A biztos pont

25. Fejezet

Levi:

Próbáltam úgy beosonni az irodámba, hogy ne találkozzak a titkárnőmmel. Bár sikerrel játram, de mindig jól a hátam mögé néztem. Nem szeretnék egy kést a hátamba, féltékenységből. Olyan nyomott és unalmas hangulat van, de néhányan igen jól szórakoznak. Az indok pedig a TV nézés. Gondoltam meglepem a lustálkodókat és közéjük sétálok.

- Mi olyan vicces? - Tettem föl a kérdést.

- A főnök késik, így ezt csináljuk. - Adta a tudatlan választ.

- Na az szuper és mit néztek? - A készülékre mutatott, ahol megláttam a fejem.

- Vagyis kínos, gimis összeállításokat rólam? - Suttogtam a tömegbe, mire megállt a levegő.

- Jó-jó reggel! - Hangzott el egyszerre, félve a válasz.

- Jó reggelt! Na munkára! - Kiabáltam el magam, mire mindenki szétözönlött.

- Még egy kérdés! Ki találta ezt a videót? - Mindenki lapult és figyelte a többit, mire egy srác felállt és feltette a kezét. Úgy nézett ki, mint Erwin, sőt sokkal ijesztőbb. - Küldd majd át nekem is. - Kacsintottam és bementem az irodámba.

Egész nap hatalmas csend telepedett az emberekre és ezáltal rám is. Viszont ezt egy nagyon hangos személy törte meg. Drága pápaszemes barátném ugrált végig a folyosón. Bár inkább idegesen, mint boldogan. Kiléptem az ajtóm elé, hogy átvegyem, amit hozott, de nem volt nála semmi.

- Levih! Khapcshold... beh... ah... thévéth! - Ért el hozzám.

Az egyik engedelmes tanoncka tette is amit Hange mondott. A hírcsatornán, pedig a Yeager családról volt szó. A családról. A család összes tagjáról.

- A szülők állítása szerint nem bántották a fiút, ám a család orvosa másként vélekedik.
- Az emberek még csak most tudták meg, hogy van egy örökös a képben, de senki sem tudja, hogy hol.
- A fiú már napok óta nem lakik otthon és a cuccai sincsenek otthon.
- Reményeink szerint a tárgyalásokon tanúskodik. A kérdés, hogy melyik oldalon.

Hangzottak el a furábbnál, furább feltevések, de csak néhányan tudjuk az igazat. Telefonomért nyúltam és megnyitottam az üzeneteimet. Gondoltam írok neki, de ő már megelőzött.

- "Láttam. Minden oké."

Féltem őt, mi lesz vele, ha rászállnak az újságírók és nem hagynak neki teret. Szeretném továbbra is úgy tartani, mint mikor elraboltuk. Csak a szobámban, nem is, csak az ágyamban lehet és csak azt csinálhat, amit megengedek neki.

Nem szeretném, ha bármi baja esne. Így is elég rossz történt már vele, megérdemelne egy boldog életet. Ahol szabadon létezhet és nem kell félnie semmitől. Ahol kiállhat az esőbe, de nem folynának az arcáló könnyek. Szeretném megvédeni.

Levi: - Rendben Kicsim. Azonnal írj, ha valamai baj van! - Lehet, hogy túlságosan is aggódós vagyok?

Eren: - Oké, oké apuci. De menj dolgozni, mert így nincs értelme, hogy nem vagy itthon. - Najó igaza van.

Levi: - Ne menj ki az utcára, amíg haza nem érek haza.

Eren: - Nem leszek aranyhaj, akit bezársz a toronyba. De nyugi, nem szándékoztam kimenni. - Oké, tudom ez már túlaggódás, de akkor is.

Levi: - Helyes! Csók.

Eren: - Szia! - Mi az, hogy SZIA?

Kicsit mérgesen, de mégis nyugodtan trappoltam be a tárnyalóba és vágtam be magam mögött az ajtót. De sajnos nem csak én voltam bent. Az a bizonyos srác beszélt telefonon. Rám kapta a fejét és felállt a székből.