A biztos pont

54. Fejezet (18+)

A sztori előtt még engedjetek meg nekem egy kis hisztit kérlek.

Szóval a wattpad folyton le akarja szedni a képeimet, de én lázadok. Úgyhogy, ha a wattpad egyszer dühből máglyán eléget valakit az én leszek, majd integessetek nekem.

Levi:

Amint elhagyta a szobát izgulva dőltem hanyatt az ágyon. Megtettem... Annyiszor tettem vissza a fogasra azt a ruhát, vettem ki a kosárból a golyókat, tettem helyére a szemfedőt, hogy meg sem tudom számolni. De most már nincs visszaút, egyenesen a cél felé.

A hosszú percek teltek egymás után, de Erennek semmi nyoma. Talán nem tetszett neki az ajándék és húzza az időt, hogy megmondja. Bár ez az egész inkább nekem kedvez. A csendet viszont egy apró, alig hallható nyögés törte meg. Tehát nem futamodott meg és kipróbálja a játékszereim.

Az ajtóban egy fura kinézetű Eren állt. Haja enyhén kócos volt és csak a mögüle beszűrődő fény világította meg. A ruha szinte teljesen átlátszónak volt mondható, így csak az alakját lehetett látni. Tett néhány bátortalan lépést, majd hirtelen megállt és lehajtotta a fejét. Látszott rajta, hogy zavarban van és esze ágában sincs kacérkodni, de miért?

- Hirtelen nyuszi lettél? - Felkapta a fejét és még közelebb jött.

- Mi az, hogy hirtelen? - Kérdezte iszonyatosan halkan. Még közelebb jött és megállt az ágy mellett.

- Vedd föl a szemfedőt! - Utasítottam, mire lassú mozdulatokkal a fejére helyezte.

- Nem értem mire kell ez az egész. - Jelentette ki, de nekem terveim voltak, így nem fér bele a bájcsevej.

Arca felé boxoltam egyet, de semmi reakció nem érkezett. Ennyire vakon megbízik bennem? Teljesen eltakarta szemeit az a cucc. Átsuhant agyamon a tény, hogy ma még sok dolgot kell csinálnunk. Karon ragadtam és az ágyra rántottam.

- Ahhh! - Hagyta el száját egy hangos és fájdalmas nyögés. - Megőrültél!?

- Ilyen hangod csak a végén szokott lenni. - Próbált kiszabadulni rabságából, de nem jutott sokra.

- Baszki Levi, hatalmas golyók vannak a seggemben és te épp rángatgatsz ide-oda! - Vágta nekem a tényt amiről meg is feledkeztem.

- Tetszik ez az energia... - Súgtam a fülébe, mire megremegett szorításomban.

Elővettem egy szalagot és az ágyhoz kötöztem kezeit. Rángatózni kezdett, de hangos nyögéseiből ítélve ez nem a legjobb eredményt okozta lent. Felkapcsoltam egy aprócska lámpát az éjjeliszekrényen, így pásztáztam tovább. Teste gyönyörű, arcán enyhe pír látszódik, az anyag tapad izzadt testére és izeg-mozog a furcsa érzés miatt.

- Levi?... - Suttogta a csendbe, mivel nem tudja, hogy hol vagyok. Annyira aranyos.

Visszaültem az ágyra, hogy jelezzem: itt vagyok. Lábait felhúzta, így takarta testét, de ezért mélyebbre csúszott a rudacska. Fölé kerekedtem és megtámaszkodtam feje mellett. Apró csókot leheltem ajkaira, majd eltávolodtam tőle. A testét "fedő" ruhát lehámoztam róla és elkezdtem nyakát puszilgatni, szívogatni. Kezeit ökölbe szorította és erősen markolta az őt fogva tartró szalagokat. Nyakán lévő világos bőr már alig volt látható szívásnyomaimtól és a harapásnyomoktól. Mélyen beszívtam mámorító illatát, teljesen elbódított a látvány, az illatok, a hangok...

- Levi... Miért nem láthatlak? - Kérdezte halkan.

- Hogy inkább érezz... - Súgtam neki az egyszerű választ.

Lábait óvatosan lehámoztam teste elől, hogy ne rejtse el magát, de csak ficánkolni kezdett. Kezemet végighúztam állától egészen alhasáig, mire csak még jobban összehúzta magát. Próbált kezemtől szabadulni és rejteni testét.