A biztos pont

38. Fejezet

Levi:

- vi... Levi... - Hallottam meg Eren hangját.

- Mhm? - Morogtam, mert véleményem szerint korán van a keléshez.

- Ajándék! - Nyomott a kezembe egy kisebb dobozt.

- Miért kapom? Valamit elfelejtettem? - Mosolyogva megrázta a fejét és noszogatott, hogy nyissam ki.

A doboz egy hosszú sötétkék szalaggal volt átkötve. A telején egy gondosan megkötött masni díszelgett. Amint kinyitottam egy fehér anyagot találtam benne. Furcsállva Erenre néztem, aki látszólag nagyon izgult. Kivettem az aprócska anyagot, ami... ami egy babaruha. Egy hófehér rugdalózó, elején egy macival. A doboz alján pedig egy pozitív terhességi teszt. A szememet elárasztották a könnyek, elhomályosult a látásom, de továbbra is csak a ruhácsát néztem. Visszaejtettem a dobozba és arréb raktam. A könnyek utattörtek maguknak és mind a ketten elsírtuk magunk. Átöleltem Erent úgy folyattam tovább a könnyeimet.

- Ugye ez nem valami vicc? - Megrázta a fejét még hangosabban hüppögött.

- Annyira örülök, alig tudom elhinni. - Egyre szorosabban bújt hozzám és meg sem tudott szólalni.

- Mióta tudod? - Rám szegezte zöldjeit és elmosolyodott.

- T-tegnap reggel. - Mondta könnyeivel küszködve.

- Szóval hazudtatok? Szép kis társaság mondhatom. - Elkezdett nevetni és visszabújt mellkasomba.

Nekidőltem az ágytámlának és magammal húztam Erent is. Karjaim közt fekszik életem szerelme, aki szíve alatt hordozza a kisbabánkat. Felfoghatatlan érzés, hogy ez megtörténik velem. Sosem képzeltem volna, hogy apa lehetek, de azt végképp nem, hogy ilyen hamar. Szét akarom kürtölni a vilának, hogy tudják, Eren az enyém és a mi gyerekünket hordozza.

- Te biztos vagy a dologban? - Szegezte nekem a kérdést.

- Ezt hogy érted?

- Még mindig hihetetlen ez nekem és nem tudom, hogy hova kapjak. Még csak egy gyerek vagyok és nem tudom, hogy jó szülő leszek-e. - Jobban magára húzta a takarót és szorosabban búkt hozzám.

- Véleményem szerint jobban elmennél macskának, mint embernek. - Nevettem, mire karomba boxolt. - Szerintem csodálatos apa leszel és ne gondolj magadra gyerekként. Már csak néhány hónap és felnőtt leszel, de engem nem érdekel, hogy hány éves vagy. Elvégre gyerekként szerettem beléd. - Nem láttam az arcát, de a füle vörösebb volt, mint egy érett paradicsom.

- Szerinted fiú lesz vagy lány?

- Szerintem mindegy. De én fiút szeretnék. - Kuncogott és felnézett rám.

- Kicsit ellentmondásos, de miért szeretnél fiút?

- Mert, akkor lenne egy katona, aki megvédi a kicsi hercegnőnket? - Kikerekedtek a szemei és lehajtotta a fejét.

- Szóval te kettőt is szeretnél? - Kérdezte, talán kicsit csalódottan is.

- Igen, miért? Te nem? - Felült és törögetni kezdte az ujjait.

- Nem tudom, én nem vagyok biztos benne. - Motyogta.

- Miben nem vagy biztos? - Remélem nem akarja esetleg elvetetni.

- Nekem borzalmas szüleim vannak, a tieid már nincsenek közöttünk. Nincs semmi példa, az ismeretségemben nincsenek, olyanok akiknek vannak gyerekeik. - Kicsit zavaros a mondandója, de a lényeg megvan.

- Szóval nem akarsz több gyereket elrontani? - Kérdeztem, komolyan és a választ is így szeretném kapni.

- Igen, valahogy úgy.