A biztos pont

32. Fejezet

Levi:

- Jó napot! - Lépett be az előszobába egy szőke srác.

- Szia! - Futott oda hozzá Eren és megölelte.

- Kerülj beljebb! - Invitálta beljebb Hange a fiút.

Amint meglátta Erwint, lefagyott. Viszont ez a fucsa kommunikáció kölcsönös volt, méregették egymást. Keveset gondolkodott, majd megszólalt.

- Simth? - Világosodott meg, és halványan elmosolyodott.

- Arlert? - Mind a ketten kezet nyújtottak és értelmes felnőttek módjára üdvözölték egymást.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek. - Vidult fel Erwin.

- Szintén. - A kissrác értelmesebb, mint gondoltam. De...

- Honnan ismeritek egymást? - Adtam hangot a kíváncsiságomnak.

- Egy földrajzkutató csoport tagjai vagyunk. Geológia a mindenünk. - Mosolygott a kis szőke.

Fura, hogy ennyire hasonlít Erenre, de mégsem. A külseje ugyanolyan törékeny és gymáoltalan virágszál, de a belső más. Ő komolyabbnak és már hihetetlenül műveltnek tűnik. Felnőttebb, mint én. A törékeny külső egy határozott férfit takar. Elismerésem, hogy még nem nyírta ki Erent, a gyerekessége miatt.

- Levi... - Állt meg előttem Mikasa.

- Igen?

- Tudnánk beszélni négyszemközt? - Bólintottam és intettem neki, hogy kövessen.

Betessékeltem a dolgozószobámba és leültettem az asztalommal szemben. Én pedig nekidőltem a hatalmas fa lapnak. Kényelmetlenül mocorgott és a pulcsija ujját gyűrögette.

- Miről szeretnél beszélni? - Rámnézett és egy nagy levegő után belekezdett.

- Szóval... Csak arról lenne szó, hogy Eren miért van itt? - Huh, már azt hittem rosszabb dologról akar beszélni.

- Pontosabban?

- Azért van itt, mert az apja bántotta vagy a szülei beperlése miatt? - Wow egészen jól informált a csaj.

- Azt mondanám, hogy minden egyben. Azért jött, mert az apja bántotta, de nem ment el miután már nem bánthatta. - Mivel kicsit megkönnyebbült, kényelmesebben elhelyezkedett.

- Miért ide? - A kérdése nem volt szemrehányó, csak kíváncsi.

- Mert itt nem találhatják meg a szülei. - Lehajtotta a fejét és elmosolyodott.

- Tehát ezért mondta, hogy nálam nem lenne biztonságban. - Bólintottam és felemeltem az állát, hogy rmá nézzen.

- Nem veled volt a gond, hanem a ténnyel, hogy túl jóban voltatok. Rosszul is érezte magát emiatt. - Hálasan elmosolyodott és felpattant a székből.

- Már csak két kérdésem van. - Biccentettem jelezvén, hogy mesélhet.

- Hyog ismertétek meg egymást? - Most mondjam el, hogy elraboltam? Azt nem lehet, akkor megutálna és és Erennel is megutáltatna. De akkor mi legyen?

- A koripályánál, éppen edzésen volt, mikor arra jártam. - Gondolom régi emlékek jutottak az eszébe, mert szinte már nevetett.

- Emlékszem, mikor először ment jégre és azonnal elhasalt. Még csak 4 éves volt. Azt mondta, hogy ő sosem megy többet korcsolyázni. Abba is hagyta, de utána visszatért és lám, junior világbajnok. - Hihetetlenül aranyos, ahogy elképzeltem a pici Erent durcázi, hogy soha nem fogja ezt csinláni.