A biztos pont

3. Fejezet

Eren:

A suliban szinte mindenki levegőnek néz. Csak azok nem, akik meg akarnak verni és a barátaim. Két barátom van, Mikasa és Armin. Tulajdonképpen ez nekem megfelel, de mégis böki a csőrömet a tény, hogy csak ketten vannak. A másik csapat pedig azon a térfélen játszik, ahol meg lehet verni engem. És ezt három dolog miatt merik megtenni, 1 nagyon lányos és gyenge vagyok. 2 nem tudják, hogy én ki is vagyok valójában és 3 úgysem mondom el senkinek.

- Eren! - Kiabál utánam Mikasa.

- Igen Anyu? - Fordítok hátat és ezzel a lendülettel nekem szalad. Én seggre estem, ő pedig pihe-puha énemre.

- B-bocsi... - Feltápászkodik ülőhelyzetbe.

- Áhhh. Mindegy - sóhajtok fájdalmasan. - Mit szeretnél?

- Ma este lesz egy buli nálam. Eljönnél, csak egy kicsit? - Én egy buliban?

- Minek mennék? Nem iszok, nem táncolok és nem barátkozom. Nincs helyem egy buliban. Akárki szervezi is azt. - Kicsit elszontyolodott, de küldött felém egy mosolyt.

- Mindegy, azért gyere el, ha szeretnél. Nyolckor kezdünk és hajnalig nem fejezzük be szerintem. - Én is felálltam és összeszedtem a szanaszét heverő cuccaimat.

- Rendben. És köszi a meghívást. - Karoltam át Mikasa vállát. Így indultunk el a termünk felé.

Az órák unalmasan és lassan teltek. Nem jellemző rám, hogy várnám a nap végét, de most erre került sor. Elköszöntem mindenkitől és elindultam a koripálya felé.

Mióta elkezdtem a jeget koptatni, azóta egyre könnyebb és felhőtlenebb az élet. Az edzőm bír engem és én is őt. Egy középkorú nő, sokat beszélgetünk és kajálunk is együtt. Jól érzem magam, mikor a jégen állok.

- Jó napot! - Köszöntem a mindig mosolygó portásnak.

- Szia Eren! - Valahogy mindig fel tud vidítani a boldogsága. - Meddig maradsz?

- Ma nincs itt Mary úgyhogy sokáig. - Kacsintottam és mind a ketten elnevettük magunk.

Mary szokás szerint az utolsó szusszt is kihajtotta belőlem, akár fél óra alatt is. Szó se róla, imádom minden porcikájával együtt, őt tekintem anyukámnak. De kemény, ha az edzésről van szó, akkor átváltozik terminátorrá.

- Jó gyakorlást. Majd zárj be kérlek, mert nekem el kell mennem. - Van saját kulcsom a pájához, mert miért ne. Kb minden második napomat itt töltöm, ezért így egyszerűbb.

- Ez természetes és köszönöm! - Vonultam a cuccaimmal az öltöző felé.

Én az az ember vagyok, aki szeret teázni és meleg pulcsikban járkálni egész évben, de télen jól érzem magam. Akkor minden porcikám vágyik a jégre. A kesztyűk, a sapka, a sál, termoszban a finom teám. Minden amit a pályára hozok egy szép emléket jelenít meg. Az első sapkámat a nagynénémtől kaptam, kék volt és a tetején ott díszelgett egy zöld bojt. A mostani kesztűmet Marytől kaptam a világbajnokság után. A termoszomat Mikasa díszítette és Armintól kapott teájimat iszogatom benne. A korcsojámat pedig nyárimunkán összeszedett pénzemből vettem. Egyik emlék sem szomorú, nem kötnek a szüleimhez és a nyomorúságos életemhez.

- Akkor kezdjünk neki. - Beindítottam a zenét és elkezdtem bemelegíteni.

Lenyújtottam minden izmomat, átgyakoroltam a lépéseket és a táncot. Felvettem a korimat és a jégre siklottam. A hideg levegő a tüdőmbe áramlott és végigfutott minden porcikámon. Az érzés, amikor egyedül vagy a pályán és magad lehetsz, mindenen túltesz. Szeretek egyedül lenni a gondolataimmal, amiket megtárgyalhatok magamban.

- A fenébe is. Nem akarok szomorú lenni. - Elkezdtem dúdolni a szöveget és csak siklottam a gyönyörű fehér jégen.

A könycseppek lassan kezdtek el lefolyni kipirult arcomon. Megálltam és letöröltem minden legördülő cseppet. Az egyetlen hely ahol nem vagyok szomorú, de mégis sírok. Nem tudom abbahagyni az egerek itatását.

Hallottam ahogy valaki belerúg egy táskába. Felé kaptam a fejem és elkezdtem hátrálni.

- Ki van ott? - Nem érkezett válasz, de tudtam, hogy nem is fog.

- Miért követsz engem folyton? Vagy csak paranoiás vagyok és skizofrén? - Valójában magam sem tudom.

- Kérlek hagyj magamra! Ez az egyetlen hely, ahol nem érhet baj. Kérlek...

Végére már elhalt a hangom és egyre jobban sírtam. Nem hallottam több hangot, ezért elindultam a cuccaim felé. Mikor kiléptem a pájáról nem láttam semmi. Ezek szerint csak megint beképzeltem és lehet, hogy a többit is.

Ha nem, hát nem. - Vissza mentem a pálya közepére és elkezdtem újra a zenére mozogni. A koreográfia nagyon jó, egyszreű, de nagyszerű. Nem könnyű az egyszer bíztos.

Este tíz körül fejeztem be a gyakorlást. Átöltöztem, elpakoltam a cuccaimat és kiléptem a pályáról. Beleszimatoltam a friss esti levegőbe. A szél halkan suhant végig az utcák között, meglobogtatva a fák lombjait. Nem hallatszódik már parkban játszó kisgyerekek hangja. Néha is csak egy-egy autó száguld el, a kihalt úton. A magány körbelengi az embert idekint, megrémítene ez a tudat, de az egyedüllétnek vannak szép pillanatai...

Hirtelen egy vaskos és hatalmas kéz nyomott az arcomba egy kendőt. Megpróbáltam kiszabadulni, de eredménytelenül. A testem elnehezedett és legyengült. Elnyelt a feketeség, az álmok örvénylő tengerén találtam magam.
__________
- Anyu, anyu, anyu... - Futottam oda hozzá vérző ujjamat mutatva.

- Mi a baj Eren? - Nézett rám kétségbeesetten és kitárta ölelő karjait.

- Najon váj! - Sírtam, de ő otthagyott. Elment a konyhába inkább.

- Bekötözöm. Jó? - Tért vissza egy piros plusszjeles dobozzal.

- Asz vájni vog? - Szorongattam apró kezemet.

- Dehogy, utána már jobb is lesz. - Vett elő egy cuki békás ragtapaszt.

- Máj nem is váj! - Ugrándoztam a szoba közepén, mikor lenyugodtam, anyu csak megsimogatta a buksimat és eltette a dobozt.

- Örülök kicsi Mogyoró - Imádtam ezt a becenevet, olyan aranyosan cseng. Azért kaptam ezt a nevet, mert kicsi vagyok és barna hajam van. De ezt akkor is nagyon imádom és ő ezt tudja is.

- Köszönöm! - Öleltem meg újra és ugráltam ki a kertbe megint.
__________

Mindenkinek csodás reggelt/ napot/ éjszakát. 😘