A biztos pont

20. Fejezet (18+)

Eren:

- Eren... Fel kéne kelni, mert elkések a melóból. - Nem, nem és nem.

- Nincs kedvem! - Jelentettem ki durcásan.

- Tudod kicsim, de nem lehetek örökké szabadnapos. - Kipattantak a szemeim és felültem.

- Kicsim? - Mutattam rá a bakijára.

- Akarom mondani kölyök. - Már késő volt neki, mert egy gyors mozdulattal, már a derekán ültem és vigyorogtam.

- Sajnálom, de elárultad magad. Csak akkor engedlek el, ha innentől nem hívsz kölyöknek.

- Jól van na, csak engedj elmenni és nem fogsz csalódni. - Még nagyobb diadalittas mosoly kúszott a számra. Főleg azért, mert bármikor lelökhetett volna magáról, de ő beleeggyezett, vagyis ő is szeretné.

Fél órás készülődés és reggeli után megállt végre a szoba ajtajában. Az ajtófélfának dőlve, összefont karokkal nézett rám. Majd egy fölényes mosollyal jött közelebb.

-Egész nap az ágyban leszel? - Megállt mellettem és kihívóan mosolygott.

-Ha nem vagy itt, akkor az ágyadban maradok. - Néztem vissza rá hasonló mosollyal.

Lehajolt és egy puszit nyomott a kobakomra. De ennyi nem elég, ennél többet érdemlek. Megfogtam a nyakkendőjét és visszarántottam, egy sima csókot akartam, de ez hevesebbre sikerült. Néhány percig csak faltuk egymást, majd ismét eltávolodott, de csak egy kicsit.

- Ha így folytatod el sem akarok majd menni. - Durcázott, de én tudtam, hogy mire megy ki a játék. Elengedtem a nyakkendőjét, visszafeküdtem és a másik irányba fordultam.

- Nemár Eren! Pedig már egész jól szórakoztam. - Mérgesen kiviharzott a szobából és csak egy kocsit hallottam elhajtani. Tehát elértem a célom.

Még néhány óráig az ágyban voltam, de utána nekiálltam valamit csinálni. Leginkább takarítottam, beraktam a mosást, elmosogattam a koszos tányérokat és kiteregettem. Felporszívóztam az egész lakást és a konyhát fel is mostam. Ezekkel kora délután végeztem is. Egy nagy tál bolognaival beültem a Tv elé egy kis pihenőre. Valami ismeretlen eredetű spanyol szappanopera ment éppen, de hosszas keresgélés után rábukkantam egy sportcsatornára, ahol korcsolya ment.

Ezek után sikerült bealudnom és csak egy hatalmas dörgésre keltem fel. Gondoltam felmegyek a padlásra és befoglalom Levi helyét. Gyors léptekkel indultam felfele.

Az eddig általa rajzolt képek, most a falon sorakoztak. Úgy éreztem magam, mint egy múzeumban. Ilyen, ha a modell megnézi a róla készült képeket?

Helyet foglaltam a hatalmas párkányon és hallgattam az esőt. A cseppek versenyezve száguldottak le az üvegen és egy tócsában érték el a párkány külső részét. Szerintem a legszebb természeti képződmény a víz. Káprázatos, hogy ennyi alakot tud felölteni. Sőt a tengerek, óceánok bársonyos felszíne alatt rejtőzik minden, az egész bolygót ez élteti. Méghozzá a legpraktikusabb is, elfedi minden rossz tulajdonságod és ez a legmegnyugtatóbb is.

Néhány óra nézelődés után ismét lefáradtam és lakrészem felé vettem az irányt. Szeretném meglepni az én drága hadnagyomat, mikor hazaér. Nem is akármivel, gondolom egy hosszú nap után ráfér a kényeztetés.

- Megjöttem! - Hallottam meg a hangját.

- Megyek! - Kiabáltam le és elindultam a lépcsőn.

Éppen a cipőjét vette le, mikor eléálltam. Kezét az arca elé kapta, de látszott hogy elpirult. Nem is csodálom, hiszen a szettem nem hétköznapi. Hange tegnap adott egy miniszoknyát, különböző célokra. Emellé felvettem levi egyik nagy pulcsiját is. Közelebb mentem hozzá, nyakkendőjénél fogva lehúztam mahamhoz, hogy egy csókban részesítsem. A ruhadarabot a kezemre csavartam és annál fogva elkezdtem a szobánk felé húzni. Levi eddigi legjobb döntése az volt, hogy elfordította a kulcsot a zárban.