A biztos pont

60. Fejezet

Eren:

A napjaink kettesben teltek, bár nekem néha el kellett mennem orvoshoz. A nászutunkat elhalasztottuk, mivel ekkora hassal nem igazán lenne biztonságos utazni. A veszély minig fent állna, hogy jön a baba. De itthon ezzel nincsen probléma. Hange sokszor Farlannál, a munkatársánál volt, de mindig rám nézett, hogy élek-e még. Armin végre bemutatta a szüleinek Erwint, ami nem ment zökkenőmentesen. Nyilván először kiakadtak, hogy a fiúkat szereti, utána pedig azon, hogy őt. Egy 24 éves, két méteres fickót, aki autókat bütykölget. Persze megismerték őt és így már szinte minden idejüket kettesben töltik valahol.

Meghagyják ezt a kis időt kettőnknek, alig tűnnek föl, így olyan mintha nászúton lennénk. Nagyon aranyosak. De van egy ember, aki nem úgy viselkedik, mint a többiek. Egész nap körülöttem van, ölelget, puszilgat és szinte még mosdóba sem enged egyedül. Ha éjszaka csak meg moccanok, már fent is van és figyel, hogy nincs-e bajom. Lesi minden kívánságomat és elhalmoz csomó finomsággal.

Igen, ez a valaki Levi. De a legjobb, hogy észre sem veszi, hogy mit csinál. Ritkán viselkedik ilyen aranyosan, úgyhogy kiélvezem. Az egyetlen dolog ami zavarja a csöpp kis agyát, hogy elmaradt a nászéjszaka. Hogy miért? Hát... Tulajdonképpen alig bírok mozogni. Ha vízszintesbe kerülök akkor azonnal bealszom, úgyhogy ezt, majd később kell megejteni.

- Levi! Örülnék neki, ha elmehetnék mosdóba. - Durcáztam a folyosóra kiérve.

- Senki nem tiltotta meg. - Válaszolt, mintha hülye lennék.

- Egyedül! Úgy, hogy nem követsz! - Fordultam meg és kiabáltam rá.

- Jól van na. - Állt meg egyhelyben. - De mi van, ha akkor lesz valami bajod? - Nézett rám idegesen.

- Akkor majd szólok. - Sétáltam az ajtó felé.

- Biztos? - Pánikolt tovább.

- Biztos.

Nagy nehezen elvégeztem ügyes-bajos dolgaimat, de amint kiléptem az ajtón egy hatalmas rúgést éreztem. Rá is fogtam hasamra, de a kicsi csak nem csillapodott. Levi amint ezt meglátta, azonnal elindult felém. Próbáltam némi simogatással lenyugtatni, de nem sok sikerrel. Arcomra tette kezét és kérdezgette, hogy mi a baj. De egy árva szó sem jött ki a számon. Mintha a tüdőmbe nem jutna levegő.

A rugdalózása mellé társult egy hihetetlenül erős, mégis tompa fájdalom. Lábaim elgyengültek és kicsit meg is szédültem. Gyorsan megkapaszkodtam Levi karjában és reflexből hasamra tettem a kezem. Szorosan tartott és pánikolva kérdezgette, hogy mit csináljon.

Felkapott, ami meg is lepett, hiszen nagyobb vagyok, mint egy ház és gyorsan szobánk felé vette az irányt. Még mindig a levegővel küszködtem és az irdatlan fájdalommal. Hozott néhány normálisabb ruhát és ő is felöltözött, mindezt kb fél perc alatt.

- Eren én... Nem tudom mit csináljak. - Járkált ide-oda és kapkodott.

- Semmiii! Bahj, cshak menjhünk be a khórházba. - Jöttek ki végül szavak a számon.

Idegesen indultunk el kifelé. A fájdalom sosem jó és ez aggodalomra ad okot. Nagy nehezen bemásztam a kocsiba és már azonnal indultunk is. Egész úton kezemet szorongatta és próbált nyugtatni, de nagyon rosszul voltam. Már tényleg halálomon voltam mikor megérkeztünk.

Az egész épület fehérben pompázott, viszont orromat facsarta a fertőtlenítő szaga. Mindenhol nővérek szaladgáltak és gyereksírás hallatszódott. Fel sem fogtam mi történik, de már egy tolókocsiban ültem és ajtókon mentünk át. Levi végig mellettem volt, viszont egyszer csak elengedte a kezem. Megálltunk. Felém fordult és egy hatalmas puszival köszönt el.