A biztos pont

50. Fejezet

Mielőtt bármit elkezdenénk: SAJNÁLOM!
Ez a rész már vagy egy hete megíródott, de sosem volt időm kirakni. Az elkövetkezendő egy hét még ilyen lesz, de utána már jobb, talán.

Suliban vagyok fél nyolctól, nyolcig és mire kilencre hazavánszorgok és bedőlök az ágyba, már nincs kedvem részt kirakni, nem, hogy írni.

De igyekszem és megpróbálom csökkenteni a két rész közötti időt.
Mindenkinek jó olvasát és szép napot.
..................

Eren:

- Jó reggelt! - Léptem be az irodába, mire mindenki rám kapta a fejét.

- J-jó reggelt! - Köszönt vissza félénken egy lány.

- Mi a probléma? - Kérdeztem meg, mire a hátam mögé mutattak.

Mögöttem egy kb két és fél méter magas, szőke fickó állt. Komoran pásztázta az embereket, majd lenézett rám. Még jobban hunyorgott, majd kicsit közelebb hajolt. Hátráltam két lépést, de ő csak közeledett felém. Csuklómra fogott és húzni próbált az egyik iroda felé, de nem hagytam magam.

- Maga meg ki a franc!? - Kiabáltam rá és kitéptem a kezemet, szorításából.

- Azt neked nem kell tudnod cicus. - Na ebből elég, velem senki ne szórakozzon.

Kacér mosoly ült ki a száján, gondolom szereti azokat a kurvákat, akik megjátszák, hogy ellenállnak. De rossz embert fogott ki magának. Nem megjátszom, hogy nem tetszik a dolog. És hogy ezt érzékelje is, egy könnyed mozdulattal tökön rúgtam, mire nyögve összeesett. Fölényes vigyorral hajoltam közelebb.

- Most már elmondod, hogy ki vagy? - Kérdeztem a nyöszörgő alaktól.

- Yeagerék üzlettársa... - Sikerült egy mondatot kimondania emberi hangon.

- Akkor rossz Yeagerrel kezdtél. - Felegyenesedtem és elhaladtam mellette.

- Mégegyszer jó reggelt és jó munkát! - Hajoltam meg, majd beléptem az irodámba.

Az arcok fagyosak voltak és kiült rajtuk a döbbenet. Szerintem most lepergett az életük és a karierjük a szemük előtt. Ha bárki rám mászik, azt kegyetlenül eltiprom. Persze csak elegáns keretek között. Ha semmibe néznek azt nem szeretem és annak következménye is van.

- Főnök, jól van? - Futott be az irodámba egy fiatal lányka.

- Persze, miért? - Leült az egyik székre és belekezdett.

- Senki nem mert eddig ellene szegülni, ha ide bejött, akkor az volt, amit ő akart. Hihetetlen, hogy így kiiktatta. - Áradozott és örvendezett boldogan.

- Ennek szívből örülök, de most munkára és valaki szedje föl a földről azt a mamlaszt. - Utasítottam, mire mosolyogva bólintott és elment.

- Hello cicus! - Nyitott be az irodámba a seggfej.

- Tudod egy jó cicus karmol és harap. - Letette kabátját és táskáját az egyik székre, majd a másikra leült.

- De én jobban szeretem, ha nyávognak és dorombolnak alattam. - Az asztalomon volt egy hatalmas könyv, amit nagy nehezen, de hozzávágtam, majd ölébe zuhant a sok sok betű.

- Én azt szeretem, ha nem szólalnak meg és nem nyúlnak hozzám. - Mosolyogtam rá kedvesen.

- Esküszöm le fogod szakítani a farkam! - Hisztizett nyöszörögve.

- Megesik, hogy a cicus rossz helyen harap? - Kérdeztem, mire csak fejet rázott.

- Akkor most megtudod milyen érzés. - Dőltem hátra és elővettem a telefonomat.