A biztos pont

30. Fejezet

Eren:

Rohadt idegesítő, hogy már több napja szinte ágyhoz vagyok kötve és Levi jókedvétől függ az én boldogulásom. Amúgy is én vagyok a kiszolgáltatott fél, de most extrán. Sőt most minden melót másnak kell megcsinálnia helyettem.

- Levi, miért ver engem az Isten? - Felnézett az újságjából és elmosolyodott.

- Vannak akik ezt az időszakot kihasználják. Miért nem teszed te is ezt? - Válasza jogos és érthető is, de nem értek vele egyet.

- De nem akarom, sőt ez annyira kínos. - A kacaja nem volt gúnyos, csak szeretettel teli.

- Miért kínos? - Kérdésére valószínüleg az egész fejem paradicsommá változott.

- Mert ez nem természetes és neked is eleged lenne abból, hogy mindig ez van. - Letette az újságot és feljött az ágyra.

- Imádom, hogy nem mered kimondani. Kerülgeted a kását, ugye? - Dünnyögte a fülembe.

- Na tessék! - Döltem hanyatt az ágyon és durcáztam.

- Most mi a baj? - Értetlenkedett, mire karjába boxoltam.

- Az, hogy már megint... megint felállt. - Ahogy kimondtam éreztem, hogy ismét lángba borul az arcom.

- Akkor segítek... - Ezeket a szavakat a lehető legmélyebb hangján mondta.

- Nem... Nem kell! - Felpattantam és a fürdő felé vettem az utamat.

- Ahhj ne már! - Még hallottam, ahogy hisztizik, majd becsuktam az ajtót.

A jéghideg víz csak csordogált le a zuhanyzó falán. Néha egybefolytak a cseppek, majd versenyeztek tovább lefelé. Amint megéreztem a jégkockákkal versenyző hideg vizet, azonnal vacogni kezdtem. Talán jobb lett volna, ha hagyom magam Levinak.

Miután a helyzetem rendeződött és a fejem is visszavett vörösségéből elindultam visszafele. Az ajtón kilépve hangos kacajok és nevetgélés hallatszódott. Tehát legalább Erwin és Hange jól szórakozik.

- Megjöttem! - Nyitottam be az ajtón, de nem jött válasz.

- Akkor mindegy. - Bealudt. Az elmúlt időben folyton ugrott, ha kellett valami, így megértem, hogy fáradt szegény.

- Mhn... Nem alszom... - Motyogta, szinte álmában.

- Tudom, tudom. - Felöltöztem és én is mellé feküdtem.

Úgy érzem magam, mint valami macska. Eszem, alszom, eszem, alszom, eszem, alszom... és így tovább.

Arra keltem, hogy hihetetlenül meleg van, szinte perzsel. A levegővétel is elég nehézkes, sőt lehetetlen. A szemeim kipattantak és próbáltam levegőt venni. A látásom homályos és kusza minden.

- Lhev-ih! - A mellettem lévő székrők felpattant és hozzám sietett.

- Mi a baj kicsim? Mit segítsek? - Az a baj, hogy még magam sem tudom.

- H-hidheg! - Remegve, de kezéért nyúltam és arcomhoz érintettem.

Annyira jó érzés, ahogy a hideg ujjai arcomhoz érnek. A látásom kezdett visszatérni, de a levegővétel nem lett könnyebb. Leült az ágy szélére és úgy simogatta kobakomat.

- Ahhh! - Másik kezét hirtelen mellkasomra rakta.

- Hange!! - Kiabált le az emeletről.

- Igen!? - Jelent meg jókedvűen.

- Hozz jéghideg borogatást. - Utasította kérlelve Levi.

Miután Hange eltűn a szoba ajtaja mögött, Levi kezei ismét táncba kezdtek. Egyre több helyen érintettek fagyos ujjai. Az aggódó tekintete sem volt túl biztató, de ki tudja. Közelebb hajolt és ajkaimra lehelt egy apró csókot. Párnácskái most jéghidegek voltak, nem a megszokott forrósággal telik.

