A biztos pont

18. Fejezet

Eren:

Mikor felébredtem egy ismerős helyen találtam magam. Az illat, ami körbelengett, bódítóan hatott. Bársonyosan puha ágyában éreztem, hogy ő maga vesz körül. De mégis csak megkeresem az igazi hadnagyot.

Lassan pillangó léptekkel suhantam le a lépcsőn. Megláttam őt a konyhában egy bögrével a kezében. Közelebb mentem és szorosan megöleltem. Tettemre megrezzent, de hamar visszaölelt és hajamba puszilt. Elkalandozott.

- Jó reggelt álomszuszék! - Mosolygott rám.

- 'Reggelt! - Bújtam még jobban hozzá.

Letette kezéből a bögrét és újra rámnézett. Felkapott és megfordult. Feltett a pultra és lábaim közé furakodott. Átkarolta csípőmet és csak szüntelen mosolygott. Ajkait megéreztem az enyéimen, vad csókba invitált és nem eresztett.

- Majd nézd meg az üzeneteidet és beszélj az edződdel. - Amint ezt elmondta, itthagyott és elvonult a dolgozó szobájába.

Megnyitottam az üzeneteket és láttam, hogy Levi a nevemben írt. Először Mikasahoz, majd Arminhoz léptem be. Tehát családi konfligtus és láz, még az írásmódomat is ismeri. Ilyesztően jó megfigyelő.

Az utolsó Mary volt, ahol meglepetésemre az igazat mondta. Tudta, hogy nem kell hazudnom és bármit megoszthatok vele. Tehát tudja, hogy kivel vagyok jelenleg és hogy miért.

Eren: -- Szia!

Mary: -- Szia! Eren?

Eren: -- Igen, igen.

Mary: -- Végre. Mesélj mi történt és ki ez a Levi neked?

Eren: -- Felhívhatlak?

Mary: -- Persze!

- Szóval drága édesapám bedurvult és szétvagdosott. - Mondtam keserűen.

- De már jobb? Rendesen elláttak?

- Igen minden a legnagyobb rendben. Vigyáznak rám, ne félj. - A gondolatba belemosojogtam.

- Kik?

- Először is Levi, aztán Hange aki orvos és tanít az egyetemen is. Meg még Erwin, aki egy izomkolosszus úgyhogy nem eshet bajom itt.

- Ennek nagyon örülök, de honnan ismered őket? - Na mit hazudjak? Ezt tényleg nem mondhatom el neki.

- Először Levit ismertem meg és ő mutatott be a többieknek. Mind a hárman együtt laknak egy hatalmas házban és egyszerüen imádok itt lenni. - Áradoztam elrablóimről.

- Ez szuper, de mi lesz apukáddal? - Tapintott rá a lényegre.

- Azt mondta Levi, hogy elintézi a feljelentést.

- Tehát végre meglépted ezt?

- Igen. Szereztem egy kis önbizalmat. - Feleltem elszántan.

- Eren, mi legyen az ebéd? - Haladt el mellettem Levi és megcsókolt.

- Öhm... Legyen bolognai! - A kedvenc kajám.

- Eren te milyen kapcsolatban állsz ezzel a bizonyos Levial? - Bakker belehallatszott.

- Hát... én... izé ne-

- Az egy csók volt? - Vágott közbe csodás kérdésével.

- Igen... - Montam elszontyolodva és lehajtottam a fejem, bár ezt nem látja.

- Azta, Eren bepasizott! - Ujjongott a telefonba.

- Jó, jó. Nem kell ebből ekkora ügyet csinálni. - Ez annyira kínos.

- Üzenem neki, hogy szeretnék egyszer találkozni vele. De most menj vissza a kis Leviodhoz.

- Biztosan fogsz, oké. Szia! - Elköszöntem és leraktam a telefont.

Mérgelődve mentem utána és el is csíptem az előszobában. Ezért még kapni fog, egyszer már az orrát is eltörtem majdnem.

- Ez mire volt jó!? - Vágtam a fejéhez problémám.

- Mi, mire volt jó? - Értetlenkedett.

- Miért csókoltál meg!? - Habár mérges voltam, mégis elpirultam.

- Mert elmentem melletted és adtam egy puszit. - Adta az egyszerű választ, vállrántva.

- De miért nem a fejemre?

- Tudtommal a szád is a fejeden van. - Mosolyodott el.

- Ahhjj, annyira idegeítő vagy! - Vonultam el durcázva.

Gondoltam nem a szobánkba megyek, hanem egy másikba. Nem akarok egy légtérbe lenni egy ilyen idegesítő lénnyel. Bevackoltam magam az egyik sarokba és gondolkodtam.

Mégis mi a jó eget csinálok én itt? Csak egy gyerek vagyok, aki mindenen megsértődik és rengeteg probléma van velem. Egy tizenéves a huszonévesek között, szinte már nevetségesen hangzik. Mind a hárman dolgoznak, de én csak henyélek náluk, amíg ők eltartanak. Ha legalább dolgoznék, akkor minden egyszerűbb lenne.

- Miért nem vagyok jó semmire? - Lábamra hajtottam a fejem, a könnyeim utat törtek maguknak és szüntelenül potyogtak a hideg padlóra.

Az ablakon hangosan kopogtak az eső hatalmas cseppjei. Áztatták le a házak színes falait. Felálltam és ködös tekintettel a hátsóajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam a hatalmas ajtót és kiléptem az esőbe. A kert gyönyörű volt, még sosem láttam ilyet. Virágok százai sorakoztak a zöld bokrok között. De engem csak egy dolog vonzott, volt egy hinta a kert végében. Közelebb mentem hozzá és beleültem, az eső teljesen átáztatta a ruhámat. Csodás  egyveleget alkotott a szememből hulló könycseppekkel.

- Miért utálnak az emberek? A saját apám is meg akar ölni. - Vagtam hangosan fejemhez a problémát.

Végignéztem a virágágyásokon, a rózsák szirmaira hullottak az esőcseppek, majd tovafolytak és a leveleiken ugrálva értek földet. Még a földet is rózsavízzel locsolják. Gondolatomba csak belemosolyogtam és egy aprót löktem a hintán.