A biztos pont

9. Fejezet

Eren:

Mikor Hadnagy a számba ment el annyira finom volt és lenyeltem, de ő ilyedten ült föl, nagyon ilyesztő volt. De megnyugtatott, hogy nem rossz amit csináltam csak szokatlan. Bár neki jó volt szerintem, mert... mert csak.

Borzasztóan fura érzés keringett a gyomromban. Mintha pillangók repkednének és görcsölne. A nadrágom feszíteni kezdett és ott lent is bizsergett valami.

A hadnagy csak kacagott rajtam egy kicsit és elkezdte lehámozni rólam a ruháimat. Először van ilyen nálam, férfiasságom úgy állt mint a cövek, de nem értettem miért.

Hirtelen szájába vette és fejét elkezdte mozgatni rajta. Leírhatatlanul jó érzés volt, olyan felemelő és izgalmas. Ilyet még nem éreztem soha, lüktetni kezdett és elélveztem. Egyenesen a Hadnagy szájába, aki szintúgy lenyelte és büszkén konstatálta, hogy fejem olyan vörös mint az eper.

De miért akar itt hagyni? Öltözik és csak távolodik tőlem. Most légy bátor Eren, meg kell akadályoznod, hogy elmenjen.

Közelebb kúsztam és hátulról átöleltem, mikor kényeztettem nem is éreztem, hogy a mellkasa mennyire iszmos. De ez ilyesztő is, ha nem tetszik neki, amit csinálok akkor simán meg tud ölni.

Fejemet hátának döntöttem és reménykedtem, hogy nem lök el magától. Annyira jó érzés a közelében lenni, hallani a szívdobogását.

- Maradj! Aludj velem kérlek. - Nem hagyhat itt csak úgy, szeretném érezni, hogy megvéd minden bajtól és mellettem van.

Befeküdt a takaró alá és én is odabújtam, nem is foglalkoztam azzal, hogy ő mit gondol. Vele szemben feküdtem és szorosan izmos mellkasába fúrtam a fejem. Mielőtt elaludtam még éreztem, ahogy hajamba túr és elkezdi a fejemet simogatni. Kevés jó történt velem életem során, de ez az egyik legjobb.

Reggel Hange sipítozására keltünk, az én szemeim kipattantak és a fura nőszemélyre néztem.

- Mi a faszt akarsz pápaszem? - Kérdezte a  Hadnagy még csukott szemmel.

- Mit csináltatok éjszaka? - A felvetés jogos, de kicsit fusztrál a tény, hogy csak egy póló van rajtam. A mellettem fekvő félistenen pedig csak egy alsó.

- Aludtunk! - Vágta rá flegmán. Ami igaz is, mert nem éjszaka csináltuk.

- Oké akkor korábban? - A hadnagy most már kinyitotta a szemeit és szúrósan nézett Hangera.

- Törpi ugye tudod, ha nem te mondod el, akkor majd cukorfalat. - Honnan jött ez a becenév, nem is értem.

- HANGE, HA MOST NEM MÉSZ EL KITEKEREM A NYAKAD! - Ordított teli torokból, visszabújt mellém és átölelt.

Hangenak nem is kellett több, sikítva rohant le a lépcsőn. De Erwin nem ilyedt meg, így célként azt tűzte ki, hogy felkelti barátját. Ami szép és jó, de ezt úgy csinálta, hogy egy határozott mozdulattal lerántotta a paplant róla. Na most ismertetem a takaró elosztást. Szóval én és a Hadnagy egy takaró alatt voltunk. Olyan gyorsan gömbölyödtem össze, amilyen gyorsan csak tudtam.

- B-bocsi Eren! - Dobta vissza rám villám sebességgel a paplant.

- MOST MEGHALSZ TE FÉREG! - Ordított ismét és nadrágját felkapva rohant, az előtte sikítva futó Erwin után.

Hihetetlenül vicces egy jelenet volt, de nem hazudott azzal kapcsolatban, hogy megöli őket. Erwin egy kést kapott a kezébe, Hange pedig egy villát. A két szerencsétlenül járt fél egymást látta el utána. Miután felöltöztem és kikeltem az ágyból én is a fürdőbe indultam, a két jómadárhoz.

- Szóval mit csináltatok? - Kérdezték szinkronban, miközben éppen Erwin kezét kötöttem be. Amit kicsit jobban meghúztam, tudják hol a helyük.

- Ááuu! Ezt most miért? - A nyámnyila bengáli megszólalt.

- Nem kötöm az orrotokra! - Ráztam meg a fejem és fordultam a másik sebesülthöz.

- Figyelmedbe ajnálanám, hogy itt te vagy a fogoly és engedelmeskedned kell. - Kicsit összébb húztam magam, de eszembe jutott valami.

- A helyedben én halkabb lennék, mert a következő kés már nem a kezedbe megy. - Erwin arcáról lefagyott a mosoly és megborzongott a gondolattól.

- Miért pont Levi? Ő a legrosszabb, miért vele jöttél össze? - Siránkozott Hange, akinek már befejeztem a keze ápolását.

- Ha tudni akarjátok, semmi komoly nem történt. Semmi olyan, ami kedvedre lenne Hange. - Szomorú ackifejezését látva csak nevetni tudtam, de ezt ők nem díjazták.

- Leszoptad Levit? - Nem kertelt Erwin. Nem kicsit jöttem zavarba ettől a kérdéstől.

- Tehát igen! - Ugrott fel Hange a székről örömében.

Mikor végeztünk lementünk a konyhába, mindenki "békésen" megreggelizett.

- Te kötötted a kezüket? - Szegezte nekem a kérdést, kicsit ingerülten

- Igen én voltam! - Lehajtottam a fejemet, a hideg cseppek végiszántották bőrömet. Fájdalmasan estek ölembe a hatalmas krokodil könnyek.

- Jahhj Eren, ne sírj már mindenen! Csak kérdeztem. - Föl álltam az asztaltól és felrohantam a szobámba.

Bebújtam a szekrénybe, felhúztam a térdeimet és ráhajtottam a fejemet. Nem egy zeneszoba, de legalább egyedül vagyok egy kicsit. Néhány perc múlva elnyelt a sötétség, elaludtam.
....................

Najó, úgy döntöttem, hogy ma több részt rakok ki. 🤷‍♀️