A biztos pont

31. Fejezet

Eren:

- Segíts már egy kicsit! Egyedül nem megy! - Kiabáltam oda Hangenak.

- Oké, csak egy perc. - Ugrott ide a kezében egy fakanállal.

- Az meg miért van nálad? - Vállat vont és lerakta a kezéből.

- Levi, hogy áll?

- Nem tudom, de jöhetne már. - Sóhajtottam gondterhelten.

- Nem kell ennyire túlhajszolnod magad. - Próbálta megfogni a kezemben lévő függöny szélét, de az leesett a földre.

- Tudom. - Közelebb lépett és szorosan átölelt. - De én szeretném.

- Nyugi, nagyon fog örülni, habár féltékeny vagyok, hogy engem nem tisztelsz meg ennyire. - Kezdett el csikizni.

- Jóh, jóh... Oké. Tudod hogy téged is fogunk ünnepelni. - Bólintott és diadalittasan elbonult.

- Nem azért jött, hogy segítsen? - Motyogtam magam elé.

- Itt vagyok! - Lépett elém Levi és átölelte a derekamat.

- Áhhh! Ne ijesztgess! - Borultam föl majdnem a székkel.

- Sajnálom. Amúgy meg miért kell ez? - Megfordultam és durcásan néztem rá.

- Ez most komoly, eddig ennyire elcseszettül éltetek? Kicsit sem tűnt föl, hogy ez nem normális. Akkor is megünnepeljük Erwin szülinapját. - Akasztottam fel végül a karnisra a frissen mosott függönyöket.

- Tegnap még az ágyban haldokoltál.

- De csak ma tudtam meg, hogy szülinapja van. - Az egész lakás felvan már díszítve és a tortát is épp készíti Hange.

- Oké, oké...

- Ajánlom is, hogy oké legyen. - Megfogta a derekamat és levett a székről.

- Milyen nagyszájúak lettünk... - Morogta a fülembe mély hangján.

- Van még dolgod, nem? - Intettem a kezemmel, hogy elmehet.

- Ezt még nagyon megfogod bánni. - Elmosolyodtam és én is indultam utamra.

Kiderült, hogy mióta együt van a három grácia azóta nem ünneplik a szülinapokat. Pedig az nagyon fontos. Én csakazértes fogok szervezni Erwinnek egy "bulit" mire hazaér. Hange még kifejezetten örült is ennek, de Levi. Ő nem érti minek ekkora felhajtás. Azért, mert az összes elmaradt évet be kell pótolni.

Néhány óra múlva kész is lettünk, minden tökéletesnek bizonyult. Mi valahol elbújtunk, hogy majd úgy köszönthessük. A kulcs elfordult a zárban és egy meggyötört sóhajjal jelezte, hogy itthon van.

- Boldog Szülinapot! - Ugrottunk elő Hangeval, de Levi nem volt olyan lelkes. Mondjuk mit is vártam.

Erwin nem mondott semmit, csak állt egyhelyben és pásztázta a lakást. Már azt hittem nem tetszik neki, mikor sírni kezdett. Ami még most is furán hat tőle, de most indokolt. Közelebb lépett és mindhármunkat szorosan átölelt.

- Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm! - Szipogott és folytak a könnyei.

- Hange... - Suttogtam oda neki, mire ő kibújt az ölelésből és a konyhába rohant.

- Boldog szülinapot mamlasz. - Lépett elő a tortával.

Erwin elengedett minket, de megragadta a karunkat át a konyhába rángatott. Ott leültetett a székekre és elénk rakta a felvágott tortát. Mindenki nekikezdett az evésnek. Öröm volt nézni, ahogy tömi magába a tortát és közben folynak a könnyei.