A biztos pont

46. Fejezet

Eren:

- HANGE! - Kiabáltam fel neki, mikor beléptem a házba.

- Mi a baj!? - Jelent meg a lépcső tetején és szinte le ugrott az aljára.

- Segíts! - Szaladtam elé és levegőért kapkodva járkáltam fel-alá.

- De miben, az ég szerelmére, állj már le! - Kapott kezem után és megállított.

- Levi elhívott randizni és... én nem tudom, hogy mit csináljak. - Pánikoltam, mire csak elnevette magát.

- Ezt nem szabadna elmondanom, de Levi is hasonlóan parázott néhány órával ezelőtt. - Fogta magát és leült a kanapéra.

- Tényleg? - Bólintott és intett nekem, hogy én is üljek le.

- Figyelj, nem kell félni. Csak élvezzétek, már együtt éltek, babátok lesz és meg is fogja kérni a kezed. Nem mellesleg neki kell paráznia, mert rajta múlik, hogy te jól érzed-e magad. - Mondta nevetve, majd hirtelen felpattant.

- Rendben...

- Na, de most találjuk ki, hogy mibe menjél. - Elindultunk a szobám felé, Hange ugrándozva én pedig mögötte kullogva.

- Azt sem tudom, hogy hova visz. Hogy öltözzek, így fel? - Egy hangos sóhaj után eldőltem az ágyon.

- Legyen a ruha kényelmes és enyhén elegáns. Ne legyél túl, se alul öltözve. - Elővett egy kék farmert, egy vaj színű inget és egy kardigánt, majd felém mutatta.

- Ez, ilyen egyszerű volt? - Bólogatni kezdett és kezembe adta a ruhákat.

- Nekem el kell mennem, de hívj, ha bármi baj van. - Megölelt, majd egy kacér mosoly és kacsintás után kisétált a szobából.

- Köszönöm! - Kiabáltam utána és elindultam a fürdőbe.

Csak folyattam magamra a vizet és mélyen beszívtam a párás levegőt. Igaza van Hangenak, hogy nincs veszíteni valóm, de izgulok, mert még nem voltam senkivel randin. És miért ma? Jahhj, de gyerekes, hogy ettől félek. Najó ideje lesz készülődni.

Amint kiléptem az ajtón, egy idegesen ácsorgó Levi pillantottam meg, kezében egy  hatalmas rózsa csokorral. Az összes kedvenc virágomat a karjában tartotta. Amint meglátott jól végigmért, majd elmosolyodott és tett egy lépést felém. Értettem a célzást és én is közelebb lépdeltem, de a könnyeim is utat törtek maguknak. Az uzolsó két métert már futva tettem meg és szorosan átöleltem. Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott, de én is. A csokor nagyobb, mint én és ő adta nekem. Csak a versenyeken kaptam virágot, úgy még soha, hogy az illető szeretett is volna.

Szélesen elmosolyodott és átnyújtotta az ajándékomat. Hihetetlen illatuk van, mintha egy virágos mezőn lennék. Madarak csiripelnek és mélyen beszívom a friss levegőt. Az egész, olyan békés és nyugodt.

Gyorsan bevittem az új szerzeményemet a házba és már mentem is vissza, nehogy a végén itthagyjon. A szőke herceg fehér lovon megjött, de nem szőke, nem is herceg és még csak a lova sem fehér.

- Itt is vagyok, mehetünk. - Léptem ismét elé és újra átöleltem. - Véletlenül letörtem, úgyhogy ne vesszen kárba. - Nyújtottam felé egy letört szárú rózsát és a zakójába tűztem, majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Megőrjítesz... - Suttogta a fülembe és csípőmre simította kezét.

- Kölcsönös... - Súgtam vissza incselkedve és beültem a kocsiba.

Az út viszonylag csendben telt, elég volt annyi, hogy tudtuk: a másik itt van velünk. De nemsokára megérkeztünk egy puszta közepére. A téli hidegben a zöld fű inkább fehérré változott, az égbolton pedig csillagok fénylettek. Leállította a kocsit, majd felém fordult és vizsgálni kezdte arcomat, de én csak az égboltot figyeltem. Gyönyörű látványt nyújtott a milliónyi fénylő pont összessége.

