A biztos pont

11. Fejezet

Eren:

Néhány óra múlva elimdultam a konyhába ebédet készíteni, a kedélyek már lenyugodtak és a hangulat is a régi volt.

- Hallo! Yeagarék! - Hallottam meg a nappali felől.

- Szóval, hogy döntöttek a kölyökkel kapcsolatban? - Erwin nem kertel, gondolom mert már tudja a végét.

Hange szaladt ki a konyhába értem és karomnál fogva ráncigált a telefonhoz. Mutatta, hogy hallgassam mit mondanak.

- Túl sokat kér, ennyit nem tudunk, ilyen rövid idő alatt összeszedni. De a fele lehetséges lenne. - A fele, de az is rengeteg. Tuti, hogy rajtam hajtanák be utána.

- Beszélhetnék esetleg Erennel? - Bukkant fel a háttérben egy kellemes csilingelő hang.

Bólintottam és elvettem a telefont az asztalról, majd elvonultam a konyhába. Erwin utánam kapott, de Levi megállította. Bíznak bennem és abban, hogy nem mondok el titkokat.

- Szia Mary! Hogy vagy? - Kérdeztem izgatottan.

- Én jól csillagom, de te? Ugye nem bántanak, eszel rendesen, hol alszol, ugye nem vagy bezárva? - Bombázott a kérdéseivel tömegszámra.

- Nem mondhatok sokat, de eszem rendesen és normális ágyban alszom, csak a lakásba vagyok bezárva. A legkevésbé sem bántanak és jól tartanak. Jobban, mint azok a szülőknek nem nevezhető rémek. - Hallottam, hogy kicsit sírdogál, de erős nő módjára megpróbálja takarni.

- Kérlek ne csinálj semmi hülyeséget és ha alkalmad adódik azonnal gyere hozzám. - Most már sírt és le is mondott a tagadásról, talán ő a számomra legfontosabb ember a földön.

- Nagyon hiányzol! Remélem nemsokára találkozhatunk és ne félj nem lesz bajom, de most mennem kell. Szia! - Köszöntem el tőle, bár még cseppet sem szerettem volna.

- Szia angyalom! - Raktam le a telefont és visszavittem a szobába, ahol tűkön ültek a többiek.

- Mennyit mondtál? - Szegezte nekem a kérdést Erwin.

- Épp eleget ahoz, hogy megnyugodjon és elég keveset, hogy ne sejtsen semmit. Köszönöm, hogy beszélhettem vele. - Sírtam el magam a végén.

- Ki volt az akivel telefonáltál? - Ölelt át hátulról Levi, nem követelőző volt, hanem kíváncsfáncsi.

- Mary az edzőm és lelkileg az igazi anyukámnak tekintem. - Hange szemei könnybe lábadtak, de a cseppek nem gördültek le. Ő sokkal erősebb mint én.

- Milyen edző? - Kérdezte Erwin kicsit frusztráltabban a kelleténél.

- Előttetek ál egy műkorcsolya világbajnok! Zsinórban 3x nyertem meg. Persze csak juniorban, idén megyek felnőtt kategóriában.

- Wow, ez szuper Eren! Te egyszerűen tökéletes vagy. Szerencséd van Törpi. - Dícsérgetett halálra Hange.

- De nagyon hiányzik a jég, minden 2. nap ott vagyok és most semennyit sem. - Kibontakoztam Levi öleléséből és visszamentem a konyhába.

- Currys csirke lesz, palacssintával. - Közöltem velük és nekiálltam a palacsinta sütésének.

Való igaz, hogy hiányzik a korcsolyázás, de a gitározás jobban. Az, hogy a saját kis burkomban legyek egyedül és a dalszövegek írása. Bár ezt itt is tudom kivitelezni. Fogok kérni egy jegyzettömböt, tollat és kezdődhet az ötletelés.

Kaja után csak mindenki elvonult a szobájába, de Levi nem jött be hozzám. Gondoltam megkeresem, hogy kérhessek tőle cuccokat,de sehol sem találtam.

- Hange! Tudod hol van Levi? - Csak megrázta a fejét és visszamélyedt a dolgozatok javításába.

Tovább mentem és Erwin dolgozószobájánál kötöttem ki, bekopogtam és vártam.

