A biztos pont

10. Fejezet

Levi:

- Ugye tudod, hogy ezt jól elbasztad? - Állt fel az asztaltól és tette össze a tányérokat Hange.

- Jé, nem mondod. - Vágtam hozzá a kicsit sem kedves válaszom, de nem érdekel.

- Én utána mennék! Nem csinált semmi rosszat, de te mégis kiakadtál. Ez a gyerek mindenkinek segít, de a saját sorsa nem számít neki. Magadba bolondítottad, de még jobban meg fog törni, ha így folytatod. - Magam is rájöttem a problémámra, nem kell még felhívni rá a figyelmet. Erwin se sokkal jobb és itt pofázik nekem.

- Csak nem tudod elfogadni, hogy megpuhultál és beleszerettél valakibe. - Talán igaza lehet Pápaszemnek, de ezt nem fogja megtudni.

- Oké, nem vagyok óvodás! Magam is el tudom dönteni, hogy mi a jó nekem.

- Nem. Tévedsz, ha tudnád mi lenne jó neked, akkor nem beszélnél így vele. - Csak osztják az észt drága barátaim, de nekik sincs senkiük.

- Menj már utána! Vagy rugdossalak fel a szobádba? - Megindultam ólomléptekkel a hatalmas lépcsőfokokon felfele.

Mikor beléptem a szobámba a tátongó üresség fogadott. Egy szál Erent sem véltem felfedezni sehol.

- Eren! Merre vagy? - Kiabáltam a még hatalmasabb semminek.

- Kérlek beszéljük meg. Hadd meséljek valamit neked. - Semmi válasz nem érkezett, de tudtam, hogy itt van valahol. Leültem a szekrényemnek támaszkodva.

- Miért raboltál el? - A hátam mögül hallottam a hangot.

- Te a szekrénybe bújtál? - Kérdeztem nevetve, de nem sokáig.

- Mi a válasz? - Vágta ismét fejemhez.

- Mert kell a pénz. - Válaszoltam egyszerűen.

- De akkor, miért nem dolgoztok rendesen? Más emberek maguknak keresik meg a pénzüket. - Nem tudja milyen az élet.

- Ez nem ilyen egyszerű, van rendes munkánk. Hange az orvosin tanár, Erwin sportautók javításával foglalkozik én pedig egy vállalatot vezetek, nem azért kell a pénz, mert nincs miből megélnünk. - Most elképzeltem az értetlen gyerek fejét, ahogy rám néz.

- Elmondom inkbáb. Ha mind a kettőtöknek ugyan annyi van, te nem szeretnéd elvenni a másiktól, de többet akarsz kevés melóval. Akkor eléred, hogy a másik elveszítse azt, itt jössz a képbe te. Én Levi Ackerman vagyok, te pedig Eren Yeagar, tehát nekem az a tervem, hogy a konkurens cég vagyonát és hírnevét csökkentem, ezáltal én leszek a nagyobb. - A szekrény ajtaja lassan kinyílt és egy aprócska kisfiú bújt ki belőle. Lépett néhányat és szembe fordult velem. Akkora pofont adott, hogy a fejem néhány utcával arrébb állt meg.

- Még nem mondtam el mindent, amit szerettem volna. Eren én tényleg szeretlek téged. Fülig szerelmes vagyok beléd, de megértem, ha te máshogy érzel irántam. A lényeg, hogy elmondtam és már tudod. - Felálltam és kivánszorogtam a nappaliba, amikor Hange meglátott csak felszisszent és meglepődve nézett rám.

- Ezt ő csinálta? - Mutatott az arcomra, előkaptam a telómat és megnéztem benne a fejemet. Hát szó mi szó, volt miért fájjon a fejem. Néhol még véraláfutásos is volt a kéznyoma, de  teljes mértékben megérdemeltem.

- Ki más pofozna meg úgy, hogy a fal adja a másikat? Persze, hogy a cuki, aranyos, visszahúzódó, kedves és félénk gombócka. - Hange felnevetett és már el is viharzott én pedig fogtam egy csomag fagyasztott borsót és az arcomra raktam.

Bementem a fürdőbe, hogy egy kis krémet rakjak rá. Csak keresgéltem a szekrényben, mikor két apró kezet éreztem meg az arcomon. Felszisszentem és elhúzódtam tőle. Eren állt ott az általam keresett krémmel a kezében.

- S-sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni, csak mérges voltam. - Sírta el magát ismét, de mikor rájött, hogy emiatt szidtam le múltkor, megijedt. Eltakarta az arcát és elindult kifelé. Megragadtam karját és szoros ölelésbe zártam.

- Ne menekülj tőlem, nincs olyan pillanat, mikor ne akarnálak magam mellett tudni. Habár nem tagadom, fájt az az ütés, de megérdemeltem. - Hajtottam fejem a buksijára.

- Hívhatlak Levinak? - Nézett rám boci szemekkel.

- Ahogy csak akarsz kölyök. - Elmosolyodott és még szorosabban ölelt.

- Szeretlek Levi, mindennél jobban. - Apró puszit adtam ajkaira, de ő elmélyítette, így percekig álltunk egymást falva.

Elezdett a kád széléhez tolni és leültetett. Kezébe vette a krémet és elkezdte óvatosan bekenni az arcomat. Megelégeltem, hogy távolról ügyeskedik, ezért szétnyitottam lábaimat és közé húztam. Átöleltem derekát és fejemet mellkasába fúrtam, még így is alig volt magasabb nálam. Jól esett, hogy valaki más gondoskodik rólam. Nem, nem más, hanem Eren. Ez az aranyos kis gombócka, akit mindentől meg akarok óvni.

- Ha le akarod rombolni a vállalatunkat, akkor nem rossz ember vagy, hanem hatalomvágyó? - Kérdezte rezdüléstelen arcal.

- Bróbáltam a két céget békébe húzni, vagy egyesíteni, de hallani sem akartak a tervemről. A szüleid nem csak legálisan jutottak a pézükhöz és ez az ami zavar. Én tisztességesen megdolgoztam érte, de ők a hamis pénzükkel túlnőttek rajtam. - Lenézett rám és valamin elgondolkodhatott, mert a feje ezt mutatta, elég fura.

- Én vagyok az első ember akit elraboltatok? - Megráztam a fejem és visszadöntöttem mellkasára.

- De az első akibe beleszerettem! Meg persze az első, akit váltságdíjért. A többit csak elraboltuk, megkínoztuk és megölte Erwin, vagy elengedtük. - Elszörnyedve nézett rám, de nem taszított el, vagyis minden hibámmal együtt szeret az a kis manócska.

- Nem zavar, hogy ez a kis hobbink? - Felálltam és a falhoz szorítottam.

- Z-zavar, de úgysem fogod abbahagyni. Ha neked nem esik komoly bajod, akkor nincs ellenvetésem. De nyugodtan abbahagyhatod. - Nézett fel rám reménykedve, megint csak az én egészségemmel foglalkozik.

- Nem szoktam jó emberekre vadászni, kész maffiákat szoktunk lekapcsolni. Nem foglalkozom tinédzserekkel, de most örülök, hogy megtettem. - Közelebb hajoltam hozzá, de még nem csókoltam meg.

Ő is közelebb hajolt és végigsimított a hasamon, majd egy határozott mozdulattal ellökött magától. Kibújt a fogságból és kiment az ajtón. Én csak bámultam utána, ez nem az a félénk gyerek, akit én ismerek.