Erwin felhozott egy nagy tál hideg vizet és rengetek konyharuhát. Hange mögötte ugrándozott és próbált előlre jutni. Levi levette rólam a ruháimat, így egyszál boxerben feküdtem az ágyon. A konyharuhákat a vízbe mártották, majd kicsavarták és rám terítették. A hirtelen érzésre néha összerezzentem, de nem hagyták abba. Szerencsére.

- Itt hagyhatunk vele? - Kérdezte meg Hange.

- Persze, és köszi. - Elhagyták a tetthelyet, így ismét Levial maradtam.

- Jobb már?

- Khicdhit... Dhe márh nhem hideghek.

Egyik kezét a homlokomra rakta, a máikat meg egy konyharuhára. De abban a pillanatban el is kapta rólam. A tekintete az eddiginél is aggódóbb volt. Nem tudtam hova tenni a dolgot, de szerintem baj van. A konyharuhákat gyorsan kicserélte rajtam és felállt.

- Egy perc és itt vagyok. - Futott ki az ajtón.

Levi:

Te jó ég, ilyen forró testhővel, már nem is élnek az emberek. Ez nagyon ijesztő. Kapkodva futottam le Hangehoz és kaptam el a kezét, hogy álljon meg. Felém fordult, de értetlen arca teljesen átalakul.

- Mi a baj!? - Kérdezte ingrülten, de hihetetlenül aggódva.

- Lehetetlenül forró és gyenge. - Hange vállamra dőlt és úgy kezdett el motyogni.

- Csak úgy maradhat ez abba, ha lefekszel vele. Most bizos azt kérdezed, hogy mégis miért. - Aprót bólintottam, mire elmosolyodott. - A hormonháztartása teljesen felborult. Általában ők ezen egyedül esnek át, de most itt vagy te. Egy alfa közelsége ezen nagyon sokat segíthet, de el is mulaszthatja. - Megfogtam a két vállát és felemeltem a fejét.

- Máshogy nem lehet? Már, így is ájulás szélén van. - Megrázta a fejét és vállon veregetett.

- Gondolj arra, hogy eddig ezt neki egyedül kellett végigcsinálnia. Sok sikert! - Felbaktattam a szobámba és megláttam Eren remegő testét.

- Jobban vagy? - Szemeit lecsukta és fejét oldalra döntötte.

- Kicshit... Mhár megszokhtam. - A válasza nem volt igazán megnyugtató, de legalább tudott válaszolni.

- Máskor is ennyire rossz? - Kérdésemre csak megrázta a fejét. - Miért?

- Maittad... -  Mondta, majd elmosolyodott. - Tulajdonképpen csak néhány napig tart és nem is, ilyen gyilkos.

- És miért miattam? Mi rosszat tettem? - Csak elnevette magát és felült az ágyban.

- Mert, ha hosszabb ideig együttvagyunk egy alfával, akkor a szervezetünk átalakul. Ezt minden omega tudja, így csak akkor vagyunk alfákkal, ha komoly kapcsolatot keresünk. De ez csak a legelső láznál, ilyen rossz. - Szóval Eren még nem volt soha alfával.

- Értem, de tudok valahogy segíteni?

- Nem nagyon... - Válaszában érződött, hogy bizonytalan.

- Szóval?

- Tényleg semmiben. - Tudom, hogy mire gondol, de akkor nem kérem az engedélyét.

Elindultam felé szép lassan, de ő csak mosolygott tovább. Az ágyhoz értem és hanyatt döntöttem. Mióta van szükségem a beleegyezésére, hogy lefeküdjünk?

- M-mit csinálsz? - Kérdezte kétségbeesetten.

- Majd meglátod... - Morogtam a fülébe.

- Nem akarom megtudni. - Próbált ellökni magától, de sikertelenül.

- Ne erőlködj. - Dünnyögtem a fülébe.

- De-de neee-

Beleharapott a karomba és a szemei könnyesek voltak. Elhúzódott az ágy végébe és összegömbölyödött. Leültem vele szemben és csak néztem őt.

- Én... Én sajnálom! Nem akartalak bántani. - Kimászatm az ágyból és elindultam kifelé, de megfogta a kezemet.

- Semmi baj, csak nem akarom. Kérlek ne érezd rosszul magad, én vagyok a hibás. - Visszafordultam és átöleltem forró testét.

- Én csak jót akartam neked... - Motyogtam a fülébe.

- Tudom.