Ayumu

Ötvennegyedik fejezet

Lesokkolva ülök az ágy mellett, és alig bírom elhinni, amit hallok. Aoi?! Pont Aoi, aki még a mosdóba sem mert kimenni egyedül? Aoi, aki mindig bátortalan volt és állandóan Ren mögé bújt? Nem, ez egyszerűen lehetetlen! Aoi nem ilyen, ő nem erőszakos, mint Haru volt! Hitetlenkedve nézek Renre, hogy esetleg nem hallucinált-e, vagy nem arról van-e szó, hogy Aoinak nézte a támadóját. Mert az, hogy Aoi rátámadna Renre, az abszolút kizárt!

– Aoi?! – kérdem, mintha nem hallottam volna jól a nevet. – De... ő nem erőszakos!

– Pedig ő volt – mondja halkan Ren. Először... alig ismertem meg... amikor megszólított. Úgy megváltozott. A haja... Emlékszel... milyen ébenfekete volt? Kis... kékes árnyalattal – kérdi akadozva, mire bólintok. Mindenki szerette Aoi haját, mert amikor a fény megcsillant rajta, szinte kéknek tetszett. Ezért nevezték el Aoinak. – Most... hófehér haja van és szürke... szemei. Alig ismertem meg.

– De... miért támadt rád? – kérdem értetlenül.

Ren válaszolna, de köhögni kezd, mire gyorsan egy pohár vizet töltök neki. Inni nem tud felülni, így egy szívószálat teszek a pohárba és segítek neki inni. Hálásan fogadja el. Talán nem kéne beszéltetnem, de úgy érzem, nem azért hívott be, hogy csak nézzük egymást némán. Miután Ren ivott, úgy néz ki, jobban van, mert a hangja is magabiztosabb.

– Nem ő akarta – mondja halkan Ren, én pedig nagyon figyelek. – Aoi bocsánatot is kért, miután megvert. Azt mondta, kénytelen volt megtenni, vagy egy számára fontos személynek baja esik. Felbérelték, hogy megverjen, bár... úgy láttam, nem esett annyira nehezére nekem esnie. És... mindezt azért tette, hogy téged bántsanak.

– Engem?! – kérdem döbbenten, miközben az agyamban már mozgásba is indulnak a fogaskerekek. – De... mégis kicsoda? Ki akarna ártani nekem úgy, hogy téged... – A felismeréstől elkerekednek a szemeim, mire Ren bólint.

– Pontosan – mondja. – Aoi átadott egy üzenetet, hogy „Legalább most már a kis rohadék hímringyó is tudja, milyen érzés, ha olyat bántanak, aki fontos valakinek." A megbízója Himekawa Keita volt.

A szemeim összeszűkülnek a név hallatán. Sejthettem volna, hogy Aoi önként nem bántaná Rent. Habár, Ren azt mondta, Aoinak nem esett nehezére kárt tennie benne. Vajon mibe keveredett Aoi, hogy képes volt kezet emelni Renre, aki mindig megvédte és mindig mellette volt? De ha Keita bérelte fel, akkor valamivel sakkban tartja. Vagy nem, és Aoi azért csak bántotta Rent, bármi volt is az ára. Nem elsősorban Aoira vagyok dühös, a vérem azért forr, mert Keita aljasul mást bántott helyettem. És még csak ahhoz sem volt vér a pucájában, hogy ő maga végezze el a piszkos munkát. Helyette felbérelt valakit, akit mindketten jól ismerünk, mert jól tudta, hogy így sokkal jobban fog fájni nekem és Rennek is a dolog. A kezeim ökölbe szorulnak, miközben alig bírok ülve maradni. Renre nézek, és látom, hogy mintha valamit elhallgatna előlem.

– Van még valami? – kérdem idegesen, mire Ren sóhajt egyet.

– Aoi... – kezd bele, de mintha valami visszatartaná. Aztán mégis beszélni kezd. – Szóval... nem úgy tűnt, hogy nagyon bánja, amit velem kellett tennie. Mintha... nem is tudom... Mintha valahogy... elégedettnek tűnt volna.

– Aoi sosem bántana téged önszántából! – állok fel, és az ajtó felé indulok. Képtelen vagyok tovább itt ülni, csinálnom kell valamit! – Erről jobb, ha senkinek sem szólunk. Keita-san pedig... Sosem fogom neki megbocsátani, hogy ezt tette veled! - jelentem ki dühösen, majd kiviharzok.

Szó szerint ledobálom magamról a védőruházatot, majd egy szó nélkül rongyolok el a többiek mellett. Hiroki utánam siet, valamit mond is, de nem állok meg. Dúl bennem a mérhetetlen harag Keita ellen, amiért egy számomra fontos személyt bántott. A húga meg akart ölni, ő meg összeverette a legjobb barátomat csak azért, mert úgy hiszi, hogy Sakura állapotáért én vagyok a felelős. És ehhez felhasználta egy másik jó barátomat is. Ezt nem fogom neki megbocsátani! Soha nem fogom megbocsátani! Azt is képtelen vagyok elhinni, hogy Aoi örült volna neki, hogy összeverte Rent. Ren mindig segített neki, Aoi nem lehet ilyen kegyetlen!