- Gyere csak Eren! - Kiabált ki nekem, kinyitottam az ajtót és bementem.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - Felnézett a telefonjából és mosolygott.

-Onnan, hogy csak te kopogsz. A többi két idióta csak beront. - Mind a ketten elkezdtünk nevetni.

- Apropó többiek, nem tudod hol van Levi? - Gondolkodott és felfelé mutatott.

- Nézted a padláson? - Kicsit furának tartottam, hogy miért is lenne a padláson, de nem ismerem még őket eléggé.

- Köszi! Ma én csinálom a vacsit, úgyhogy valami kívánság? - Megrázta a fejét és visszahajolt a telefonjához.

Elindultam a lépcsőn felfele, de nem hallottam hangokat. Egy viszonylag kicsi, motívumokkal díszített fa ajtóhoz értem, benyitottam és lassan lépkedtem befele. Megtorpantam, a padlásnak volt egy hatalmas ablaka, az alatt pedig ott ült ő. A léglegzetem is elállt, kint szakad az eső, lassan folynak végig a cseppek az üvegen. Levi nem kifele bámul, hanem a hatalmas párkányon ül. Rajzol, vagy firkálgat valamit.

Pillangó léptekkel közeledek felé, sikeresen nem vesz észre, így mellé tudok surranni. Levi kezében egy rajztömb volt, a ceruza kecsesen siklott a papíron, néhol erősebb vonalakat húzva.

A kép pedig... engem ábrázol, ahogy éppen a jégen siklok. Azon a napon, amikor elrabolt és ide kerültem.

Volt még néhány lap a lába előtt kiterítve. Amiken szintén én voltam, az egyiken az a pillanat volt, amikor állok az esőben és folynak a könnyeim. Hát már, akkor is itt volt velem, nem voltam egyedül azokban a percekben.

A legtávolabbi képen az a pillanat látható, amikor a vacsit csináltam és mosolyogva hátranéztem Levira. Ezel szerint, ezek az apró tettek is számítanak neki és nekem is.

Az éppen előtte elhelyezkedő papíron, pedig egy alvó én látható. Látszik, hogy milyen odaadással rajzolta meg a gyönyörűbbnél, gyönyörűbb rajzokat. Nem csak egy képek a galériájában, hanem ő alkotta ezeket, engem.

- Levi... - Összerezzent és felém fordította a fejét. - Miért rajzolsz le engem? - Lerakta a cuccait az öléből és egy kupacba rakta.

- Hogy minig lássam, hogy milyen gyönyörű vagy. - Csípőmre rakta két hatalmas kezét és az ölébe rántott. Lovagló ülésben voltam, fejem alig néhány centire lehetett az övétől.

- Ha, ilyeneket mondasz a végén még elolvadok és az a te hibád lesz. - Nevetett, de nem gúnyosan. Valószínüleg elképzelte a jelenetet, amit én is megtettem, de visszatartottam a nevetést.

- Mirért jöttél? - Kezdte el a tincseimet az ujjai köré csavarni.

- Én csinálom a vacsit és gondoltam megkérdezem, van-e valami kívánság?

- Te! - Értetlen fejet vágtam, nem értem mit akar mondani. - Téged szeretnélek felfalni. - Jött a felvilágosítás részéről.

Fejemet mellkasának döntöttem és hallgattam az egyre gyorsuló szívverését. Megnyugtató a belőle áradó melegség és a tudat, hogy bármitől megvéd.

- Ha felfalnál, akkor nem tudnál kit lerajzolni. - Gondolkodott egy kicsit majd rávágta.

- Próbáljuk ki! - Felkapott és egy halk nyikkanás után ismét ölelésébe simultam.

Levitt a szobájába és az ágyára dobott, amit én befoglaltam tőle az elmúlt hetekben. Felém kerekedett és lágyan kezdett csókolni, ami már szenvedélyesbe ment át.

Nyakamra tért át és gyengepontjaimat kezdte ostromolni. Hihetetlenül jól csinálja, nem tudok vele betelni, de ne csak én kapjak jót. Felültem és eldöntöttem az ágyon, csípőjére ültem és elkezdtem kigombolni az ingét.

- A kaja nem mászik ki a tányérból! - Jegyezte meg, de nem tett semmit ezellen, úgyhogy folytattam.