A biztos pont

41. Fejezet

Levi:

- Legyen szép napod... - Adtam puszit a fejére és kiléptem a szobánkból.

- Neked is... - Motyogta utánam és ismét lehunyta szemeit.

Ez a nap sem indult másképp, egy gyors tea után az autómban kötöttem ki. A hideg szinte bekúszik a bőröm alá és szép lassan megfagyaszt. Sosincs kedvem bemenni dolgozni, de ma főleg. Tegnap sem voltam otthon és ma sem, ami alapjáraton normális. Egy átlagos ember kevesebbet van otthon, mint munkában, de nekem nem kéne folyton bent lennem.

- Jó reggelt főnök! - Köszönt rám a titkárnőm.

- Behoznád a papírjaimat? - Kacsintottam rá, mire kiskutya módjára ugrik is.

- Főnök tudnánk beszélni egy kicsit? - Állított meg egy srác a folyosón.

- Najó most tarthatunk kívánság műsort. - Kiabáltam az iroda közepén. - Itt hagyok egy papírt, ha bármi óhaj-sóhajotok van, akkor ítjátok föl magatokat és szakítok időt rátok. - Érezzék a törődést és, hogy kedves vagyok.

- Köszönjük! - Kiáltották el magukat.

- Gyere az irodámba és akkor beszélünk. - Veregettem meg a vállát a srácnak.

- Rendben, öt perc. - Felcsillant a szeme és kapkodni kezdett.

Az emberek próbálnak ragaszkodni a földi jókhoz, mint a pénz, de néha rájönnek, hogy egy kis kedvesség sokkal többet ér. Elég kötött rendszert alakítottam ki, miszerint nincs reklamáció, nincs rinyálás és nincsenek önös érdekek. Ezt már az állásinterjúkon el szoktam mondani és ennek fejében veszem föl őket. De néha lehet gyereknap és jöhetnek a problémáikkal hozzám is. Szerintem az a lap tele lesz írva nevekkel, de most az egyszer végig megyek rajta.

- Itt vagyok főnök! - Jelentette be, mikor belépett az ajtón.

- Miről szeretnél beszélni? - Leült velem szemben és nekikezdett.

- Szóval, már több éve a cégnél dolgozom és minden időmet az itteni munkámmal töltöm. Nagyon kínos, ilyet kérnem, de kaphatnék egy kicsivel több fizetést? - Kicsit megtorpant, majd folytatta. - Nagyon fiatalon lettünk árvák a húgommal és még most is tartozásaink vannak. Ha ez nem megoldható, akkor sajnálom, de kérem fontolja meg. - Felállt és elindult az ajtó felé.

- Miért lettek árvák? - megállt és levette a kezét a kilincsről.

- Autó baleset...

- Részvétem a szülei miatt, megfontolom a dolgot. - Hálásan bólintott, majd kivonult az ajtón.

Nekiálltam a papírmunkának és az értelmetlen feljelentések hárításának. Az embereknek mennyi idejük van, hogy ezeket irogassák? Főleg egy nagy cég ellen. A legtöbbnek az a témája, hogy miattunk kell bezárniuk a kisvállalkozásukat. Ami azért sem helytálló, mert vidéken ők viszik a prímet, oda mi nem érünk el.

- Főnök, meghoztam a lapot. - Nyitott be ugyanaz a srác.

- Köszönöm, rakd csak le valahova.

A legfurább, hogy az előttem virító fehér lap már szinte kék, az emberek mindenhova írtak rá. Az eleje és a hátulja betelt, gondolom sokan szeretnék leordítani a fejemet. De akkor kezdjünk is neki a "kihallgatásnak". Az érvényesülés végett kiraktam egy másik lapot is, ahova a maradék embertömeg felírhatja magát.

- Mrs. Villson! - Kiabáltam ki az ajtón, mire betipegett az ajtón az egyik kedvenc alkalmazottam.

- Jó napot fiatalember! - Leült velem szemben és megigazította a ruháját.