Ayumu

Hatvanadik fejezet

Időbe telik, mire lehiggadok Keita támadása után. Hiroki végig mellettem marad, de mindketten megegyezünk abban, hogy a mostani dolgot senkinek sem említjük. Aidennek van elég dolga, hiszen közelednek a téli vizsgái, Satoru el van foglalva az előkészítő iskolával és a felvételire való tanulással. Akira sokat dolgozik, ezt abból tudom, hogy mostanában kevesebbet tudunk beszélni. Ren még kórházban van, őt semmiképpen nem akarom felzaklatni, ahogy senki mást sem. Keita kezének nyoma hála égnek úgysem látszik, a várttal ellentétben a nyakamon nincs nyom, csak az arcom pirosodott kis kissé. De egy kis hideg borogatás azt is rendbe hozza.

– Ne aggódj ilyen semmiség miatt! – mondom, miközben a kanapén ülök, Hiroki pedig szorosan mellettem foglal helyet. Tudom, hogy a párom ideges, de most nekem kell higgadtnak maradnom. – Elvégre, nem történt olyan nagy tragédia, már jól vagyok.

– Ha még egyszer a közeledbe jön... – kezdi Hiroki, de gyengéden a vállára teszem a kezem.

– Nem fog, mert akkor szépen feljelentjük testi sértésért – mondom egyszerűen. – Egyébként sem hiszem, hogy újra próbálkozna, mert akkor lehetséges, hogy az Akira által készített felvétel a neten fog kikötni. Nem fogom hagyni, hogy újra megfélemlítsenek! Már van eszköz a kezünkben, amit felhasználhatunk ellenük.

– Tényleg ezt akarod tenni? – kérdi elhűlve Hiroki, mire komoran bólintok. – Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyesmire vagy képes.

– A vészterhes idők vészterhes döntéseket követelnek – nézek rá, szememben egy cseppnyi megbánás nélkül. – Te is minden további nélkül kiebrudalod apádat a cégtől. Nekem miért kéne tekintettel lennem olyanokra, akik tönkre akarnak tenni mindkettőnket, hogy aztán téged bábként használjanak a saját céljaikhoz? Nem vagyok olyan ostoba, mint ahogy sokan hiszik. Egyik pet sem olyan ostoba, mint ahogy a gazdák hiszik. Nyolc éves korom óta rengeteg házban fordultam meg, rengeteg mindent láttam, hallottam és tapasztaltam. Most nincs más dolgom, mint felhasználni a tanultakat és a saját módszereiket fordítani Keita és Sakura ellen. Ha ők így, akkor én is. És hidd el, rengeteg sorstársam örömmel tenné tönkre a gazdáit, ha lenne rá lehetőségük. Én lehetőséget kaptam, mert veled vagyok és egyenrangúvá váltam a többi emberrel. Megvannak az eszközeim, és az eszem is, hogy komoly problémákat okozzak azoknak, akik ártani akarnak nekünk, Hiroki.

Hiroki döbbenten ül, mintha nem tudná, mit kéne most mondania. Való igaz, még soha nem mondtam ilyeneket, soha nem mondtam, hogy bosszút akarnék állni bárkin is. Pedig de, azokon az embereken, akik ezt tették velem, akik eleve egy árucikknek képeztek ki, akik bántottak, tárgyként kezeltek, vertek és rendszeresen megerőszakoltak. Akik azt hitték, hogy nem vagyok több egy buta kisállatnál, akik azt hitték, hogy értelmi képességeim egyenlőek egy cserepes növényével és ezt kihasználták. Kihasználták, hogy nincsenek jogaim, nem tehetek ellenük semmit, megaláztak, elvették az emberi méltóságomat és tapostak rajtam, mint egy lábtörlőn. Ha Hiroki nem lépett volna be az életembe, ha helyette aznap egy kegyetlen, arrogáns gazdát fogtam volna ki, még mindig ott lennék, ahol fél éve voltam. Hiroki lehetőséget adott nekem, amivel most már élni is fogok.

– Nagyon sokat változtál, mióta megismerkedtünk. – Hiroki gyengéden átölel, én pedig a mellkasához fúrom magam. – Örülök neki, hogy önállóvá váltál, hogy meg tudod védeni magad. De arra kérlek, miközben visszavágsz Sakuráéknak, ne légy te is olyan, mint amilyenek ők. Ne süllyedj le az ő szintjükre, mert akkor nem leszel jobb náluk.

– Ne félj, én csak azt akarom, hogy eltűnjenek az életünkből. Azt akarom, hogy megfizessenek azért, amit velünk tettek – mormogom az ingébe. – Egyáltalán nem akarok olyan lenni, mint ők.