- Arra vagy kíváncsi, hogy tetszik-e? - Kérdeztem tőle, de még mindig nem fordultam felé.

- Igen... Tudom azt vártad, hogy majd beülünk egy puccos étterembe és megvacsorázunk, de....

- Imádom! - Fordultam immáron felé és ajkaira hajoltam.

Visszaültem a helyemre és ismét a csillagokat pásztáztam, Levi lekapcsolta a kocsiban égő lámpát és ő is elhelyezkedett.
Még mindig engem nézett, de most már nem válaszra várva.

- Eren... Mindig is, ilyen voltál? - Tette fel kérdését a sötétségnek.

- Nem, régen a szüleim normálisabbak voltak, megpróbáltak jó szülők lenni. - Válaszoltam meglepően nyugodtan, jó hatással van rám a jelenléte.

- Akkor meséld el, hogy milyen voltál akkor. -  Sokszor gondolkoztam azon, hogy hol rontottam el, de igazából azzal, hogy megszülettem.

- A szüleim kapcsolata egy egyéjszakás kalanddal kezdődött, így gyereket sem szerettek volna. De anya nagyon örült, mikor megtudta, hogy terhes. Így én maradtam, ami szép és jó volt, de utána minden megváltozott. - Egy elég hülyén kinéző procedúra után sikerült Levi ölébe átülnöm. - Szóval az első néhány évet tényleg úgy képzeld el, mint egy tökéletes családi légkört.

- Szóval csak utána kattantak be a szüleid? - Akármennyire csúnya is ezt mondani, de teljesen igaza van.

- A szüleim bentlakásos suliba küldtek, mert ki kellett menniük külföldre, mikor hazajöttek már más emberek voltak. Az évek nélkülük teltek és szinte egyedül. Csak havonta egyszer engedték hogy hazamenjek, mert elvileg dolguk volt.

- Voltak barátaid?

- Nem igazán, mindenki furának tartott mert vékony voltam és ha megütöttek nem sírtam. - Tudtam, hogy erre rá fog kérdezni, így megelőztem. - Mivel a szüleim nem a legjobb bánásmódban részesítettek, így az már nem volt akkora trauma, mint azt akarták.

- Szóval sosem voltál átlagos gyerek. - Mondta és hajamba puszilt.

- Hát nem, de mesélj magadról! - Mindig csak én beszélek, hogy nem untatom?

- Az anyámon kívül sosem volt más rokonom, de mikor ő is meghalt, már nem volt semmi. Utána ugye árvaház, majd a nagyvilág. - Darálta le gyorsan és tömören.

- Most mondj olyat, amit még nem hallottam. - Sóhajtott egy nagyot, majd belekezdett.

- Nagyon kedves és gondoskodó volt, mindig ott volt, ha kellett. Minden napunk játékkal telt, rengeteget nevettünk és szórakoztunk. Még ő hagyta rám a receptes könyvét, amit minden nap elolvastam az árvaházban, így mindet kívülről fújom. Az örömön, hogy utáltak én is osztozhatok veled. Sosem voltam beszédes és rideg kinézetem is volt...

- Még most is rideg a kinézeted. - Nevettem el magam, mire csak még szúrósabban nézett.

- Akkor nem mondok többet. - Durcázott, de még továbbra is ölelt.

- Légyszi~ Nyavajogtam és bociszemekkel néztem rá.

- Nem, ebből nem engedek!

- Rendben...

- Kigyönyörködted magad? - Tette föl a kérdést, mire rákaptam a fejem.

- Már megyünk is? - Kérdeztem szomorúan.

- Mást is terveztem, nem csak csillagnézést és beszélgetést. - Tehát mégis szervezett valamit nekem.

- Rendben, akkor mehetnünk.

.....................

Szóval tegnap írtam, hogy (nekem) ma lesz valami ami miatt vagy boldog leszek vagy szomorú. És ennek az eredménynek megfelelően lesz rész.

Szóval a dolog nem úgy alakult, ahogy akartam. Maradjunk annyiban, hogy nem sikerült. DE végelkeseredésemben írni kezdtem és nesze itt egy viszonylag rövid, de rész.