Eren:
- Gyere játszani! - Karon ragadott két manó és húzni kezdett
- Jó, jó. Csak lassabban. - Letettem a sütit a kezemből, kiléptem a cipőből és utánuk mentem.
- Babázzunk! - Ültek le a nappali közepén.
- Rendben...
- Te leszel a fiú baba. - Kezembe nyomtak egy csupasz játékot, hogy kezdjek vele valamit.
- Két lány egy fiú ellen, ez nem egyenlő. Száz fiú sem lenne elég ellenetek. - Csak kuncogtak kijelentésemen és egyikük elém állt.
- Lucy vagyok és a tesóm Sofi. Téged, hogy hívnak? - Felém nyújtotta kacsóját, majd kezet ráztunk.
- Nagyon szép nevetek van. Engem Erennek hívnak. - Miután ezt elmondtam beült az ölembe és hozzámbújt.
Látszik rajtuk, hogy a legártatlanabb lelkek és annyira önfeletten belemerülnek a játékba. Lehet, hogy változtatok a koncepción és először lányt szeretnék. De az úgy nem jó. Vagy mégis? Mindegy...
Sosem volt lány tesóm, így nem is játszottam, ilyenekkel. De gyakorolni nem árt műanyag babákon mielőtt élesben próbálkoznék.- Eren bácsi... te miért vagy itt? - Nézett fel rám csillogó szemekkel Lucy.
- Mert a szüleitek meghívtak vacsorázni. - Megrázták a fejüket és ismét feltették a kérdést.
- Téged nem ismernek, nem hívhattak meg. Akkor Levi bácsi hívott el magával? - Hihetetlen, hogy milyen okosak és értelmesek 8 évesen.
- Igen én Levi bácsival jöttem.
- És ő honnan ismer téged? - Most már Sofi is befészkelte magát az ölembe és így kérdezgettek.
- Összetalálkoztunk és utána összebarátkoztunk. - Ez így nyersen, tömören és gyerek fülnek valóan.
- Hol találkoztatok?
- A korcsolyapálya előtt...
- És miért voltatok ott? - Kérdezték átratlan tekintettel. Ha ők azt tudnák, valószínüleg megutálnák a keresztapjukat.
- Levi csak sétált én pedig akkor végeztem az edzéssel. - Úgy néztek ki, mint a kutyusok. Enyhén oldalra döntötték a fejüket és csillogó szemekkel néztek rám.
- Milyen edzés?
- Korcsolyázom. De megsúgom, hogy a ti keresztapátok se semmi. Úgy siklik a jégen, mint Elza. - Suttogásom eredménye egy hangos kacaj lett.
- Vicces vagy Eren bácsi... - Nevettek tovább, de nem értem, hogy min.
- Mi, olyan nevetséges? - Kétségbeesetten néztek rám és megrázták a fejüket.
- Levi bácsi nem tud korcsolyázni. - Mondták el nekem, mintha hülye lennék.
- Áhh értem, szóval átvert titeket. Ő nagyon is tud korizni. - Remélem nem harapja le a fejem, amiért elmondtam.
- Eren bácsi jössz máskor is hozzánk? - Kérdezték vidáman. De erre nem tudok helyes választ adni.
- Remélem, de nem kell bácsiznotok én is ugyanúgy gyerek vagyok. - Bólintottak és tudomásul vették, hogy szeretnék még hozzájuk jönni.
- Eren? Levi miért szerelmes beléd? - Azt hittem menten meghalok, ezt honnan tudják. Talán Bill elmondta volna, hogy a barátnőjét hozza.
- Levi csak a barátom... - Próbáltam tagadni, mire közelebb hajoltak a fülemhez.

YOU ARE READING
A biztos pont
FanfictionHa a múlt és a jelen is nehéz, valószínüleg a jövő is az lesz. A sok klisé és vélt forduló pont között, viszont találni egy biztos pontot. Vajon a rossznak is van jó oldala? Az eddig hitt gondtalanság is átformálódik egyszer.