A biztos pont

15. Fejezet

Levi:

- Üdvözletem drága szülők! - Köszönt bele Erwin a telefonba.

- Megvan a pénz. Mik a cserefeltételek? - Tért a tárgyra rögtön az apja.

- Szuper, akkor éjfél után egy perccel a korcsolya pályánál. - Gonolkodott el a helyszínen. - És semmi trükk, mert annak következményei lesznek.

- Rendben! - Lerakta szemöldök a telefont és Eren felé forfult.

- Sajnálom, hogy belerángattunk ebbe téged és remélem zavartalan életed lesz ezután. - Ölelte meg a mamlasz az én kicsikémet.

- Várjunk, ezt azt jelenti, hogy én nem jöhetek ide többet? - Erwin é Hange szája is felfelé görbült a kérdése hallatán.

- De bármikor, csak nem gondoltuk volna, hogy szeretnél is. - Öleltem meg hátulról a pöttömöt.

- Akkor meg semmi pánik, a nyakatokon fogok lógni. - Kezdte el kezemet simizni.

- Mindenki örömmel lát majd téged. - Borzolta össze Hange a haját.

- Menjünk fel összepakolni. - Fogtam meg a kezét és indultunk fel az emeletre.

- De nincs mit, nem hoztam magammal semmi cuccom. - Beléptünk az ajtón és leültettem az ágyára.

- Az mindegy. - Minden szekrényt és fiókot kinyitottam vagy kihúztam.

- Mit jelentsen ez? - Nézett rám kérdőn mire közelebb mentem.

Szétnyitottam a lábait, így közelebb tudotam férkőzni hozzá. Mellkasomra döntötte fejét, de eltoltam magamtól és megcsókoltam. Összekulcsoltam ujjainkat és magammal húztam. Megállítottam a szoba közepén, mögé léptem és szoros ölelésbe vontam.

- Válassz, amit csak szeretnél. - Súgtam a fülébe

- Tényleg? - Hátranézett, elmosolyodtam és közelebb toltam.

A pulcsis részlegemhez lépett és kivett belőle egyet, amit ő is sokszor hordott, majd a kezembe nyomta. Tovább ment és egy pólót is kivett fiókból, amit szintén nekem adott. Becsukott mindent és felém fordult.

- Csak ezeket kérem, de mellé téged is. - Állt meg előttem és kezdte el az ujjait tördelni.

Még közelebb jött és kivette a kezemből a ruhákat. Furcsáltam a dolgot, de hagytam, hogy tegyen amit szeretne, így utolsó nap. Megfogta a pólóm alját és felljebb húzta, mire kicsit meglepődtem. Levette rólam és az ágyra dobta, szemezett velem egy kicsit még. Végigsimított egész felsőtestemen, amibe ő is belepirult, de otthagyott és az ágyhoz lépett. Feladta rám azt a pólót és pulcsit, amit kivett a szekrényemből. Rámnézett, diadalittasan elmosolyodott és átölelt.

- Tökéletes! - Motyogta mellkasomba.

- Nem úgy volt, hogy magaddal viszed? - Néztem smaragd íriszeibe.

- De, de mi értelme elvinnem, ha nincs Handnagy illata? - Nézett rám, mintha komplett idióta lennék.

Az ágy felé húzott és elfektetett rajta. Fölém mászott és csípőmre ült. Két apró kezecskéjét a hasamra tette és kis köröket kezdett el rajzolgatni ujjaival.

- Mesélj magadról. - Nézett csillogó szemeivel.

- Oké, de csak, ha te is. - Simítottam combjára, amitől megremegett egy kicsit.

- Szóval... Mi volt a jeled az oviban? - Lefagytam a váratlan kérdésre.

- Ennyire tudni akarsz mindent? - Lehajtotta fejét, de utána újra szerzett önbizalmat.