, mire felfogom, mit akar tőlem és lassan felállok, majd a szoba egy távolabbi részébe megyek, hogy szemben állhassak vele és ő is jól lásson engem. Nem ő az első alkalom, hogy valaki ilyesmit óhajt tőlem, de Satoru-sama az első olyan, aki nem a gazdám. És ha ilyet akar, akkor valószínűleg tetszem neki, ami némi megnyugvással tölt el.