A biztos pont

28. Fejezet (16+)

Eren:

Arra keltem, hogy Levi a hajamat birizgálta. Gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam, mire elmosolyodott és egy puszit nyomott a fejemre.

- Jó reggelt! - Hallottam meg mámorító hangját.

- 'Reggelt! - Fúrtam fejem a mellkasába.

- Hogy érzed magad?

- Fáj a fejem és hihetetlenül zavarnak egyes dolgok odalent, de azon kívül most oké. - Elmosolyodott és ajkaimra tapadt.

A heves csókcsatánk közepette a hátamra fordított és úgy faltuk tovább egymást. Kezei felfedező útra indultak és hamar betaláltak pólóm alá. Egész mellkasomat végigsimította, de mellbimbómnál elidőzött egy kicsit. Hihetetlenül jól csinálja, már most képes lennék elmenni ennyitől.

- Levi, mondanom kell valami- t - Lépett be Hange a szobnákba.

- Nem ér rá később? - Próbáltam menteni a már amúgy is menthetetlen helyzetet.

- Ne is zavartassátok magatokat, én csak leülök id-

- Te most kitakarodsz! - Kiabált rá Levi, mire felpattant és kiviharzott.

A kis megszakítás után ismét falni kezdtük egymást és visszatértünk az eredeti célunkhoz. A testem megint elkezdett felforrósodni és jóformán a levegőért is küzdenem kellett. Ujjai megálltak a nadrágom szélénél, de még nem szabadított meg tőle. Azon keresztül kezdett el ingerelni és szép lassan az őrületbe kergetni. Végre boxeremen is túljutott, nem vette le rólam, de nem volt akadály. Szép lassan kezdte el makkom hegyét fogdosni, mire egy jóleső nyögés szaladt ki a számon. Ezen felbátorodva tovább ingerelte immár teljes hosszomat.

- Ahh- Levi!...

- Neked megvannak a- Tépte fel Erwin az ajtót és tette volna fel a kérdést, de Levi nem úgy gondolta.

- Mi a faszért jöttök be folyton a szobánkba!? Egész évben alig mertek a közelembe jönni! - Ordította el magát, mire én is összerezzentem.

- B-bocsi- Lépett ki az ajtón, amit be is csukott maga után.

- Ajánlom is... - Motyogta az orra alatt.

- Levi... Nem kell folytatnunk... - Próbáltam minél kisebbre összezsugorodni.

- Komolyal el tudna tántorítani két ilyen idióta? - Szegezte nekem a kérdést, még mindig nadrágomban matatva.

- Nehm! - Kezdtem el már megint zihálni.

- Gondoltam. - Zárta le a témát és abban a pillanatban lernátotta rólam ruháimat.

Irdatlan tempóban kezdte el kezét mozgatni tagomon, mire hátravetettem fejemet. De alig telt el egy kis idő, már szájával kényeztetett tovább. Annyi különböző inger ér, hogy azt sem tudom hol vagyok. Egyik kezével mellbimbómat ingerelte, a másikkal pedig bejáratomnál matatott. A szájmunkája és prosztatámat ért hatás miatt...

- Lev-
- Levihh!

Abban a pillanatban nyitott be Jack, amikor átléptem a gyönyör kapuját. Levi felegyenesedett és gyilkos pillantásokkal illette barátját. Aki nem hiszem, hogy sokáig életben fog maradni. Egy perc néma csend Jackob testvérünkért. Lenyelte a száját lefoglaló folyadékot és megszólalt.

- Még valaki!? - Ordította el magát.

Egy apró csókot lehelt ajkaimra és futott, a már javában menekülő Jack után. Ma nagyon mérges mindenre és mindenkire. Rossz napot választottak a megzavarásunkra.

- Most meghalsz! - Hallottam a kiabálását a földszintről.

Próbáltam magamat összeszedni, de túl jó volt és még feleszmélni sem tudtam igazán. Visszavettem a cuccaimat és én is lefáradtam a lépcsőn. Ami lent fogadott az katasztrofális, az egész lakás romokban és néhol törött edények is.

- Nyugtasd meg egy kicsit. - Jött oda hozzám Erwin kifulladva.

A nappaliba éppen ekkor ért be Levi is. A látvány elég fura volt egy késsel a kezében jött felénk. Miért veri, ilyen nagy dobra a dolgokat? Bár szerintem nagyon aranyos, hogy így próbál védeni. És végre van indok, hogy kiadja a bentmaradt dühöt.

- Szívem, hé! Állj le! - Mentem oda hozzá és arcára simítottam.

- De mindig megzavarnak! - Leengedte a kezeit és vállamra hajtotta fejét. - Már nem tisztelnek.

- Tisztelnek, csak az utóbbi időben kicsit kedvesebb lettél és mernek feléd közeledni. - Tűrtem füle mögé a kósza tincseit.

- De nem tudom mit csináljak. - Motyogta tovább.

- Ezt, hogy érted? - Felegyeneseddet és elmosolyodott.

- Titok! Majd megtudod. - Rakta le a kést a kezéből.

- Rendben. - Hirtelen elkezdtem szédülni, de sikerült megkapaszkodnom a pult szélében.

- Eren! - Lépett ide hozzám.

- en... Hallasz engem? - Szólongatott kétségbeesetten.

- Igh-ihgen! - Megpróbáltam felállni, de azonnal összecsuklottak a lábaim.

Felkapott menyasszonypózba és a nappaliba vitt. Lerakott a kanapéra és szólt Hangenak, aki készségesen meg is jelent. Néhány percig tanakodtak, majd egy hideg vizes kendőt terítettek a homlokomra.

- Leh-levih... - Leguggolt a kanapé mellé és közelebb hajolt.

- Ez... Ez annyhira khínos... - Motyogtam. - Seghíths...

- Mi- óóó! - Miután rájött, felkapott és az emelet felé sietett.

- K-khöszhönöm! - Próbáltam egy értelmes szót kinyögni.

Mellkasához bújtam és próblátam nem ficánkolni. Miután beértünk a szobánkba, lerakott az ágyra és behúzta a függönyöket. Lassan fölém mászott és támadásba vette ajkaimat.

............

Előlre is elnézést kérek, hogy rövidebbek a részek és hektikusan kerülnek ki, de kicsit elúsztam az utóbbi időben. Szerintem lesz néhány nap kihagyás, de utána újult erővel fogok publikláni.

Ha ezt kibírjátok utána már nem lesz, ilyen. Sajnálom és mindenkinek csodaszép napot/ hetet kívánok!😘